Frank Sinatrát különösen az idősebb olvasóinknak nem kell tüzetesebben bemutatni, hiszen a Hangnak (angolul: The Voice), illetve Öreg Kékszeműnek (Ol' Blue Eyes) is nevezett, többszörös Grammy-díjas, olasz származású amerikai pop–dzsessz énekes és színész meghatározó személyisége volt a múlt századbeli ötvenes, illetve hatvanas évek egyesült államának. Bizonyos tekintetben maga volt az amerikai álom megtestesítője: énekesként, színészként, de mindenekelőtt férfiként a hölgyek bálványa, olasz bevándorlók gyermekeként pedig az adott időszakban ékes példája annak, hogy az Amerikai Egyesült Államok multikulturális kohójából kiemelkedve és persze kőkeményen dolgozva mindenki megvalósíthatja élete álmát. Ugyanakkor egyben intő példa is arra, hogy bármennyire is vagyunk gazdagok, vannak dolgok, amiket pénzzel nem lehet megvásárolni. Egyik ilyen dolog a szerelem is.
Sinatra életét Vajdaságban minap Bakos-Kiss Gábor magyarországi színművész tárta elénk a Zakariás Zalán rendezte Frankie, a király és a kárhozott című előadásában, amelyet az idei Teátrum Neked! –Zentai Teátrumi Napok színházi fesztivál keretében tekinthettek meg Thália szerelmesei.
A Jászai Mari-díjas színművésszel fergeteges sikert aratott estje után beszélgettünk el a Frank Sinatra-estjéről és színházi, illetve filmes pályafutásáról.
A beszélgetésünkre felkészülve olvastam valahol, hogy 14 éves koráig református lelkésznek készült, utána mégis szülővárosának, Nyíregyházának a Krúdy Gyula Gimnáziuma matematika tagozatán érettségizett, majd pedig a Miskolci Jogi Egyetemen szerzett oklevelet, s csak ezt követően, 2005-ben lett a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója a zenés színészi szakon. Akárhogy is nézzük, ez eléggé változatos pályakezdetnek tekinthető, és ezért kérem, válaszoljon arra, hogy mi az, ami a színházi, illetve filmes pályafutás irányában vonzotta, illetve mi az, ami önnel megszerettette a színművészetet.
– Folyamatosan szerettem volna gyerekkoromtól kezdve mindenben kipróbálni magamat, kerestem a kihívásokat. Olyan 13-14 éves koromig a református lelkészi hivatás gondolata élt bennem, – a mai napig is nagyon erős az istenhitem –, ám ekkor megtalált és megcsapott a színház szele. Jó tanuló voltam, a szüleim mindig azt mondták, hogy tanulni kellene, mert ha már adott a Jóisten talentumot ehhez, akkor ezzel nem kellene visszaélni. Mint azonban említettem, beleszerettem a színházba, és miközben a gimnáziumban, az egyetemen tanultam, abban bíztam, azon dolgoztam, hogyha megadja a Jóisten, akkor hátha lehet belőlem professzionális színész. 2005-ben, a jogi egyetem elvégzése után felvettek a Színművészeti Egyetemre, és onnantól kezdve elrendeltetett a sorsom, és így lettem pap helyett Thália papja.
Számos szerep közül melyik az, amely a mai napig a legemlékezetesebb, illetve legközelebb áll a szívéhez?
– Sok-sok ilyen van, de ami talán legközelebb áll a szívemhez, az Assisi Szent Ferenc szerepe a Nemzeti Színház Az Úr komédiásai című színdarabjában, ami ugye Assisi Szent Ferencről szólt, és ebben játszhattam a legszeretettebb szentet. De voltak más kalandozások is, és nem tagadom, hogy a top 3-ban ott van Frankie is, akinek az életét Frank Sinatra élete ihlette.
Jelen pillanatban a Győri Nemzeti Színház igazgatója. Miképpen tudja úgy alakítani a napirendjét, hogy a vezetői munka mellett legyen ideje a fellépésekre, az ezekre történő felkészülésre, no meg úgy, hogy a családi élete se lássa ennek a kárát?
– Szenvedélyem a színház, a színházcsinálás. Én elsősorban színész vagyok, tehát nyilván mindig megmutatni szeretném magamat, de az utóbbi pár évben megtaláltak olyan jellegű feladatok, amelyek a színházcsinálás más aspektusai, így a rendezés és a színházigazgatás. És a szenvedélyem az, hogy bármi áron színházat csináljak a lehető legmagasabb művészi színvonalon. És emellett meg a legkomolyabb hobbim az, hogy élem a családi életemet és neveljük a feleségemmel a három kisgyermekünket.
Fellépőként, és a Győri Nemzeti Színház igazgatójaként igazgatói szemmel is, miképpen tekint a zentai színházi fesztiválra és miben látja a rendezvénysorozat jelentőségét?
