2024. április 24., szerda
ROMAN ABRAMOVICS

A Chelsea orosz elnöke

Az egy hónapja zajló orosz–ukrán háborúra adott nyugati válasz-szankciók keretében több, az európai sportéletben klubtulajdonosként ismert orosz üzletember ellen tettek lépéseket. Az érintett keleti milliárdosok közül kétségkívül Roman Abramovics a legismertebb, egyrészt, mert országa meghatározó politikai és gazdasági szereplője – a Forbes tavalyi listája szerint Oroszország 12. leggazdagabb embere –, másrészt pedig, mert napjaink egyik legerősebb labdarúgóklubját, a kétszeres Bajnokok Ligája-győztes (és aktuális címvédő) Chelsea F. C.-t tulajdonolja.

Az oroszokat érintő szankciók keretében Abramovicsnak a britek befagyasztották a számláit, ahogyan indokolták, „a Kremllel való szoros kapcsolata miatt”, ez pedig értelemszerűen ellehetetlenítette, vagy legalábbis megnehezítette további tevékenységét a szigetországban. A milliárdos már ezt megelőzően, február 26-án átadta a Chelsea feletti irányítás és gondoskodás jogát a Chelsea Jótékonysági Alapítványnak (Chelsea Charitable Foundation), március 2-án pedig hivatalos közleményben jelentette be, hogy el kívánja adni a klubot. A brit illetékes szervek ugyanakkor a jelenlegi tulajdonviszonyok mellett is lehetővé tették, hogy a csapat a labdarúgó tevékenységét folytassa, bár újabb lépést tettek Abramovics ellen, amikor a Premier League döntéshozói szervezete március 12-én kizárta őt a Chelsea igazgatói tisztségéből. De hogyan jutott el az orosz milliárdos a londoni Kékek tulajdonosi székéig?

Abramovics 1966-ban, Szaratovban, Oroszország európai részének egyik délen fekvő városában született középosztálybeli zsidó családban. Négyéves korára apját és anyját is elvesztette, ezért északabbra, a Komi Köztársaságban nőtt fel rokonainál. Sorkatonai szolgálata idején ismerkedett meg először az üzleti élettel, utcai árusként keresett pénzt, majd egy gyárban dolgozott mechanikusként. A moszkvai Gubkin Intézetben tanult, és különböző élelmiszeripari árucikkekkel kereskedett. Karrierjében a felívelés kezdetét a peresztrojka privatizációs politikája hozta el 1988 után, amikor néhány éven belül a kisebb-nagyobb üzemektől az olajipari portfóliókon át sertésfarmokig terjedt gazdasági birodalma.

A legnagyobb fordulatot – sokakhoz hasonlóan – a kilencvenes évek jelentették számára, ekkor egy másik befolyásos üzletemberrel, Borisz Berezovszkijjal együtt jelen volt a Szibneft kőolajipari óriáscég létrehozásánál – a vállalat azóta Gazprom Neft néven a Gazprom világvezető földgázcég leányvállalata lett –, igaz, ekkorra Abramovics már megvált tulajdonjogától (2005-ben, 13 milliárd dollárért) az állam javára. Az energiaipartól rövid út vezetett az acél- és bányaiparig, ezen a területen Abramovics az Evraz többségi tulajdonosa, másik kulcsvállalata pedig a brit bejegyzésű Millhouse Capital, amely számos portfólióval rendelkezik, többek között az alumíniumgyártásban vagy a légiközlekedésben van hatalmas érdekeltsége.

A gazdasági tevékenység mellett mindvégig jelen volt a milliárdos aktív politikai szerepvállalása. Borisz Jelcin orosz elnökkel Abramovics 1996-ban lett jóban, és a család barátjává vált. 1999-ben a Dumába választották Csukotka Autonóm Körzet képviselőjeként, nem sokkal később pedig a régió kormányzójának is megválasztották. Állítólag Abramovics jelölte meg Vlagyimir Putyint, mint Jelcin legalkalmasabb utódját 1999-ben, és 2007-ben is szerepe volt abban, hogy Putyint Dmitrij Medvegyev kövesse az elnöki pozícióban. Az üzletember Putyinnal a hírek szerint azóta is jó kapcsolatot ápol. Chris Hutchins, Putyin egyik életrajzírója szerint ez a viszony egyenesen olyan jellegű, mint az apa és kedvenc fia közti kapcsolat.

Abramovics mindemellett számos jótékonysági akciójáról ismert, a Bloomberg cikke szerint egyenesen ő a legtöbbet adományozó orosz üzletember. Becslések szerint mintegy 2,5 milliárd dollárt adott iskolák, kórházak és infrastruktúra kiépítésére Csukotka tartományban, és vállalatai további százmilliókat költenek szociális célokra. Másik széleskörű társadalmi tevékenysége a zsidó szervezetek támogatását öleli fel, többek között izraeli, portugáliai, litvániai zsidó szervezeteket segít.

Roman Abramovics személye kétségkívül megosztó, ugyanakkor végtelenül jellemző korunkra. Kérdés, hogy a szankciók mennyire érintik őt és hasonlóan büntetett társait érzékenyen, annyi azonban biztosnak tűnik, hogy az orosz oligarchák birodalmai meglehetősen stabil lábakon állnak. És aztán, ha végre újra béke lesz tőlünk keletre, vélhetően kevés idő telik el, míg nem kezdik el újra felvásárolni egyik-másik nagy múltú sportegyesületet.