2024. április 19., péntek
ANYASAROK

Szoptatásról bővebben

Hogyan vészeljük át az első heteket?

Az alább olvasható szoptatással kapcsolatos információk mind a saját tapasztalatom tükrözik. Megegyezhetnek, de nem egyenértékűek egy szoptatási tanácsadó vagy orvos által javasolt lépésekkel. Megfelelő tanácsadás mellett azonban bátorítok minden anyukát saját megérzésének követésére.

A szoptatás témája kimeríthetetlennek tűnik, hiszen minden anya tapasztalata eltérhet, akár babánként is – míg az első gyermeknél akadálymentes volt, a másodiknál lehet problémás, vagy fordítva. A korábbi írásainkban szóba került már néhány dolog, amely inkább csak kellemetlenséget okoz, nem igazi problémát, ami miatt előfordulhat, hogy orvosi kezelése is szorulunk. Ilyen például a mellgyulladás (mastitis), ami talán az egyik legrettegettebb szoptatással kapcsolatos komplikáció. A mellgyulladásról azonban nem lesz most szó, személyes tapasztalattal ugyanis nem szolgálhatok a témával kapcsolatban. Így is értek azonban kellemetlen meglepetések az úton.

Sebes, vérző mellbimbók

Nehéz a sebes és vérző mellbimbók problémájáról úgy beszélni, hogy ne tűnjön túlzásnak. Pedig emlékszem, ez a fajta fájdalom jobban megviselt, mint eddig bármi, a szülést is beleértve. Az első hetekben voltak napok, mikor szó szerint rettegtem a következő szoptatástól. Ugyanis sebes mellbimbókkal is szoptatni vagy fejni kell minimum három óránként, ami azzal jár, hogy a sebeket újra és újra felsértjük, minden egyes szoptatás alkalmával. A probléma itt nem pusztán a seb és a fájdalom, hanem a tény, hogy a folyton felszakadó varr sokkal lassabban és nehezebben gyógyul, így meghosszabbítva az amúgy is végtelennek tűnő napokat hetekké, mire végül a sebek eltűnnek, és a szoptatás többé nem fájdalmas. A sebesedő mellbimbók kialakulásának okai különbözőek lehetnek, nem mindig egyértelműek, anyánként eltérhetnek vagy akár halmozódhatnak is. Vérezhet a mellbimbó azért, mert túl érzékeny, vagy azért, mert a babát nem tudjuk helyesen mellre tenni, de az is előfordulhat, hogy a baba technikájával van gond. Ha pedig a szerencsétlenebbek közé tartozunk, lehet egyszerre mindhárom.

A jó hír azonban az, hogy úgy, ahogy okokból, megoldásból is több van. A sebes mellbimbó gyógyításának két módja van. Az egyik a szárítás, a másik épp ellenkezőleg a nedvesen tartás elvén működik. A szárítást nem kell túlmagyarázni – minél többet kell hagyni a melleket levegőzni, hogy a sebek gyorsabban beszáradjanak, gyorsabban elmúljanak. Kisebb sebeknél lehet ez lesz a jó megoldás. A sebek kezelésére, puhán tartására első megoldásként a lanolint ajánlják mindenütt. Ez a természetes eredetű, sűrű krém puhán tartja a mellbimbót, s egyben ápolja is. Egyesek esküsznek rá, nekem nem vált be. A sebeim nem gyógyultak tőle gyorsabban, a szoptatás nem volt kevésbé fájdalmas, és azért azt is jó tudni, hogy a folt, amelyet a ruhákon hagy maga után, örökre ott marad.

