2024. április 23., kedd

Minden a táncokkal kezdődött

121 éves a magyar filmművészet

Április 30-án ünnepeljük a magyar filmművészet napját. Nemrég óta, ugyanis 2018-ban lett ez a dátum beiktatva a jeles napok közé, annak emlékére, hogy 1901-ben ezen a napon mutatták be az első magyar filmet, Zsitkovszky Béla A táncz című alkotását.

Tulajdonképpen egy fekete-fehér némafilmről van szó, huszonnégy egy-két perces, ún. kinematogramról, amelyet Zsitkovszky Béla Pekár Gyula ötlete alapján forgatott. Ennek persze előzményei is vannak. Pekár Gyula író akkortájt tért vissza spanyolországi útjáról, és papírra vetette az élményeit. A szöveggel jó benyomást tett az akkortájt megalapult Uránia Tudományos Színház vezetőségére, akik újszerű, vetítéssel egybekötött, képekkel illusztrált élménybeszámolóban, előadásban gondolkodtak. A felkérésre Pekár Gyula adaptálta az írást, majd pedig Zsitkovszky Béla fotográfussal, az Uránia vetítőgépészével, a Spanyolországból magával hozott fényképekből diasorozatot készítettek. Akkoriban nagy újdonságnak számítottak és nagy népszerűségnek örvendtek Párizsban a Pathé fivérek bikaviadalról készült filmfelvételei, Pekár Gyula hozzájutott a kópiákhoz, és azokat is beleszőtték az előadásba.

A világban addigra hódító útjára indult a mozgókép, a film. Az első fennmaradt filmnek az 1888-as Roundhayi kerti jelenetet tartják. Nem történik benne sok minden, a szereplői sétálgatnak és nevetgélnek. Az eredeti film kétperces, ebből csupán két másodperc maradt fenn. A mozgókép létrehozása nagy izgalomban tartotta a feltalálókat, ezek után pedig még nagyobb fejlődésnek indult. A Lumiére fivérek 1895-ben megtartották az első nyilvános vetítést, és ezzel be is vonultak a történelembe mint a mozi feltalálói. Nyomukban a Pathé fivérekkel, akik szinte filmbirodalmat építettek fel, vetítették a Lumiére-filmeket, és saját alkotásokat is létrehoztak.

A magyarok semmiben sem voltak lemaradva az új trendről, nagyon is érdeklődtek az újdonság iránt. Már a következő évben, 1896-ban magyar közönség előtt is vetítették a Lumiére-filmeket, még abban az évben megnyílt az első magyar filmszínház, és elkészültek az első magyarországi felvételek is.

Néhány év múlva tehát Pekár Gyula Zsitkovszky Bélával készített úti beszámolója nagy sikert aratott, így lehetőséget kaptak további előadásokhoz. Pekár Gyula ezúttal azt találta ki, hogy bemutatja a tánc történetét az ókortól a XX. századik. Ebben segítségére volt Kern Aurél zenetörténész, a rendezői és operatőri munkát pedig Zsitkovszky Béla végezte el. A filmben zenészek is részt vettek, mások mellett Radics Béla és zenekara. A nézők a jelenetekben tulajdonképpen színészeket és táncosokat láthattak, ahogyan különböző táncokat lejtettek. A főszereplő Blaha Lujza és Fedák Sári volt.

Úgy képzeljük el, hogy akkoriban ez nagy projektumnak számított, lebonyolítása pedig nem ment bonyodalmak nélkül. Úgy tudni, az első leforgatott jelenet Márkus Emília Salome-tánca volt, ezt követte Blaha Lujza és Kiss Mihály csárdása. Jól haladtak a forgatással, egy este azonban egy izzólámpa felrobbant, tűz keletkezett, megsemmisültek a felvételek, és tetemes kár keletkezett. A színház vezetősége gyűjtést indított, és tulajdonképpen a közadakozás mentette meg az első magyar film ügyét. Újra kellett forgatni a felvételeket, de nagyjából meg is voltak a tervezett premierre, így 1901. április 30-án bemutathatták a filmet. Két tánc maradt ki, rossz idő miatt nem vehették fel újra Blaha Lujza táncát, és Fedák Sári japán táncát sem láthatta a közönség a bemutatón. Ezeket a következő hónapban vették fel és adták hozzá a filmhez. Azóta a film sajnos elveszett, a fennmaradt állóképekből és dokumentumokból lehetett kikövetkeztetni, hogy miről is szólt.

Hang és szín

Az elkövetkező években szép lassan megkezdődött a filmgyártás, és ezzel együtt a filmkészítés is folyamatos fejlődésnek indult. Mint már említettük, a magyarokat nagyon is érdekelte a film, a hollywoodi filmgyártás egyik létrehozója is magyar származású volt, Adolph Zukor Ricsében született, utána pedig számos más magyar alkotó, színész, filmes szakember épített fel figyelemre méltó karriert tengerentúlon, mások mellett Vajna András is.

