2024. április 24., szerda
KOSÁRLABDA

A soproni sikertörténet

Múlt héten számoltunk be arról a történelmi tettről, amit a Sopron női kosárlabdacsapata vitt véghez Isztambulban. A Gáspár Dávid által vezényelt lányok ugyanis első diadalmas magyar csapatként beírták magukat a legrangosabb európai női klubtorna 1958 óta íródó történetébe. Annak, aki nem követte szorosan a hosszú idő óta nemzeti kirakatcsapatként számon tartott nyugat-magyarországiak pályájának felívelését, és csak a múlt vasárnap robbanó hírre kapta fel a fejét, talán meglepetés lehet, hogy felült a trónra ez a gárda, aki azonban évről évre figyelte, hogyan építkezik a csapat, és mennyire stabilan van jelen az európai élmezőnyben, titkon biztosan reménykedett egy ilyen álomszerű forgatókönyvben.

A soproni sikernek természetesen több fontos eleme van, emeljük ki ebből most talán a két legfontosabbat. Egyfelől a csapat irányítását 2019 közepén átvevő Gáspár Dávid gond nélkül folytatta Roberto Íñiguez munkáját. A spanyol tréner maga is két final fourig vitte a csapatot, 2018-ban csak a Jekatyerinburg elleni fináléban állt meg a menetelés, egy évvel később pedig a negyedik hely jutott a magyaroknak; a csapat hangulatára gyorsan ráérző Gáspár pedig hamar felvette a fonalat. Igaz, a 2020-as szezonhajrát lefújták a járvány miatt, így elmaradt az európai bizonyítás lehetősége, ám ez sem törte meg a folyamatot. A fiatal, negyvenedik születésnapját júniusban töltő, aktív játékosi múlttal bíró szakember tavaly meghálálta a bizalmat, és négybe vitte a gárdát. Itt a salamancai Avenida parancsolt megálljt neki, majd a bronzmeccsre az akkor is hazai parketten fellépő Fenerbahçe jobban kapta össze magát. A lányok ezután a hazai bajnokságban és kupában újabb címeket begyűjtve készültek a következő lehetőségre, amellyel – mint később kiderült – élni is tudtak.

Ebben a diadalútban a másik alapvető fontosságú elem a keretnek az az ihletett összetétele volt, amely kérdéshez Gáspár az elődjéhez hasonló finomsággal nyúlt hozzá. A csapatban jól kiegészítik egymást a hazai, saját nevelésű magyar lányok, Fegyverneky Zsófia és Határ Bernadett, valamint a nemzetközi rutinnal rendelkező, jó nevű légiósok, elég csak a final four MVP-jének megválasztott amerikai–francia Gabby Williamsre vagy a kezdő további két tagjára, az amerikai Briann Januaryre és a szerb Jelena Milovanović-Brooksra gondolni. A lányok első számú fegyvere a megbízható támadás mellett az a védekezés, amely akár csak ebben az idényben is számtalan nehéz helyzetből húzta ki őket, vagy pótolta a támadás ideiglenes gyengeségeit. A Montpellier elleni negyeddöntő első meccsén például mindössze 42 pontra futotta a franciáktól, a Fenerbahçe elleni fináléban pedig újabb védelmi mestermunka szemtanúi lehettünk, amikor az első negyedben a hazai pályán játszó törökök 10 perc alatt 6 pontot pakoltak fel nevük mellé, ami a nagyszünetig is csak 19-re nőtt… Az említett nevekből álló kezdőkeret, valamint a többiek defenzív munkája a gyűrűtől közel és távol is rendre megzavart támadásokba, bizonytalan dobásokba hajszolja a riválist, ami megalapozza az ellenség gyűrűje alatti magabiztosságot is. Nem mellesleg ebből a magabiztosságból is példát mutattak a soproniak, amikor az említett módon kiharcolt korai előnyt az isztambuli darázsfészek-hangulatban is végig meg tudták őrizni.

Gáspár Dávid, a Sopron Basket vezetőedzője (Fotó: MTI)

Gáspár Dávid, a Sopron Basket vezetőedzője (Fotó: MTI)

Akad még egy tényező, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Az orosz–ukrán háború miatti sportszankciók a női Euroligát is elérték, így zárták ki a sorozat idei kiírásából a három orosz csapatot, a moszkvai MBA-t, a kurszki Dinamót és a hatszoros győztes, címvédő és az elmúlt évtizedet meghatározó, a csoportkört hibátlan mérleggel letudó címvédő Jekatyerinburgot. Ekkora magyar sportsiker alkalmával nehéz nem a diadalra koncentrálni, de egy pillanatra tegyük fel a „mi lett volna, ha” kérdést. Nos, tény, hogy a legerősebb orosz csapattal a mezőnyben más típusú tornára lehetett volna készülni. Azonban az elmúlt évek folyamatos jelenléte a csúcsközelben aláhúzza, hogy ez nemcsak egy „kieső” eredmény Gáspár Dávid tanítványaitól, hanem egy megfontolt építkezés beérése; a török döntős ellenfélnek a hazai pályáján való bedarálása egyértelműen bizonyította a Sopron erejét, amely akár a Jekatyerinburg ellen is elég lenne egy másik, háborúmentes valóságban.