2022. július 1., péntek

Dezső végül pálinkát iszik

Két paraszt megy haza a kukoricaföldről. Az egyik igen jókedvű, a másik meg nagyon bánatos. A rózsásabb kedvű elővesz a tarisznyájából egy üveg pálinkát.

– Hé! Nem kérsz?

– Nem. Nekem már elég volt.

– Jól van, na… Miért vagy olyan szomorú?

– Mintha nem tudnád… A feleségem beteg.

– Te is az leszel, ha így szomorkodsz…

– Én aztán nem. Hívő vagyok. Vallásos ember. Az a bajod, hogy nem jársz templomba.

– Hagyj már engem…

– Nem hiszel Istenben, mi? Majd pórul jársz…

– Én nem mondtam, hogy nem hiszek…

– Mégis úgy viselkedsz…

– Na, hagyj engem… Te megtestesült hívő lélek – mondta cinikusan.

Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár – a festmény egy részlete

Mikor a faluba értek, igencsak elfáradtak már. Aztán elbúcsúztak, mindketten mentek a maguk családjához. Dezső, ez a szomorú paraszt bement a nappaliba. Épp az orvos vizsgálta Rózát, a feleségét. A pulzusát mérte.

– Nagyon gyenge állapotban van! – mondta az orvos.

– Nem kéne kórházba vinni? – kérdezte Dezső.

– Hát éppen azon gondolkodok. A város innen elég messze van.

– És a betegszállító?

– Tudja mit? Ha holnapig nem javul az állapota, akkor bevitetem.

– Oké – mondta, nagyot sóhajtva Dezső.

Majd az orvos elköszönt. A paraszt meg Róza ágya mellé térdelt.

– Istenem! – fohászkodott – Gyógyulj meg!

Róza magánál volt, de nem figyelt a beszédre. Nagyokat sóhajtott. Dezső elővette a Bibliát s neje kezébe adta.

– Ezt olvasd csak!

– Mit ér már nekem?

– A remény még nem halt meg.

Így hát Róza elkezdte a Bibliát olvasni. Majd Dezső magára hagyta. Mosogatnia kellett. Minden háztartási munkát magának kellett elvégeznie. De örömmel tette. Ő volt most az úr a háznál. Aztán Róza közben elaludt. Kiesett a kezéből a Biblia. Dezső felvette a padlóról a Bibliát, s eltette. Csókot adott neje arcára.

– Aludj csak!

Dezső folytatta a ház körüli munkákat. Majd Róza felkelt, s Dezső nem hitt a szemének. Róza már nem volt olyan sápadt.

– Hát veled mi van? – kérdezte férje

– Sokkal jobban vagyok.

És Dezső látta, hogy így is van…

– Hát… Talán a Biblia?

– Nem tudom. Ez csoda volt. Nem megyek semmiféle kórházba.

– Jó, oké.

Az orvos azonban másnap reggel megjelent. Ő is lényeges javulást látott az asszony állapotában.

– Nem akarok menni a kórházba! – mondta az asszony.

– Jól van. Nincs is rá szükség. De pihenjen sokat.

– Rendben.

– Csak kímélje magát.

Az orvos Dezsővel beszélgetett egy kicsit, aztán elment. Minden jót kívánt. Aztán kopogtattak. Béla volt az a víg kedvű paraszt.

– Hát te mi járatban vagy effelé?

– Gondoltam, megnézem a feleségedet.

– Nézd csak, képzeld, jól van…

– Nahát… Örülök neki.

– Örülhetsz is… Ha már itt vagy, nem kínálnál meg egy korty pálinkával?

– De, szívesen. Ezt mindig magammal hordom.

 A konyhába mentek. Dezső elővett egy pálinkáspoharat. Béla öntött neki. Majd Róza is kijött a konyhába.

– Hát ti? Itt mulattok?

– Iszunk az egészségedre!

– Neked nem szabad – mondta Dezső.

– Nem is akarok. Buta férfiak. Azt hiszik, ettől jobb lesz a kedvük…

– A magunk korában már kevés dolog okoz ilyen örömet, mint a pálinka.

S ittak. Róza meg visszafeküdt s olvasta a Bibliát. Addig a két paraszt a konyhában beszélgetett. Dezsőnek megártott a kis pálinkaadag is…

– Örülök, hogy a feleségem jobban van! – mondta.

– Maradjon is úgy!

– Igen, úgy legyen. Ámen.

– Na, nekem mennem kell. A gyerekeim már várnak. Épp bevásároltam.

– Szia!

– Szia!

S elment Béla. Dezső meg bepillantott a nappaliba s látta, hogy neje a Bibliát olvassa szorgalmasan. Ő meg a konyhában el is mondott  úgy kapatosan egy imát.

– Isten áldja a feleségemet! – mondta magában.