Zombor Város Sportszövetségének döntése alapján 2021-ben Novics Dávid lett az Év sportolója. A kupuszinai birkózóbajnok tehetségét szülőfalujában, Kupuszinán fedezték fel, amikor kilencéves volt. Később a zombori Radnički klub tagja lett, aztán Magyarországon tanult tovább, majd apró hazai kitérővel jelenleg Budapesten a Honvéd klubnál, egykori példaképeivel együtt edz. Dávid elmondása szerint sokat tanult ettől a sportágtól: küzdést, az élethez való hozzáállást, önismeretet. A több lábon álló, szakmát is tanuló, mostanra kilencszeres országos, hatszoros vajdasági bajnok, rangos nemzetközi versenyek dobogósa, Európa-bajnokságra és Világbajnokságra is érdemesített kupuszinai fiatalember mesélt arról, hogyan vált élsportolóvá, továbbá hallottunk tőle a családi, támogatói környezet, az alapértékek fontosságáról és céljairól is:
Hogyan kerültél kapcsolatba a birkózással?
– Kilencéves voltam, amikor a sulimban megláttam a hirdetést, hogy birkózás indul Kupuszinán. Gondoltam, jó volna elkezdeni birkózni, említettem otthon is, hát elsőre nem nagyon örültek neki, azt mondták, inkább ne, mert meglehetősen durva sport. Én viszont nem tágítottam, folyamatosan mondogattam, végül úgy voltak vele, csináljam, próbáljam ki magam benne és meglátjuk, mi lesz. Aztán az egyik kupuszinai versenyen az edző azt mondta az iskolaigazgatónak, hogy „ez a Novics gyerek egészen tehetséges, kiváló ebben a sportban”. A szüleimnek szólt az igazgató, akkor beszéltünk az edzővel, és szépen lassan sajátommá vált a birkózás.
Mi motivál ebben a sportágban?
– Az állandó edzések, az, hogy jó tudok lenni benne, hogy megvalósíthatók a célok. Az önmagammal és a sportágban való küzdést is megszerettem. Azt, hogy nem mindig vagyunk toppon, hogy meg kell harcolni az eredményekért. Mindez magára az életre is felkészít bennünket.
Milyen klubokban edzettél, és mit adtak hozzá ezek a helyek a fejlődésedhez?
– Egy-egy klub tagjaiként nagy család vagyunk, a birkózás révén sok jó ismerőst, barátot szereztem. Ami a klubokat illeti, Kupuszinán kezdtem, aztán bekerültem a zombori Radničkiba, ott edzettem öt és fél éven át. Aztán Magyarországon tanultam tovább, ott végeztem a középiskolát. Ezt követően visszavágytam Szerbiába és itt, Szabadkán elkezdtem az edzői főiskolát. Csakhogy beállt a pandémiás helyzet, és nem voltak megfelelő lehetőségek edzeni a Spartakban, ezért most nemrég a budapesti Honvédhez igazoltam. A testnevelőtanári és edzői főiskolán tanulok, mellette pedig egy szakmát is igyekszem elsajátítani, mivel manapság érdemes több lábon állni, ezért gépjármű mechatronikai technikusnak is tanulok.
Számos országos, vajdasági, nemzetközi helyezés tanúskodik a teljesítményedről, a sportág iránti bámulatos elkötelezettségedről. Melyek a legjelentősebb eredményeid?
– Kilencszeres országos bajnok, hatszoros vajdasági bajnok vagyok, rangos nemzetközi versenyekről is vannak arany-, ezüst- és bronzérmeim. Aztán végre sikerült kijutnom az Európa-bajnokságra, majd a novemberi Világbajnokságra is, csakhogy ott nem tudtam részt venni a versenyben, mert lesérültem, az ujjammal és a csigolyámmal történt baleset. Ez sajnos benne van a pakliban ennél a sportágnál… Most koncentrálok a megerősödésre, szintén tervben van az E és a vb is.
Van- e példaképed, olyan valaki, akire az élsportolóvá válás során felnéztél…?
– A kezdetek óta egy példaképem van, kitartok mellette. Ő Lőrincz Tamás, aki a nyáron meg is nyerte az Olimpiát, továbbá négyszeres Európa-bajnok, világbajnok. Nagy küzdőről van szó, neki sem jöttek össze egyből az eredmények, 34 évesen lett olimpiai bajnok. Higgadt, nyugodt személyiség, aki kitart a céljai és a családja mellett, a családi életet is példásan végigviszi a sportolás mellett, ragaszkodik az emberi értékekhez. Mindez nagy dolog és nagy példa. Kapcsolatban is vagyunk, néhány éve kaptam tőle egy dedikált mezt, most már egy a klubban edzünk.
„Szenzációs volt ott állni a dobogón. Alig várom, hogy az érmet a gyerekeim nyakába akasszam” – ezt nyilatkozta egy helyütt példaképed, Lőrincz Tamás olimpiai bajnok. A fentiekből kitűnik, a sok sportolás, tanulás mellett számodra is lényeges a szülőföld, a családi légkör is. Gyakran jársz haza, illetve milyen terveid vannak karrier és megállapodás szempontjából?
– Ritkán tudok hazajönni, hétvégén is vannak edzések. Ami a terveket illeti, most néhány évig még fel szeretném tornázni magam a sportágban, aztán majd haza szeretnék jönni. Most is csupán azért vagyok külföldön, mert a Honvéd klub igazán nagy lehetőség, itt minden adott az edzésekhez, ahhoz, hogy a kívánt, az általam is elvárt szintre hozzam magam. Olimpiai érmesekkel, világklasszisokkal edzhetek együtt ezen a klubon belül.
Mondanom sem kell, a szüleim sem bánják már, hogy minden így alakult. Nagyon büszkék rám és mindenben támogatnak. Ez rengeteget jelent, a biztos, hazai háttér nélkül mindezt nem lehetséges véghezvinni – hallottuk Novics Dávid élsportolótól.
Nyitókép: Fotó: Ótos András
