2022. július 1., péntek

Mit ünneplünk május elsején?

A tavasz az év egyik legszebb évszaka, hiszen a megújulás, az élet és a termékenység szimbóluma. A kellemes és szép idő, a virágzó növények illatkavalkádja feltölt bennünket és újabb erőt ad a mindennapok problémáival való megküzdéshez.

A hideg és zord telet követő megújulást jelentő tavasz mindenkoron az említettekhez hasonló érzésekkel töltötte el az embereket, ezért a már a legkorábbi történelmi időktől kezdve a természet újjászületése a különféle népek kultúrájában kiemelkedő helyet foglalt el. Napjainkban a világ legtöbb országában ünnepnek nyilvánított május elseje is valójában ezen ősi ünnepkörhöz kapcsolható. Felmerül a kérdés, hogy szinte az emberiség megjelenésével egyidős, főként az időjáráshoz kapcsolható ünnep hogyan fejlődött az évszázadok során, és érte el napjainkban is ismert jelentéstartalmát.

A TAVASZÜNNEP

A természet újjászületését már az ókori görögök is megünnepelték, ugyanis Khlórisz, a virágok és növények istennőjének tiszteletére tartottak ünnepélyeket. A hagyományt a rómaiak is átvették, akik Flóra személyében ünnepelték a tavaszt. A Julián- és Gergely-naptárak bevezetésével rögzült az ünnep időpontja, amelynek már ekkoriban is többféle jelentéstartalma volt. A pogány hagyományokon alapuló ünnepi szokások azonban mélyen beleivódtak az európai népek kultúrájába, és némelyek a mai napig felfedezhetők.

Május elseje múltjának megismeréséhez a Brit-szigetek folklórjában kell kutatnunk, ugyanis az ott élő kelta népek körében Beltane ünnepe jelentette a tavasz kezdetét, amit rendszerint április 30-a és május 1-je között rendeztek meg. Az ősi kelták két évszakra osztották fel az évet, vagyis a tél Samhain estéjétől Beltane estéjéig tartott, ezt követően pedig az esztendő napos felének kezdetét és a termékenységet ünnepelték. A tavaszünnep mindig az időjárás változására, és ezáltal a végzett munka jellegének megváltozására reagált. Ezen pogány szokások valószínűleg a kereszténység terjedésével kerültek a magyar nép kultúrvilágába és Szent Jakab, valamint Szent Fülöp ünnepéhez kötődtek. Emellett a kelta eredetű kultúrkörben megtalálható a májusfa-állítás hagyománya is, ami a termékenységet szimbolizálta.

A palicsi majális a legnagyobb ilyen jellegű rendezvény az országban (Fotó: Benedek Miklós)

A magyarság körében a májusfa-állításának hagyományára vonatkozó első írásos feljegyzés a 16. század elejéről eredeztethető, de nyilvánvalóan ez már korábban is szokás volt. A magyar nyelvterületen a májusfákat elsősorban udvarlási szándékkal állították fel a lányos házak udvarában, vagy pedig egy másik változat szerint a középületek előtt került sor az eseményre. A fát színes szalagokkal és más tárgyakkal is feldíszítették. A május 1-jén felállított fát sok esetben pünkösdkor bontották le, amit rendszerint az egész települést megmozgató vidám, táncos esemény során végeztek el.

Az elmúlt századokban ugyanakkor szokás volt még május elsején, hogy a legények zeneszóval, tánccal egybekötött ünnepséggel köszöntötték az egyházi és világi elöljárókat. Elmondhatjuk, hogy az idők folyamán ezen néphagyományokhoz kapcsolódott a természetben való időtöltés, kirándulások és ünnepi lakomák szokása is. A május elsejei népmulatságokat a hosszú téli időszakot követően az emberek a múltban is előszeretettel töltötték a szabadban, amikor a közeli erdőségekben, vagy réteken fogyasztották el a magukkal vitt ételt és italt.

