2022. július 2., szombat

A vajdasági magyarság iránti elköteleződésről

Fehér Viktor: Nemcsak a történeti tudást, hanem a jelen ismeretet is át szeretném adni

Fehér Viktor néprajzkutató, kulturális antropológus nevével már számos alkalommal találkozhattunk a Híd folyóiratban, a Bácsországban, a Létünkben vagy a Hungarológiai Közleményekben. Amellett, hogy a Vajdasági Magyar Értéktár Bizottság elnöke, fáradhatatlanul építi a jövőjét az álmai megvalósítása érdekében. Ezért folytatja még a mai napig is tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszékének doktori képzésén. Gyűjtői kíváncsisága gyermekkorától kezdve élete részét képezi, azóta pedig csak még jobban fokozódik. A vajdasági magyarság iránti elköteleződése nemcsak irigylésre méltó, hanem végtelenül becsülendő is. Viktort az egyetemi éveink alatt ismertem meg. Már akkor felfigyeltem szemének csillogására az etnográfia hallatán. Titkon éreztem, sőt említettem is neki, hogy egyszer még nagyot fog alkotni. A Szokáskutatás Vërbicán című kiadványának a megjelenése után tudtam, hogy már a céljai megvalósítása felé vezető úton halad.
Beszélgetőtársam egy kicsi, de rendkívül családias és összetartó faluban, Egyházaskéren nőtt fel. Szülőhazája, annak minden szépségével és hagyományaival együtt, a szívügyévé vált. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének befejezése után Pécsre került, ahol elvégezte néprajzi szakon a mesterképzést. Jelenleg pedig a doktori tanulmányaival párhuzamosan dr. Raffai Judit és dr. Németh Ferenc tanársegédjeként dolgozik a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon.

Mióta élvez nálad prioritást a néprajz?

– Olyan vidékről származom, ahonnan nagyon sok népköltészeti anyag került rögzítésre az 1800-as évek végétől egészen napjainkig. Már ifjúkoromban is végtelenül kötődtem a településemhez, a helytörténethez és a hagyományokhoz, szerettem kutatni, érdeklődni, az idősebb korosztállyal beszélgetni. Ez volt a kiindulópont, amely végigkísérte az egész gyerekkorom. Középiskolásként néprajzi-helytörténeti vetélkedőkön vettem részt, és az ott ért impulzusok hatására is egyre inkább azt éreztem, hogy a néprajz kategóriába illeszthető mindaz, ami érdekel. Ezek a tapasztalatok és érzések, valamint a családom támogatása sarkallt arra, hogy erre a pályára térjek.

Megjelent egy kiadványod is Szokáskutatás Vërbicán címmel.

– A népi kultúra értékei iránti érdeklődésem szülőfalumból származik. Az egyházaskériek születési, házasságkötési és temetkezési szokásai, az emberi életfordulókhoz kötődő szokások mindig is nagymértékben foglalkoztattak. Négy-öt évnyi gyűjtés és kutatás eredményeképp született meg a kötet. Most már igyekszem egyre szélesebb körben kutatni, és a már meglévő források alapján összegezni a vajdasági magyar népszokásokat.

Mit ad neked az MTTK-n való tanítás?

– Megerősítette bennem a vajdasági magyarság iránti elköteleződésem mint kulturális szakember, tudományos kutató és ember. Felelősségteljesebb és komolyabb lettem, hiszen felelős vagyok azért, hogy mit és hogyan adok át, hogy ebből a hallgató mit visz tovább. Nem utolsósorban ez egy elismerés. Jó érzéssel tölt el, hogy a szülőföldemen tudtam elhelyezkedni, amely egyfajta visszaigazolás is arra, hogy Vajdaságban szükség van erre a szakmára. Fontosnak tartom, hogy a néprajz, a művelődéstörténet és a kulturális antropológia a része legyen a következő nemzedékek tudatának.

Milyen tanár szeretnél lenni?

– Olyan, aki figyelmes és türelmes a hallgatókkal szemben. Aki megérti azt, hogy nekik is vannak nehezebb napjaik. Pécsett tanultuk meg, hogy nem minden esetben kell a lexikális tudásra fektetni a hangsúlyt, inkább olyan ismeretek átadására törekszem, amelyek az önállóságra és a gyakorlatiasságra nevelik őket. Kiemelkedő, hogy az a tudás, ami hasznosítható lehet az életükben, a megfelelő kútfőből származzon. A gyakorlati órákon is igyekszem azokat a kiadványokat és internetes platformokat bemutatni, amelyek folyamatosan frissülő tartalmakkal dolgoznak, és amelyek a jelen vajdasági magyar kultúrát és tudományt reprezentálják. Nemcsak a történeti tudást, hanem a jelen ismeretet is át szeretném adni.

