2024. március 29., péntek
SZABADKA EMLÉKTÁBLÁI ÉS EMLÉKJELEI (25.)

Az 1941-ben internált szerb családok emléktáblája

Szabadka köztéri szobrait, valamint szökőkútjait és csobogóit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka köztéri emléktábláit és emlékjegyeit mutatjuk be. Ezek a felirattal vagy domborműves ábrázolással ellátott táblák egy hellyel kapcsolatos fontos eseményt vagy személyt örökítenek meg, így Szabadka történetének egy-egy fontos mozzanatáról tanúskodnak.

Az 1941-ben internált szerb családok emléktáblája a Jadran épületén, a Gyermekszínház bejáratához vezető lépcsőtől balra található, és azoknak a szerb családoknak állít emléket, amelyeket 1941 tavaszán a magyar hatóságok internáltak. A Jadran épületében volt kialakítva az internáltak gyűjtőtábora.

Az emléktábla a Jadran épületén (Fotó: Patyi Szilárd)

Az emléktábla a Jadran épületén (Fotó: Patyi Szilárd)

A Jadran építését, amely kezdetben Hős Sándor Jugoszláv Nemzeti Otthon nevet viselte, még 1920-ban kezdeményezték. Az épület, amely vörös homlokzati géptéglából készült, és észak-európai modernista hatást tükröz, az 1932 és 1939 közötti időszakban készült el. Emellett 1933-ban az épület körüli, akkor Péter király nevét viselő parkot is rendezték. Továbbá az új létesítmény mellett kialakították a Sokol gyakorlópályáját és a nyári színpadot. Így a két világháború között a vasútállmás előtti tér a város sport- és rekreációs központjaként funkcionált. Maga az épület a Sokol mozgalom szabadkai székháza volt. A Sokol mozgalom 1919-től terjedt el az SZHSZ Királyság területén, hogy a testkultúrát és a jugoszláv nemzeti eszmét hirdesse. 1941 áprilisában Szabadkára bevonultak a magyar csapatok. Délvidék visszacsatolását követően a budapesti kormányzat egyik fontos politikai célkitűzése volt, hogy az 1918. október 31-étől betelepült délszlávokat, az úgynevezett dobrovoljácokat távozásra kényszerítse. A Bácskából több ezer családot telepítettek ki. A különböző becslések 6 és 10 ezer közé teszik az internáltak számát, továbbá Dél-Baranyából is kitelepítettek mintegy 200 családot. A kiürített területekre bukovinai székelyeket és moldvai csángókat telepítettek. A Jadran épülete 1941 tavaszán vált gyűjtőtáborrá, ahova az 1921-ben Szabadkára és környékére települt szerb családokat terelték össze. Többek között Palics, Hajdújárás, Ludas, Nagyfény, Višnjevac, Dušanovo és más környékbeli települések telepes lakossága került ebbe a gyűjtőtáborba, és innen magyarországi gyűjtőtáborokba Barcsra, Nagykanizsára, Sárvárra internálták. Az internáltak ezekből a gyűjtőtáborokból csak a II. világháború végén szabadultak. A Jadran az internálást követően a második világháború alatt leventeotthonként működött. Ekkor kapott az épület mozitermet, valamint 1942-ben elkészült a bejárat középső lépcsősora. A partizánok bevonulása után a Jadranban a Vörös Hadsereg katonák és civilek számára tartott filmvetítéseket, a nézők természetesen szovjet filmeket láthattak itt. Ezután hosszú évtizedekig az épület adott otthon Szabadka egyik közkedvelt mozijának a Jadran Mozinak. 2003-tól színházként működik.

Az emléktáblát az 1912–1918-as háborús önkéntesek, leszármazottaik és tisztelőik egyesülete állíttatta fel. Az emléktábla felállításának dátuma nincs feltüntetve, és több sajtóorgánumot fellapozva sem leltük fel az avatóünnepségről szóló híreket. Az emléktábla azonban most is ott áll a Jadran falán és emlékeztet a II. világháború alatt az épületben történt tragikus eseményekre.