2022. július 2., szombat

Szürke húsvét botokkal és revolverrel

Vasárnap itt a húsvét, amikor is véget ér a nagyböjt, és a családi asztalra végre kiadós húsétkek kerülhetnek. Hétfőn pedig a fiúk parfümökkel, vagy a régi hagyományokhoz híven vizesvödrökkel elindulnak, hogy meglocsolják a lányokat. Százhúsz évvel ezelőtt azonban városunkban nem ilyen békésen teltek az ünnepek.

A Szabadkai Friss Újság című helyi napilap 1902. április elsejei, keddi számából megtudhatjuk, hogy már az idő sem kedvezett az ünneplésnek. A húsvét egyébként akkor március 30-ára esett.

„Az idei húsvét időjárása szeszélyes volt, akár egy szép asszony. Tegnap szeles, de mégis enyhe tavaszi idő járt, holmi pásztás »csapadékkal«; ma reggelre azonban telivér téli képet mutatott az idő. A hó nagy pelyhekben hullott alá, hogy aztán a délelőtt folyamán elolvadjon és ne maradjon utána, csak locs-pocs, sár. A húsvét tehát, amolyan se fehér, se fekete, – szürke volt.” – írták a napilapban.

De a rossz időjárás volt a kisebbik baj. Nagyobb gondot jelentett, hogy a locsolkodást incidensek sora kísérte városunkban. A Szabadkai Friss Újság már idézett lapszámából a következő esetet ismertették:

„Terényi Imre szabómester otthon ült ma családjával, csöndesen beszélgetve. Egyszerre csak beállít egy honvéd gyalogos, kísérve két polgári pajtásától. Terényi egyiket sem ismerve, megkérdezte tőlük, hogy mi szándékban vannak. Erre a bakancsos nagy hetykén előállt, hogy ő öntözködni jött, hát elő a leánnyal. Terényi váltig hangoztatta, hogy nincs leány a háznál; de a vitéz baka csak nem engedett.

Szabadka a századfordulón a régi városházával (Fotó: szabadkavaros.blog.hu)

Kevés szóváltás támadt Terényi és a baka között; Terényi egyszerűen kikergette a bakát. Ez azonban nem akart menni, mire Terényi nyakoncsipte. Ekkor a baka kirántotta oldalfegyverét és Terényit hátbaszúrta, aki azonban nem vette tréfára a dolgot, elvette a baka oldalfegyverét.

A vitéz honvéd oldalfegyver nélkül hagyta el Terényi lakását. A megsebesített Terényi jelentést tett az esetről a rendőrségnek és átadta az oldalfegyvert, melynek nyomán a 6. honvéd gyalogezred parancsnoksága kiderítette, hogy a szurkáló baka nem más, mint Kollár Pál, a 3. század közlegénye.

Kollár Pál oldalfegyver nélkül megszökött; a katonai és rendőri hatóság keresi.”

A napilap egy másik erőszakba torkolló locsolkodásról is beszámolt olvasóinak.

„Legényeink gavalléros tempóval csinálják az öntözködést; de arra; hogy a saját körükbeli lányokat más körben lakó legény locsolja meg, szörnyű módon féltékenyek és üldözik az idegent. Kalmár József 6. köri legény erre semmit se adott, több pajtásával kocsira ült és átrándult a 2. körbe. Ott azonban már várták a legények. Megtámadták a kocsit és a benne ülőket botokkal. Kalmár nagy szorultságában kirántotta revolverét és a támadók felé lőtt, de senkit sem talált, őt azonban a legények agyba-főbe verték, úgy, hogy a mentők segítségét kellett igénybe venni” – olvasható a Szabadkai Friss Újságban.

A fentiek tükrében nem csodálkozhatunk azon, hogy az április elsejei szám címlapján a Közbiztonsági állapotaink címmel egy vezércikk jelent meg, amelyben a névtelen szerző a Szabadka utcáin uralkodó állapotokon kesereg. Ebből az is kiderül, hogy a fenti incidensek nem egyedi esetek voltak, hanem az akkori húsvéti locsolkodások velejárói.

„A húsvét ünnep alatt csak úgy olyan eset jutott tudomásunkra, mely felháborító; hát még hány lehet olyan, melyről sem nekünk, sem a rendőrségnek sincs tudomásunk és ki tudja, hogy mire a cikkelyünk megjelenik, hány rendőrt vertek véresre a szabadjára bocsájtott, elkapott és elkényeztetett legények.

Nem először sőt tartunk tőle, hogy nem utoljára írunk arról, hogy a rendőrség a szabadkai züllött közbiztonsági viszonyokkal szemben vagy nem akar, vagy nem tud kellő erélyes intézkedéseket tenni. Mit ér az, ha esztendőben egyszer-kétszer hoppon vesz valami főbenjáró bünben leledző legényt; mit er, ha a büntető törvényszék szigorúan bünteti a legényt. A rendőrség következetesen, szinte futni engedi azokat, akik csak bicskázási mániában szenvednek” – írták a vezércikkben, amelyben az erőszak elharapódzásának okát a bürokráciában látták: „Sehol annyi papirt el nem fogyasztanak, mint a rendőrségünknél. A főkapitány, kapitányok, alkapitányok, főhadnagyok, biztosok, őrmesterek, őrvezetők és közrendőrök mind mind papiroson dolgoznak.

Ezzen tessék változtatni és künn dolgozni; akkor talán kevesebb dolga lesz a rendőrségnek és mégis nagyobb eredménye a munkájának.”