2022. július 1., péntek

Joli néni kertje

A konyhakertészetbe a szívünket, lelkünket bele kell tenni – vallja a felsőhegyi Berta Jolán

Aki a zentai zöldségpiacra jár vásárolni, jól ismeri a felsőhegyi Berta Jolánt, vagy ahogy mindenki hívja, Joli nénit, aki gyerekkora óta a piacon árul és közel ötven éve űzi ezt a családi tevékenységet.

A gazdaság két családnak ad munkát és megélhetést (Fotó: Horváth Attila)
A gazdaság két családnak ad munkát és megélhetést (Fotó: Horváth Attila)

Nincs olyan nap, hogy ő ne lenne ott a reggeli óráktól egészen késő délutánig. Azok, akik háromkor fejezik be a munkát, és még szeretnének bevásárolni zöldségféléből, jól tudják, hogy Joli néni biztosan kint van még a piacon, és nyugodtan beszerezhetik tőle mindazt, amire szükségük van. Mi is vásárolunk náluk, főleg anyukám, és tényleg minden termékük mindig nagyon finom és friss. Mivel olyan kevés őstermelő van már a zentai piacon is, megkértem Joli nénit, hogy mutassa meg nekem egyik nap a gazdaságukat, meséljen arról, hogyan zajlik náluk a munka, hogyan osztják be a feladatokat családon belül. Megörült a felkérésnek, és egy olyan délutánon, amikor kevesebbet kell készülniük a másnapi piacra, kikocsikáztam hozzájuk Felsőhegyre. Mikor odaértem, már az utcáról látni lehetett, hogy itt bizony egy kiterjedt gazdaságot rejt a hátsó udvar és a hozzátartozó földterület. Fóliasátrak sokasága terült el a virágzó gyümölcsfák mögött, előttük a fúrott kút, a fészerben pedig egy külön kis géppark. A konyhában ültünk le beszélgetni, és elmondták, hogy mint termelők, a saját portékájukat árulják, amit szeretettel és odaadással nevelnek. Férjével, Károllyal közel negyven éve termelnek zöldségféléket, előtte már az asszony nagyszülei is ezzel foglalkoztak, és most a lányáék is kiveszik a részüket a munkából, vagyis több generációs családi vállalkozás az övéké.

– Az elmúlt 25 évben mindennap ott voltunk a piacon, kivéve télen, amikor nagyon rossz az idő, olyankor nem megyünk. Az egész gazdaságunkat úgy állítottuk be, hogy télen-nyáron legyen árunk. Ha már befektettünk, akkor valamit kapjunk is vissza. A lányomék 19 éve csatlakoztak hozzánk, és most közösen termeljük a zöldségféléket. Jelenleg két hold földön dolgozunk, az egyiken én és a férjem, a másikon pedig a lányomék. Szinte egymás mellett van a két földterület, ezért bármikor tudunk segíteni egymásnak. A családban mindenki szereti ezt csinálni, és közös erővel sikerül mindent megvalósítanunk. Nem könnyű élet ez, sok minden kihatással van a termésre, ami nehezíti a munkánkat. A piacozást is szeretni kell, és én nagyon szeretem, viszont megkíván egy bizonyos türelmet és toleranciát a vásárlók felé. Úgy veszem észre, hogy minél szegényebbek az emberek, annál nehezebb velük foglalkozni – fogalmazott az asszony.

Egy szép saláta Joli néni kertjében 700–800 gramm is lehet (Fotó: Horváth Attila)
Egy szép saláta Joli néni kertjében 700–800 gramm is lehet (Fotó: Horváth Attila)

Joli néni elmondása szerint, náluk az árak egyelőre nem sokat változtak, viszont a magok ára harminc százalékkal felment. Ehhez még hozzájön a szénnel való talajfűtés, a villanyárammal való locsolás, és egyéb költségek, amik miatt majd nekik is korrigálni kell egy kicsit az árakat. Nagyjából 25 fajta zöldségfélét termesztenek, többek között paprikát, paradicsomot, káposztát, karfiolt, cukkinit, tököt, rukkolát, kaprot és még sok mást, ami egy finom ebédhez szükséges.

– Próbálunk mindig újítani valamit, ezért is kezdték el a lányomék a rukkolát termeszteni. Elég nagy rá az érdeklődés, csak nagyon kényes növény, nehezen kel ki, aprólékos az ültetése és a szedése is, de próbálkozunk vele. Jelenleg a saláta és a retek iránt van a legnagyobb kereslet, valamint van friss zöldségünk is. Május elsejére lesz újkrumplink, az uborka idén későbbre várható, mert sokáig volt hideg, ezért csúszunk vele. A sátrakhoz és a föld megműveléséhez évek alatt gyűjtöttünk össze a rávalót, folyton fejlesztjük a gazdaságot, mindent önerőből valósítottunk meg, kölcsön nélkül. A fóliapálcákból például egyik évben kettőt vettünk, a másikban egyet, attól függően, hogy mennyi pénzünk volt. A locsolóberendezést is hasonlóan, részenként építettük ki. Két fúrott kutunk is van, amikre csatlakoztatjuk a locsoláshoz szükséges csöveket, mind a sátorban, mind a szabadban – mesélte Joli néni.

A pénteki nagypiacon anya és lánya együtt várják a vevőket (Fotó: Horváth Attila)
A pénteki nagypiacon anya és lánya együtt várják a vevőket (Fotó: Horváth Attila)

Szóba került a palánták nevelése is, és Joli néni rámutatott, hogy azokra bizony több hónapon át tüzelni kell. Még februárban elkezdik, és amíg fel nem melegszik az idő, vagyis amíg hidegek az éjszakák, addig fűteni kell rájuk. Szénnel, fával, csutkával és egy kicsit villanyárammal is melegítenek, mivel az a tapasztalatuk, hogy jelenleg az éri meg a legjobban.

