Február 24-én, amikor megkezdődött az orosz invázió Ukrajna ellen, még a szakértők közül is kevesen gondolták volna, hogy a frontokon a mai napig dörögni fognak a fegyverek. Sőt az utóbbi hetekben olyan pesszimista véleményeket is hallani, hogy a háború még hónapokig, de akár évekig is eltarthat. Leginkább talán az orosz hadvezetés számolta el magát, hiszen az előzetes tervek szerint hétfőn, vagyis május 9-én, a nagy moszkvai győzelem napi ünnepségen szerették volna bejelenteni a hadműveletek végét, vagyis „Ukrajna lefegyverzését és nácitlanítását”. Ehelyett Kijevet nem hogy elfoglalni, de még csak körbe keríteni sem sikerült az orosz csapatoknak, sőt az északi frontot végül el is hagyták. A támadók nyomában pedig feltárultak az ukrajnai civilek ellen elkövetett atrocitások, elég csak a bucsai képekre gondolni, amelyek bejárták a világot. A kelet-ukrajnai hadműveletek sem az oroszok számításai szerint zajlanak. Mariupol birtokbavétele például több mint két hónapig tartott, miközben a fontos tengeri kikötőváros egy romhalmazzá vált. Más jelentős ukrán várost eddig nem is sikerült elfoglalniuk a támadóknak. Közben pedig csak nőnek a veszteségek. Számokról egyelőre nem érdemes beszélni, hiszen a háború közepette a harcoló felek a saját céljaiknak megfelelően kozmetikázzák a veszteséglistákat, de több kutató is úgy becsüli, hogy Oroszország már most annyi katonát vesztett, mint az egykori Szovjetunió az afganisztáni háború kilenc éve alatt. Boris Johnson kedden a kijevi parlament képviselőinek tartott, videókapcsolaton közvetített beszédében kijelentette: Ukrajna a világ elé tárta Putyin történelmi léptékű baklövését, azt az óriási hibát, amelyet csak egy önkényuralmi vezető követhet el. A brit kormányfő szerint ugyanis egy vezető akkor szokott katasztrofális hibákat elkövetni, ha a félelem gerjesztésével uralkodik, elcsalja a választásokat, börtönbe veti bírálóit, elhallgattatja a médiát, csak talpnyalóira hallgat, és hatalmának immár nincs korlátja.
Persze az, hogy a hadműveletek eddig nem az orosz hadvezetés előzetes tervei szerint alakulnak, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a háború hamarosan véget ér. Az orosz politikai és katonai vezetők nyilatkozatai, a nyilvánosságra hozott hírszerzési jelentések és szakértői vélemények inkább azokat a félelmeket erősítik, hogy az orosz–ukrán háború eszkalálódhat, Oroszország és a Nyugat szembenállása pedig további, a hidegháború óta nem látott mélységeket érhet el. Az említett május 9-ével kapcsolatban például Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kijelentette: Oroszország nem törekszik arra, hogy a május 9-i győzelem napjáig véget vessen az ukrajnai háborúnak. Hozzátette, hogy az orosz katonák nem fogják semmilyen dátumhoz igazítani akcióikat, beleértve a Győzelem napját is. Ettől azonban a hétfői nap még fontos dátum lehet az orosz–ukrán háborúban. Ben Wallace brit védelmi miniszter szerint Vlagyimir Putyin arra készül, hogy ekkor jelenti be az orosz haderő teljes mozgósítását, valamint a „világ nácijai” ellen hirdet háborút. A teljes mozgósítás pedig a háború új szakaszát jelentheti, amely a harcok továbbterjedésével járhat. Folyamatosan növekszik kockázata ugyanis annak, hogy a háború begyűrűzik Moldovába. Ezt erősíti az a hír, hogy a múlt héten az ország oroszbarát szakadár területén, a Dnyeszter Menti Köztársaságban, más néven Transznisztriában több robbanás is történt. Ismeretlen fegyveresek állítólag rádióállomásokat, egy minisztériumi épületet, lőszerraktárakat és katonai csomópontokat támadtak meg kézigránátokkal és improvizált robbanószerekkel. A szakadár köztársaság természetesen Moldovát vádolja a támadásokkal, míg Moldova a szakadárok által végrehajtott provokációról beszél, amely ürügyet teremthet Oroszországnak a beavatkozásra. Tegyük hozzá, hogy a mindösszesen két és fél millió lakosú Moldovának, amely Európa legszegényebb állama, a legkevésbé sem áll érdekében magára haragítani Oroszországot. Oroszország számára viszont az ukrán hadműveletekkel ellentétben a gyengén felszerelt moldvai hadsereggel szembeni fellépés gyors győzelemmel kecsegtet, és Abházia, Dél-Oszétia, a Krím, a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság után egy újabb oroszbarát szakadár államalakulattal bővíthetné befolyását. A moldovai hadműveletek elindításához azonban az szükséges, hogy az orosz csapatok ellenőrzésük alá vonják az ukrán tengerpart nyugati részét, az ország egyik legnépesebb városával és legjelentősebb tengeri kikötőjével, Odesszával. Mariupol ostroma azonban megmutatta, hogy ez bizony nem lesz egyszerű feladat az orosz hadvezetés számára.