A MUNKÁSRÉTEG KÜZDELME

A legtöbben manapság a szocializmushoz köthető ünnepként emlékeznek meg május elsejéről, azonban a történelmi gyökerei valójában sokkal messzebbre nyúlnak vissza. A 18. század végén kiteljesedő ipari forradalom korszaka, a gyárak és üzemek gomba módjára történő terjedése magával hozta a munkásréteg kialakulását. A gyárakban fennálló rendkívül nehéz és embertelen körülmények között dolgozó munkások, valamint a bányák sötét tárnáiban robotoló gyermekek a 19. század elején napi 14–16 órát voltak kénytelenek dolgozni. A munkaidő csökkentését siettette az egyre bonyolultabb gépezetek munkába állítása is, ugyanis ezekkel nehezen lehetett eredményesen napi 14–16 órában folyamatosan dolgozni, ami nem mellesleg a munkások egészségére is negatív hatással volt, valamint ezáltal a termelés visszaesésének problémája is felmerült. A munkaidő csökkentésének gondolata először 1817-ben, Angliában fogant meg, amikor az értelmiség és a középosztály tagjai mellett a gyártulajdonos Robert Owen is síkra szállt ezen javaslat megvalósításáért.

Az aktív kikapcsolódásra vágyók számára alkalmas kirándulóhely lehet a Fruška gora (Fotó: Ótos András)

Owen nap mint nap szembesült a munkások nehéz életkörülményeivel, és felismerte a munkafeltételeik javításának szükségszerűségét. A saját üzemeiben bevezetett és akkoriban forradalminak számító rendszer által sikerült bizonyítania, hogy a 10 órás munkaidő mellett is nyereségesen képes működni egy üzem. Mindezen törekvések ellenére Angliában csak 1847-ben látott napvilágot az a törvény, mely a 10 órás munkanap bevezetését irányozta elő. Az országban azonban csak az 1870-es évekre vált általánossá a 10 órás munkaidő. Idővel más államokban is meghonosodott az új munkarend, sőt az Egyesült Államokban 1868-ban az állami alkalmazásban álló munkások munkaidejét már 8 órára csökkentették le. Az európai kontinens országaiban a 19. század derekán még viszonylag lassú ütemben lehetett megvalósítani ezt az alapvetően pozitív folyamatot. Az 1873-ban kitört gazdasági válság következményeként a munkanélküliség is növekedett, ami egyre inkább sürgette a munkaidő csökkentését.

A MUNKA ÜNNEPE

A válság másik hozadékaként a világ országaiban egyre gyakoribbá váltak a sztrájkok, legfőképpen az Egyesült Államokban, amit karhatalmi erők közreműködésével igyekeztek letörni. A munka ünnepének megvalósításához vezető első konkrét lépésként az Amerikai Munkásszövetség 1881-ben történt megalakulását tekinthetjük. A szervezetnek 1884 októberében megtartott chicagói kongresszusán már olyan határozat született, hogy a nyolcórás munkaidő bevezetésének egyfajta követeléseként 1886. május 1-re általános sztrájkot hirdetnek. Ezen a napon mintegy 350 ezer munkás lépett sztrájkba, de Milwaukee-ban a kivezényelt rendőrség sortüzet zúdított a tömegre, amelyben kilenc ember vesztette életét. Chicagóban is nagyméretű sztrájkra került sor, amelynek hatástalanítására sztrájktörőket alkalmaztak. A feszültség növekedésével végül elszabadult az erőszak, így május 3-án a rendőrök sortüzet nyitottak a munkásokra, amelynek négy ember esett áldozatául. Ezt követően a Haymarket Square-en tiltakozó nagygyűlést szerveztek, de itt váratlanul bomba robbant, amely egy rendőrtiszt életét oltotta ki. A hatóságok megtorlásul nyolc anarchista vezetőt állítottak bíróság elé és bizonyítatlan vádak alapján el is ítélték őket.

Európában mára május elseje ünnepének jelentéstartalma elvesztette munkásmozgalmi jellegét. Manapság elsősorban a szórakoztató és aktív pihenést nyújtó programok szervezésére, valamint a természetben és a családdal való időtöltésre tevődött át a hangsúly.

