2024. április 25., csütörtök
NAGYBECSKEREK

Lauka Gusztávról, az Úri utcában

A 120 évvel ezelőtt elhunyt Lauka Gusztáv, koszorús költőre emlékeztek pénteken Nagybecskereken. Ez volt a Találkozások az Úri utcában című rendezvénysorozat ötödik eseménye. Erre az alkalomra újra megtelt a Petőfi Magyar Művelődési Egyesület nagyterme. Lauka Gusztáv a Szatmár megyei Vitkán született 1818-ban. Módos családból származott, de a vidéki élet helyett elsősorban az írás és a társasági élet vonzotta. Részese az 1848as eseményeknek. A forradalom bukása után egy ideig bujdosott. Életének utolsó két évtizedében Nagybecskereken megyei levéltáros, a Torontál lap szerkesztője, az itteni magyar közélet emblematikus alakja volt.

– Példát mutatott. Nemcsak ezzel a húsz évvel, hanem teljes életével. Hiszen Petőfi és Jókai barátja, Kossuthnak a jegyzője volt. Később érdemei elismeréseként került Nagybecskerekre, és itt tette a dolgát. Nagyon jó szerkesztő volt. De mért beszélünk róla? Mert rendkívül jó ember volt. Mozgatta a közéletet és kitűnő humorával mindenhol jelen volt. Azt hiszem, hogy erre a derűre, jókedvre nekünk ma is szükségünk van, mondta Léphaft Pál, lapunk nyugalmazott karikaturistája. Lauka Gusztáv 1902-ben hunyt el. Irodalmi és közéleti munkássága jórészt feledésbe merült. Utcát nem neveztek el róla, semmilyen irodalmi megmozdulás nem vette fel a nevét, noha ezt mindenképpen megérdemelte volna.

– Nagybecskereken három kötetet jelentetett meg. Fiatal újságírók, írók, költők pályáját egyengette. Ő volt Petőfi kultuszának bánáti elindítója. Emlékjegyzeteiben Arany Jánosra, Petőfi Sándorra, Szendrei Júliára emlékezett, mert az ő baráti körükbe tartozott. Irodalmi munkássága megérdemli, hogy valamilyen módon tartósabb formában is megörökítsék a nevét itt, a becskereki magyarság körében. De mindeddig erre nem került sor. Mi úgy gondoltuk, hogy egy közös összefogással, most egy Lauka-est keretében, megcsillogtatjuk az ő értékeit, megcsillogtatjuk erényeit, mindazt, ami miatt nem volna szabad elfeledni, mondta Németh Ferenc művelődéstörténész. A Találkozások az Úri utcában rendezvénysorozat célja az, hogy felpezsdítse a város magyarságának kulturális életét. Másrészt, hogy tudatosítsa az itt élőkben azt, hogy a magyarság szempontjából még számos feltáratlan érték rejlik.

Történelmi események részese volt (Fotó: Kecskés István)

Történelmi események részese volt (Fotó: Kecskés István)

– Nagybecskerek valamikor nemcsak Bánát szellemi központja volt, hanem bizony Budapestről is ide figyeltek mindarra, ami Nagybecskereken történt. A mai találkozás gyakorlatilag erre próbál rávilágítani, hiszen egy olyan emberről beszélünk, egy koszorús költőről, aki Petőfi barátja volt, Lauka Gusztávról, aki az életének az utolsó két évtizedét itt töltötte Nagybecskereken, és aki bizony sok mindent elmondott erről a városról, amit érdemes tudni, nyilatkozta Klemm József újságíró, a rendezvénysorozat egyik kezdeményezője.
A rendezvény keretében Léphaft Pál karikatúráiból is bemutattak egy csokrot.

– Egy kis válogatást tettem ki a falra, ami sokéves munkásságomnak a része. A Lauka által szerkesztett, első folyamatosan megjelenő magyar szatirikus lap, a Charivari –Dongó, amely 1848-ban jelent meg Pesten, kitűnő karikatúrákat közölt. És már akkor bebizonyította, hogy a karikatúra, a szatíra és a humor is szükséges ahhoz, hogy valamit megmozgassunk. Nem csak a nyers erő és a kard. Azt hiszem, hogy ma is így vagyunk. Nemcsak erő, nemcsak kard, nemcsak pénz, hanem kell egy szellemi fricska is. Kell egy karikatúra is, hogy megmutassuk magunkat, hogy megmutassuk azt, amiben élünk, mondta a kiállítás szerzője. 1967-ben emléktábla került a becskereki házra, ahol Lauka Gusztáv élt. 1969-ben pedig mellszobrot kapott a Karađorđe téren. Örök nyugvóhelye a nagybecskereki katolikus temetőben van. Sírhelyét a muzslyaiak gondozzák.