Az orosz–ukrán háború elhúzódásával Oroszország és a Nyugat ellentéte is egyre nagyobb mélységeket ér el. A NATO-val szemben Putyin egyébként egy komoly veszteséget könyvelhet el, ugyanis az ukrajnai invázió megindításával szó szerint a katonai szövetség karjaiba lökte a tradicionálisan semleges Svédországot és Finnországot. A két észak-európai országban az ukrajnai események hatására annyira megnőtt a NATO-csatlakozást támogatók aránya, hogy az lehetővé teszi a svéd és finn kormány számára a gyors belépést. Jegyezzük meg, hogy az orosz fenyegetőzések, miszerint nem marad el az orosz válaszlépés Svédország és Finnország csatlakozása esetén, csak növelték ezt a tendenciát. A két ország felvételére a katonai szövetség is nyitott, és a csatlakozásról szóló döntés várhatóan heteken belül megszülethet. Így Oroszország szárazföldön Finnország révén újabb 1200 kilométeren lenne közvetlenül határos a NATO-val. Svédország csatlakozása pedig főleg a Balti-tengeren változtatja meg az erőviszonyokat a NATO javára. Úgy néz ki tehát, hogy Oroszország és a NATO fegyvercsörgető hidegháborús konfliktusában újabb frontok nyílhatnak meg. Közben Oroszország és az EU ellentéte is fokozódik. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság vezetője, szerdán az Európai Parlamentben újabb, immár a hatodik szankciós csomagot jelentett be, amelynek része az olajembargó. Korábban pedig Oroszország leállította a gázszállítást Lengyelország és Bulgária felé, valamint Putyin válaszul a nyugati szankciókra szintén szankciókat vezetett be egyes külföldi államok és nemzetközi szervezetek ellen. Nem tévedünk nagyot, ha kijelentjük, mind a nyugati országok, mind Oroszország részéről nem ezek lesznek az utolsó szankciók, amelyeket egymás ellen vezetnek be.
Bármi is történjen május 9-én, és az elkövetkező hónapokban, még ha a remélt békét hozzák is el, sajnos a világgazdaságra az orosz–ukrán háborúnak hosszú évekre kiható negatív hatásai lesznek, amelyek felboríthatják számos gyenge gazdasággal rendelkező ország amúgy is instabil belpolitikáját. Intő jel lehet Sri Lanka példája. Az India melletti szigetországban ugyanis a háború miatt emelkedő élelmiszer- és üzemanyagárak országos tüntetéshullámot indítottak el, amely a kormányt is elsöpörte. A harcok jelenleg a világ egyik legnagyobb gabonatermő vidékén zajlanak. Ukrajna hagyományosan Észak-Afrikába és a Közel-Keletre exportál gabonát, pont a világ legnagyobb válsággócaiba. Ezt tetézi, hogy egy másik nagy gabonatermő vidéket, Indiát évek óta nem látott szárasság sújtja. Szakértők becslései szerint gabonahiány várható, és a magas árak 3–5 évig is fennmaradhatnak. A világ még ki sem lábalt a világjárvány okozta nehézségek sorozatából, máris újabb vészterhes évek, talán évtized elé néz, amit a magas élelmiszer- és energiaárak miatt legtöbben a pénztárcánkon fogunk megérezni.