Egy másik megoldás mondhatni átmenet a sebek kiszárítása és nedvesen tartása között – a habkötszer alkalmazása a sebes felületen. A kórházban egy Mepilex nevezetű, gyógyszertárban kapható habkötszert kaptam a sebeimre, amely magába szívja ugyan a felesleges váladékot (ez esetben szivárgó tejet) ugyanakkor enyhén nedvesen tartja a sebet. Ennek abban rejlik a jelentősége, hogy mikor legközelebb szopni kezd a baba, a seb nem lesz teljesen száraz, ennélfogva, kemény, hanem valamelyest nedves marad, tehát puhább, könnyebben felreped, hogy előtörhessen mögüle a tej, ezáltal valamennyivel csökken a fájdalomérzet is. Nagyon fontos, hogy amennyiben habkötszert használunk, nem szabad a bimbókra lanolint alkalmazni.

A védőnőm később teljesen mást ajánlott – a tejgyűjtő kagylók alkalmazásában látta a megoldást. A kagylók a nedvesen tartás elvén működnek, csak környezetbarátabbak, mert újrahasználhatók. Akik nem találkoztak még ezzel a fogalommal, ne érezzék rosszul magukat, én sem tudtam, hogy létezik ilyesmi. A tejgyűjtő kagylót úgy kell elképzelni, mint egy gömb felét, amelyhez egy szilikonfedél is tartozik, közepén egy nyílással, ahová a mellbimbó és a mellbimbóudvar (areola) kerül – ezzel az oldalával érintkezik a mell. A kagyló alapvető feladata a szoptatások között vagy alatt szivárgó tej összegyűjtése, így nem kell eldobható melltartóbetétet használnunk és még a tej sem veszik kárba. A sebes mellbimbón annyiban segíthet, hogy a kagyló alkalmazása megakadályozza, hogy a seb érintkezzen a ruhával (ami eléggé kellemetlen tud lenni), továbbá párás környezetet alakít ki a seb körül, így tartva azt puhán. Nagyon fontos, hogy sebes mellbimbó esetén a kagyló nem alkalmazható állandó jelleggel, mert ha a seb folyton nedves marad, gombás fertőzés is kialakulhat. Melltartóbetét helyett azonban kiváló környezetbarát megoldás lehet otthoni használatra.

Egy másik ideiglenes megoldás lehet a szilikon mellbimbóvédő. Egyesek számára enyhébb a fájdalomérzet is, hiszen a baba szájürege és nyelve a szilikonnal érintkezik elsősorban, nem közvetlenül a sérült bőrfelülettel. A bimbóvédő akkor segíthet, ha a baba technikájával van gond, a szilikon védővel ugyanis lényegesen könnyebben tudnak szopni a csecsemők. Ugyanakkor fontos észben tartani – és erről nem szólnak, mikor ezt a könnyítést ajánlják –, hogy a babáknak kissé nehézkes később leszokni a szilikon védővel való táplálkozásról. Ezzel foglalkozunk még bővebben a következő részben.

A szilikon mellbimbóvédő mellett a pozícióváltás volt az, ami azonnali enyhülést hozott. A klasszikus karoló szoptatás mellett érdemes kipróbálni a fekve szoptatást, vagy a fordított, amerikai focilabda-tartást, ahol a baba teste és lábai, karunk alatt, az oldalunk mellett helyezkednek el, nem pedig keresztül a hasunkon. A pozícióváltásnak annyi a jelentősége, hogy minden egyes szoptatási helyzetben a más-más bőrfelületre nehezedik a baba állkapcsa, így fordulhat elő, hogy míg az egyik pozícióban nagyon fájdalmas a szoptatás, addig egy másiknál talán nem is érezzük. A pozícióváltás egyébként sokat segíthet abban az eleinte felmerülő problémában is, mikor a mell különböző részein található tejcsatornák nem ürülnek ki egyenletesen. Ilyenkor előfordulhat, hogy míg bizonyos részeken teljesen felpuhult a mell, másutt továbbra is telített és kemény.

Válasszuk bármelyik megoldást is, a sebeknek idő kell. Talán két-három hétbe is telik, mire teljesen eltűnik, s a szoptatás végre fájdalommentes. Komolyabb szoptatási fennakadás esetén pedig érdemes szakember segítségét kérni.

(Folytatjuk)

(Instagram: SohaTöbbéEgyedül)