– A jobb minőségű szénnek 120–130 euró tonnája, és az gyorsan elfogy, és az 1,8 köbméter fa is 18 ezer dinárba került. Mi rengeteget eltüzelünk a télen. Egyes palántáknak melegebb kell, másoknak kevésbé, vagyis nekünk lényeges, hogy tudjuk szabályozni a hőfokot, ezért is jó a villannyal való fűtés – mesélte az asszony.

Joli néni elmondta, hogy most a palántálás időszakában járunk, többek között a tököt, cukkinit, káposztát, karfiolt, brokkolit és karalábét már „eltették", és amint elmúlik ez a hideghullám, a paprikát, az uborkát és a paradicsomot is kipalántálják. Egész évben van munka, úgy osztották be, hogy a fóliákban mindig legyen valami elültetve, hiszen, ha üresen áll, akkor nem termel semmit sem.

– Legjobb két-három évenként talajcsere miatt mást tenni a földbe, úgymond átállítjuk a fóliát. Példaként, ősszel vetünk spenótot, ami nagyjából februárig van a sátorban, a helyére jön a retek, annak a helyére a paprika, vagy az uborka és ezáltal teljesen kihasználjuk a földet. Közben folyamatosan használunk istállótrágyát, valamint annak a bioalternatíváit, de nem lehet a végtelenségig húzni. A szomszéd bácsi mindig azt mondta, hogy a földet nem lehet becsapni, és ez egy nagyon igaz mondás, mert tényleg nem lehet – mondta Berta Jolán.
Hozzátette, hogy a téli időszakban kapható nála spenót, téli és őszi káposzta, valamint szokták savanyítani is. Tojótyúkokat és méheket is tartanak otthon, ezért tojással és mézzel is színesítik a kínálatukat, így több lábon állnak.

A szépen elkészített fóliasátorba paprikapalánta kerül (Fotó: Horváth Attila)
A szépen elkészített fóliasátorba paprikapalánta kerül (Fotó: Horváth Attila)

– A gazdaságban tavasszal van a legtöbb munkánk a palántálás miatt, majd utána jön az az időszak, amikor kapálni kell. Közben folyamatosan járunk a piacra, hogy el tudjuk adni a zöldségeket, majd őszre az őszi növényeket palántáljuk. Szinte minden munkát a család végez, a lányomék hárman és mi ketten, valamint van egy asszony, aki szinte napi rendszerességgel besegít a munkába, tavasztól egészen télig. Nálunk mindenki szereti, amit csinál, hiszen a konyhakertészet megköveteli, hogy szívvel-lélekkel végezzék, ezt másképp nem is lehet. Amit mi palántálunk el, az egészen másképp növekszik, mint az, amelyiket egy munkás elültet csak azért, mert épp azt muszáj, ez meglátszik a növényen is. Szeretettel kell csinálni, oda kell figyelni, reggel, délben és este is rájuk kell nézni, hogyan növekednek, hogyan fejlődnek. Itt nincs megállás, mindig van valami, vagy a rovarok akarnak elpusztítani valamit, van, hogy a rókák kirágják a sátor oldalát, mert érzik az egereket, vagy pedig az időjárás szól közbe és ez könnyen ahhoz vezethet, hogy a termés megfeleződik, amit nem engedhetünk meg magunknak. Villanypásztort is szereltünk fel a rókák miatt, és volt, hogy a sátorajtót is nyitva hagytuk nekik, hogy inkább ott menjenek be, mint hogy szétszakítsák a sátor oldalát. Valamiért ez nem tetszett nekik, a nyitott ajtónál is szétrágták a sátrat, és ott közlekedtek. Ez a hatalmas szél, ami mostanában van, úgy kiszárítja a fóliasátrat, hogy nemrég este, lámpafényél kellett locsolni, nehogy tönkre menjenek a palánták. Most még korán bezárjuk a sátrakat, mert reggelente még hideg van, és a tök plusz két fokban is képes megfagyni – mesélte a férj.

Nagy örömömre vendéglátóim körbevezettek, és betekintést nyerhettem a „kulisszák" mögé. Ameddig a szem ellát, mindenhol fóliasátrak sorakoznak, amelyeket a locsolócsövek kígyózó labirintusa táplál az életet adó vízzel. A fóliába belépve rögtön megcsapott a legalább 30 fokos párás meleg, amelyből az óriási saláták, retkek és mindenféle zöldségfélék tekintettek vissza rám.

A család elmesélte, hogy megéri ezzel foglalkozni, de ők már több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek, és egy bejáródott gazdaságot vezetnek, valamint állandó vevőkörük is van.

– A Facebookon is megtalálhatnak minket az érdeklődők, a Joli néni kertje oldalon, ahová mindig feltesszük az aktuális kínálatukat. Sokan meglátják a közösségi hálón a szebbnél szebb képeket a zöldségekről, és ezért már kora reggel kijönnek a piacra és megveszik. Nagyon odafigyelünk arra, hogy szép legyen az árunk, valamint az is fontos a vevőknek, hogy nem viszonteladók vagyunk, hanem termelők. Nyáron egészen sokáig kint vagyok a piacon, néha ötkor érek haza, és megszokták már az emberek, hogy engem ott megtalálnak és a rendelkezésükre állok. Nincs mindenkinek ideje, vagy lehetősége előbb eljönni a munkából, és elintézni a bevásárlást, de tisztában vannak azzal, hogy nálam egészen délutánig van friss áru, valamint olyanok is akadnak, akik előre megmondják, hogy mit szeretnének és akkor annyival többet viszek ki a piacra – mondta Berta Jolán.