Milyen célokat tűztél ki magad elé?

– Szeretnék az egyetemi tanári pályán maradni, és haladni a ranglétrán, emellett minél több tudományos munkát megjelentetni, és még inkább elköteleződni a vajdasági magyar kultúra kutatása és megismerése területén. Ugyanakkor folyamatosan foglalkoztat az észak-bánsági régió kulturális vidékfejlesztése is. Ennek keretében hoztuk létre 2018-ban a Banaticum egyesületet, amelynek épp az a célja, hogy különféle rendezvények szervezésével hívja fel a figyelmet egy sokáig perifériára szorult területre, annak értékeire. Az egyesület igyekszik a jövőben olyan eseményeket, akár fesztiválokat is szervezni, amelyekkel oda tudja vonzani a hazai és külföldi fiatalokat és minden további korosztályt.

Hogyan tudod felkelteni a hallgatók figyelmét, érdeklődését?

– Dr. Raffai Judit tanárnővel sokat foglalkozunk a népszokások oktatásával, azok bemutatásával. Van egy elköteleződésünk. Szeretnénk elérni, hogy a jövendőbeli pedagógusok is fel tudják majd hívni a gyerekek figyelmét az elődeink tudására, ismeretére és azok hasznosíthatóságára vagy a benne rejlő értékekre. A művelődéstörténeti tárgyú gyakorlati óráimon a fontos tárgyi, történeti ismeretek mellett igyekszem bemutatni a jelenlegi helyi viszonyokat, a kulturális örökségeket, a rendezvényeket is. Ezeken keresztül, bízom benne, hogy közelebb tudom hozni a kulturális antropológia vagy a művelődéstörténet egy-egy elméleti kérdéskörét is a hallgatókhoz. Másrészt, a népi kultúra, néprajz területei szinte minden vajdasági magyar hallgatóhoz kötődnek a régió agrárjellege miatt, tekintettel a vajdasági magyar családok jelentős részének paraszti életmódot folytató elődeire.

Milyen egyéb tevékenységeket végzel a „szabadidődben”?

– A VMMI keretében a Vajdasági Magyar Értéktár egyik koordinátoraként kezdtem a pályafutásom 2018-ban. Feladatom volt, hogy hozzájáruljak a települési értéktárak létrejöttéhez, tájegységi értéktárak megalakulásához és a Vajdasági Magyar Értéktár gyűjteményének a bővüléséhez. Most a Vajdasági Magyar Értéktár Bizottság elnökeként választott küldetésem, hogy a települések szintjén, főleg a helyiek véleménye, élményei alapján segítsek abban, hogy meghatározzák saját értékeiket. Ez egy kapcsolattartói, kutatói szerep is egyben. A Kiss Lajos Néprajzi Társaság ugyanúgy meghatározó pont az életemben. Szintén nagy öröm, hogy az utóbbi öt évben tagja lehetek Szabadkán az Al-Duna műhelynek, amelyet a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanáraival, dr. Raffai Judittal, dr. Vukov Raffai Évával, dr. Németh Ferenccel és a kar hallgatóival alapítottunk. Interdiszciplináris és hosszabb idejű állomásozó terepmunkára törekvő műhelyről lévén szó, úgy érezzük, nyitunk egy új fejezetet a néprajzról és a társadalomtudományról való gondolkodás kérdésében. A leíró és népköltészet-központú kutatás helyett a szociális érzékenység, a helyi és társadalmi problémák foglalkoztatnak minket, melyekre igyekszünk válaszokat szolgáltatni a tudomány eszközeivel. Nagyon gyümölcsöző közegnek tartom, amiben jó együttműködni, jó haladni, és jó látni egymás eszmefuttatását.
Végül, de nem utolsósorban említem, hogy máig kísér első szerelmem, a futball. Nagy öröm számomra, hogy az utóbbi időben újra lehetőségem nyílt visszatérni a pályára szeretett kis tájam, az Aranka mente egyik legmeghatározóbb futballcsapatában.