2022. július 2., szombat

A leghosszabb éjszaka

akkoriban szürkéskék íriszed

már rég nem tükrözte a világ

lángolását. tekinteted mesélte,

valamikor belsőd is lobogott.

most hajadba kap a decemberi

szél, fehérmárvány arcodon

a mosoly jégvirágok tánca.

 

(Pixabay.com)

a sötétségen túlra mentünk,

ahol véget ért a fekete város.

ködfelhős éjszakában mutattad,

ahogy életre kelt a hold, de nem

szólaltál. az omló útnak vége volt,

de az utazásnak nem lehetett,

a leghosszabb éjszaka csendje

 

borult körénk. utaztunk tovább

a sötétségen túlra, ahol megnyílt

homlokunk, mint a gránit égbolt.

más világot találtunk a csillagon,

amely az éjkapun túli mélyben élt,

ahol a végtelen halkan hullámzik,

mint kristályos sarki fény.