Visszatérve a filmkészítéshez, két nagy változás mindenképpen a hang és a szín megjelenése volt. Akárcsak manapság, az emberek akkoriban is kétkedve fogadták az újdonságokat. Több hangkísérlet után, a Jávor Pál főszereplésével készült Kék bálvány című filmet 1931-ben mutatták be Budapesten. Ez számít az első magyar hangosfilmnek, de bukás lett belőle. Még ugyanabban az évben, néhány hónappal később, a Székely István rendezésében, Eisemann Mihály zenéjével, Csortos Gyula és Kabos Gyula főszereplésével készült Hyppolit, a lakájt vetítették, amely óriási siker aratott. A filmben egyébként Jávor Pál is szerepel. A következő évben Fejős Pál a Tavaszi zápor című filmjét mutatták be, amely szintén nem igazán nyerte el a nézők tetszését, azóta viszont az egyik legjelentősebb magyar alkotásként tartják számon, mert úgymond utat taposott a művészfilmeknek. A harmincas évek egyik legmeghatározóbb filmjeként a Gaál Béla rendezésében készült Meseautót említik a filmszakemberek, ebben egyebek közt Tolnay Klári és Kabos Gyula is játszik. 1938-ban az amerikai MGM stúdió Beautiful Budapest, azaz Gyönyörű Budapest címmel színes kisfilmet készített a magyar fővárosról.

A filmgyártást mindig is nagy emelkedések és mély zuhanások jellemezték, a német megszállás idején viszont a filmélet szint lebénult, sokan elmenekültek az országból, s ha készültek is filmek, azokat nem igazán engedték bemutatni. A második világháború után a szovjet film számított követendő példának.

Talán mondani sem kell, hogy a filmkészítés számos akadályba ütközött, de voltak fényes mozzanatok is. Keleti Márton rendezésében 1948-ben készült el a Mágnás Miska, amely a mai napig is nagy népszerűségnek örvend, a magyar filmgyártás legnézettebb alkotása lett. És habár 1941-ben Radványi Géza rendezésében elkészült a részben színes, A beszélő köntös című film, az 1949-es Ludas Matyi számít az első magyar, teljesen színes filmalkotásnak. Időközben a rajzfilmkészítésre is mutatkoztak példák, Macskássy Gyula már 1930-ban saját rajzfilmes műtermet rendezett be, 1950-ben pedig elkészíthette az első színes magyar rajzfilmet, ez pedig A kiskakas gyémánt félkrajcárja volt. Közben szép lassan a televízió is beköltözött az otthonokba, így az emberek egy kicsit visszatértek a fekete-fehér világba, legalábbis amíg nem terjedtek el szélesebb körben a színes tévék. Elkezdtek tévéfilmek és sorozatok készülni, a Magyar Televízió első sorozata A Tenkes kapitánya volt, amelyet 1964-ben sugározott. Időközben felbukkantak azon rendezők is, akiket a mai napig a magyar film nagyjaiként emlegetnek külföldön is, például Jancsó Miklós, Bacsó Péter, Szabó István.

A digitalizáció lehetőségei

A filmkészítés továbbra is fejlődik. Új lehetőségeket a digitalizáció ad, arra is, hogy felújítsák és megőrizzék a régi felvételeket. A magyarországi filmarchívumnak köszönhetően az elmúlt években számos film lett ilyen módon felújítva, és lehettek úgymond új bemutatói. A palicsi filmfesztivál a kezdetei óta nagy figyelmet fordít a magyar filmgyártásra, a felújított filmekre is különös tekintettel van. Nemrég óta a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban is vetítenek restaurált magyar filmeket. Az elmúlt években nagy fellendülés volt tapasztalható magyar film területén, külföldi nagy filmfesztiválokon is számos díjat kapott Enyedi Ildikó és Mundruczó Kornél.

Az internet arra is lehetőséget ad, hogy az elmúlt évszázad filmtermései közt szemezgessünk. Persze ott sem találhatunk meg mindent, egyes filmek nyilvánossá tételét a szerzői jogok védik, sajnos mások végérvényesen elvesztek. Az idő múlásával most már ott tartunk, hogy azok a régi filmek sincsenek biztonságban, amelyek még megvannak, mert digitalizáció és restaurálás nélkül tönkremehetnek.

Igaz, hogy a vajdasági magyar mozgókép napját október 13-án tartjuk – mivel Lifka Sándor ezen a napon 1911-ben mozit nyitott Szabadkán –, de a magyar filmhez a külhoni magyar rendezők, például Vicsek Károly, Siflis Zoltán, Bicskei Zoltán ugyanúgy hozzátartoznak. Ami a vajdasági filmeket illeti, sajnos a délszláv háború idején is sok elveszett, megsemmisült vagy le lett törölve, mert szükség volt a szalagra a napi munkához. Most lenne itt az idő menteni a menthetőt, de ez nem egyszerű folyamat, és minden bizonnyal eléggé költséges is. A vajdasági magyar mozgókép napján újabb rendezők is lehetőséget kapnak megmutatkozni, az idősebb rendezők, az elmondásaik szerint nagy reményeket fűznek például Csubrilo Zoltánhoz, Kovács Istvánhoz és K. Kovács Ákoshoz, akiknek a filmjei nemzetközi téren is sikereket érnek el és díjakat kapnak.