– A Teátrum Neked! fesztiválról beszélve nagyon fontos, hogy az emberek találkozási pontokat találjanak, hogy adott esetben újabb és újabb művészek jelenjenek meg, és találkozzanak egy olyan közönséggel, akivel mondjuk nem napi rendszerességgel, vagy mondjuk az évad során nem rendszeresen találkoznak. Ezek a fesztiválok mindig jelentősek, mert – mint említettem – találkozási alkalmakat jelentenek. Ugye, az utóbbi időben egy picikét elszoktunk az együtt létezésnek az élményétől, egyfajta társas magányt okozott az elmúlt évek történése, vagyis a világjárvány. És most újra jó együtt lenni, újra jó látni az arcokat a nézőtéren, ahogyan nem takarja el egy maszk az arcukat: Ez számomra különösen nagy és fontos élmény. Mindig, hogyha a határon túlra hívnak, akkor a lehető legnagyobb örömmel megyek, mert hiszem és vallom azt, hogy egy nemzet vagyunk, és vinni kell a magyar színházi kultúrát mindenhova, ahol erre kíváncsiak a magyar emberek.
Az este folyamán a közönség Frank Sinatra életét felelevenítő produkcióban láthatta önt. Kérem, meséljen arról, hogy miképpen esett a választásuk az Egyesült Államok modernkori történelme és kultúrája egyik meghatározó énekesének és filmszínészének életútját, pályáját felidéző előadásra.
– Az előadás ötlete nem tőlem származik, hanem Zakariás Zalántól, aki szívbéli jó barátom és munkatársam a Győri Nemzeti Színházban, hiszen a művészeti vezetőm. Egy közös kaposvári munka során az egyik este villant be neki az ötlet, hogy Frank Sinatra életéről kellene nekem egy önálló estet, egy monodrámát csinálni. Utána egy ideig még beszélgettünk erről, de elhalt a dolog. Azonban két hónappal az ötletelés után Zalán felesége, Bereczki Ágota elküldte a Frank Sinatra élete és művei alapján írt darabját, ez az, amelyet a mai napig játszok.
Miképpen készült fel a szerep megformálására? Az alkotáshoz és a produkciójához lopott-e bele személyes elemeket?
– E színdarab esetében arra igyekeztem nagyon fókuszálni, hogy minél több olyan dolgot keressek meg a saját életemben, amelyek Sinatra életében is fellelhetők. Tehát Frank Sinatra bőrét magamra próbáltam húzni, nem pedig csak belebújtam a bőrébe. Én Bakos-Kiss Gáborként játszom ezt az előadást, és olyan kapcsolódási pontok vannak, amiket az ember a munka során kezd el észrevenni. Például az a fajta habitus, az a fajta szemlélet, az a fajta fiú-anya viszony, ahogyan ő az édesanyjához viszonyult, és ahogyan én viszonyultam édesanyámhoz, az édesapja mentalitása…Szóval ezek mind fontos dolgok. De, ami mégis legesszenciálisabban megmutatta azt, hogy akkor, amikor elkezdtük az előadást készíteni, Frank Sinatra élete mennyire klappolt az én életemmel, az a drámában szereplő – Bereczki Ágota által leírt – mondat, hogy 10 éve voltam házas, 38 éves, két nagyobb és egy újszülött gyermek apja. Pontosan itt tartott az én életem is, annyi különbséggel, hogy Frank Sinatra négy öngyilkossági kísérlettel volt előrébb, és hála istennek, a mai napig is ez a helyzet. Úgyhogy én mindig ezeket a kapcsolódási pontokat igyekeztem keresni, hogy az ő életének a történései az én életemben miképpen is találhatóak meg.
A színházi előadások mellett több játékfilmben is szerepelt. Mennyire áll hozzá másképpen a filmes, illetve a színházi szerepekhez?
– Én többnyire színházban játszom, a film pedig számomra mindig egy nagyon izgalmas kirándulás. Nyilvánvalóan sokat tanul az ember egy filmforgatás során, de mindenféleképpen az a fajta finomság, ami egy film elkészítése során igényeltetik egy színésznek az érzelmi talentumából, az a színpadon óhatatlanul nagyobb objektív alá kerül, és minél nagyobb a színpad, annál szélesebbek az eszközök. Úgyhogy én nagyon szeretek filmezni, de istenigazából elememben a színpadon érzem magam, és különösen a Frankie, a király és a kárhozat című monodrámában a szerepem számomra egy ilyen felszabadító örök játék.
Legközelebb hol lesz megtekinthető a magyarországi, illetve a külhoni közönség számára?
– A következő bemutatóm, amire nagyban készülök, illetve készülünk a Mindenkinek Mindene – Boldog Apor Vilmos című, a Győri Nemzeti Színház és a Gyulai Várszínház koprodukciójában előadásra kerülő színdarab, amelyben jómagam Boldog Apor Vilmost fogom alakítani. Az előadás ősbemutatója június végén Győrben lesz, szabadtéren, majd pedig a Gyulai Várszínházban láthatja a közönség. A színdarab 2023 januárjától bekerül a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy-termébe. Úgyhogy ez a következő feladat, amire gőzerővel készülünk mindannyian.