Az Amerikai Munkásszövetség 1888-ban St. Louis-ban hívott össze kongresszust, amelyen elhatározták, hogy május 1-jén emléktüntetéseket rendeznek, amit nemzetközi szintre emelnek. A kezdeményezés az egész világon nagy visszhangra talált, ugyanis a 19. század utolsó évtizedének elejére szinte minden európai államban alapvető követeléssé vált a nyolcórás munkaidő bevezetése. Május elsejének a munka ünnepévé való hivatalos elismerésére 1889. július 14-én a Párizsban megtartott II. Internacionálén került sor, ahol egy határozatot fogadtak el, amely szerint nemzetközi tüntetést kell szervezni egy időpontban azzal a céllal, hogy követeljék a napi munkaidő csökkentését nyolc órára. Az Amerikai Munkásszövetség említett felhívásának alapján a „nemzetközi tüntetés” dátumaként 1890. május 1-jét jelölték meg. A kivitelezés módjának tekintetében azonban még nem sikerült teljes mértékben megegyezni, viszont a közös fellépés igénye általánossá vált. Az említett időpontban Magyarországon is megtartották az első tömegdemonstrációt. Az ünnepet végül a 20. század folyamán a kommunista ideológia fokozatosan a magáévá tette, és egyben a legnagyobb ünnepévé vált.

A májusfa-állításának hagyománya ma is él Muzslyán (Fotó: Kecskés István)

Sokan nem tudják, de éppen a kommunizmus elleni harc egyik részeként és annak ideológiájának, befolyásának ellensúlyozására XII. Piusz pápa 1955. május 1-jén kelt rendelete értelmében ezt a napot Munkás Szent Józsefnek, a munkások védőszentjének ünnepévé nyilvánította. Ezen a napon azóta is Jézus nevelőapjára emlékezik a római katolikus egyház.

MÁJUS ELSEJE NAPJAINKBAN

A tavasz utolsó hónapjának kezdetén kiváló lehetőségek nyílnak olyan szabadtéri programok megszervezésére, amelyekre máskor nem jutna idő. Az emberek ilyenkor előszeretettel időznek a természetben, a levegő pedig megtelik a rostélyos ínycsiklandó illatával. A rendszerváltást követően május elseje ünnepe elveszítette a kommunista ideológiával átitatott jelentéstartalmát, vele együtt pedig a szocialista országokban az addig megszokott felvonulások és hasonló népünnepélyek is megszűntek. Európában mára néhány marginális baloldali politikai csoporttól eltekintve május elseje ünnepének jelentéstartalma elvesztette munkásmozgalmi jellegét. Manapság elsősorban a szórakoztató és aktív pihenést nyújtó programok szervezésére, valamint a természetben és a családdal való időtöltésre tevődött át a hangsúly.

A programok tekintetében Szerbiára leszűkítve a kört mindenképpen ki kell emelnünk a palicsi majális rendezvényét, ami a legnagyobb ilyen jellegű esemény az országban. A több napon keresztül tartó hagyományos rendezvényt évente több tízezren látogatják. A kézműves termékeket felsorakoztató kirakodóvásár, a vidámpark, a műhelymunkák és más színes programok mind nagy népszerűségnek örvendenek és tömegeket vonzanak a településre.

Azok, akik nem kedvelik a tömeget és inkább a természet szépségeit szeretnék felfedezni, számos kirándulóhely közül válogathatnak. Az aktív kikapcsolódásra vágyók számára talán az egyik legalkalmasabb kirándulóhely a Fruška gora lehet. Az erdőséggel borított lankák, a friss levegő és nem mellesleg a szemet gyönyörködtető kilátás mindenképpen felejthetetlen élményt nyújt. A hegységben már hagyományosan szerveznek különféle túrákat egyebek mellett a nemzeti park bejárására, valamint a nagy múltra visszatekintő ortodox kolostorok megtekintésére is.