A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ csütörtöki rendezvényén dr. Szabó Zsombor építészmérnök, Szabadka város korábbi főépítésze tartott előadást Szabadka, a sztyeppei város címmel, aminek során egyebek közt városunk keletkezését és térbeli fejlődését taglalta. Ahogyan azt Kosányi Tamás, a VM4K munkatársának bevezetőjében hallhattuk, Szabadka sok titkot rejt, a 19. század metropolisza volt, a 21. században pedig emlékek őrzője.
Dr. Szabó Zsombor előadásának gerincét két tanulmánya képezte. Egyik A sztyeppei város – Szabadka és Kecskemét térbeli fejlődésének elemzése, ami a Belgrádi Egyetem Építészmérnöki Karán 2001-ben megvédett magiszteri munkája. Ebben egy városfejlődési elemzési modell lehetőségeit vizsgálta e két város példáján keresztül. A másik pedig a 2011-ben megvédett doktori értekezése volt, amelynek címe A középkori település- és városhálózat kialakulása és fejlődése a mai Vajdaság területén, a 11. századtól a 16. század kezdetéig.
Dr. Szabó Zsombor a VM4K-ban (Fotó: Lukács Melinda)
– Mivel az általam kifejlesztett városfejlődési elemzési mód létjogosultságot nyert, elhatároztam, hogy kipróbálom stratégiailag is értékelhető, több mint harminc település, város elemzésében. A választásom a középkorra esett, mivel ez a korszak a legkevésbé kutatott az egykori Jugoszláv Királyság, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, a Szerb Köztársaság, a Magyar Királyság, valamint a mai Magyarország területén is. Az alföldi települések, városok, térbeli és időbeli fejlődésének alaposabb kutatása csak a múlt század húszas éveiben kezdődött el, a trianoni döntés után. Alapvető kérdés volt, hogy az alföldi városok egyáltalán városoknak tekinthetőek-e, hisz a lakosság többsége mezőgazdaságból élt, a lakónegyedek pedig nemigazán különböztek a falvaktól. Nagy területen feküdtek, a házak legtöbbje földszintes, az utcák pedig szélesek és kövezetlenek voltak. Csak a központok néztek ki városiasan. Az akkori felfogás szerint városnak csak az a település tekinthető, amelynek a lakói nem igazán földműveléssel foglalkoznak. Akik kétségbe vonták a városiasságot, azzal érveltek, hogy a lakosság egy része a város körüli tanyákon él, ami az elmaradottság jelképe volt. Ez az érvelés viszont figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a tanyák kihelyezett mezőgazdasági munkahelyeket jelentettek, és csak az építhetett tanyaházat, akinek volt lakóháza a városban is. A tanyák a város szerves részét képezték. Tehát az egyik oka annak, hogy a kutatók nem foglalkoztak behatóbban az alföldi városokkal, az volt, hogy azokat nem tekintették városoknak, inkább nagy méretű falvaknak. Erdei Ferenc tudományos elnevezésként az ilyen típusú városokra a mezővárost javasolta, habár tisztában volt azzal, hogy ez sem a legpontosabb. A magyar kutatók elfogadták, de megkülönböztetésképp gyakran elébe tették az alföldi jelzést. A két világháború közt megtartott vajdasági városok első konferenciáján besorolták a városokat, Zenta, Szabadka, Zombor és Nagykikinda rurális, azaz falusi jellegű, míg Újvidék, Pancsova, Nagybecskerek és Versec, urbánus, azaz városias város lett. Az újabb korban megtaláljuk a Pannon város kifejezést, ami a város síksági fekvésére vonatkozik a Pannon-medencében. Nehézséget jelent a mezőváros szerbre fordítása, a dilemmák eloszlása végett kitaláltam a sztyeppei város elnevezést. Mi magyarok is sztyeppei nép vagyunk és a klimatikus besorolás is hasonló – hallottuk dr. Szabó Zsombortól.
