2024. március 28., csütörtök

A háború és az Eurovízió

Az Eurovíziós Dalfesztivál az évek folyamán gyakran hangsúlyozta politikamentességét, ezt azonban nem mindig sikerült ténylegesen is betartania. Még akkor sem, ha visszamenőleg nézve szép számmal akadtak dalok, amelyeket az EBU épp a politikai tartalom miatt nem engedett versenybe. A háborúk, konfliktusok, tüntetések, forradalmak hatásai a fesztiválon is erősen visszhangoztak.

Nézzük csak a kétezres éveket. 2005-ben a norvég Wig Wam glam-rock zenekar frontembere az In My Dreams című dal előadása közben igencsak lelkesen lengette a mikrofonállványra kötött narancssárga lobogóféleséget, nem véletlenül, az ukrajnai narancsos forradalomra reflektált ezzel. Abban az évben az egyébként az ötvenedik dalfesztiválnak Kijev adott otthont, miután előzőleg Ruszlana ukrán énekesnő diadalmaskodott a Wild Dances című dallal.

Ukrajna következőleg 2016-ban nyert, akkor Jamala 1944 című dalával. Oroszország petícióval tiltakozott, az EBU hajthatatlan volt, így az azt követő évben ismét Kijevben tartották meg a fesztivált. Oroszország elsőre nem lépett vissza, Julia Szamojlovát válogatták be a versenybe, akiről viszont kiderült, hogy korábban direkt útvonalon utazott Krímbe, ezzel megsértve az ukrán törvényeket, ami miatt több évre kitiltották az országból. Az EBU ekkor javasolta először a műholdas kapcsolás általi részvételt, de ezt az oroszok és az ukránok egyaránt elutasították, így végül Oroszország visszavonta a fellépését. A versenyt ekkor a portugál Salvador Sobral nyerte meg, aki pedig egyik pólójával keltett fel nagy figyelmet, amelyen a migránskrízisre utalva az S.O.S. Refugees volt olvasható.

2018-ban az orosz Julia Szamojlova végre megkapta az esélyt, hogy országát képviselje, de nem jutott be a döntőbe. Netta Toy című dalának győzelmével Izrael kapta meg a jogot, hogy otthont adjon a dalfesztiválnak. Ez is nagy felhördülést eredményezett az izraeli–palesztin ellentétek végett, de a dalversenyt végül a következő évben megtartották Tel-Avivban. Itt Ukrajnát Maruv képviselte volna, az énekesnő viszont állítólag nem volt hajlandó aláírni a szerződést, miszerint nem lép fel Oroszországban, így Ukrajna visszavonta a részvételét a dalfesztiválon. Ekkor a megmérettetést Hollandia nyerte meg, a következő évben beköszöntött a pandémiás időszak, a fesztivál pedig elmaradt. Egy online műsort szerveztek helyette, de az nem volt versenyjellegű.

Tavaly még javában tombolt a járvány, de a dalfesztivált illetően minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. Ismét élőben zajlott és Hollandia végre otthont adhatott a versenynek. Itt Fehéroroszországot a Galasy Zmesta együttes képviselte volna, az EBU azonban nem engedélyezte, erősen politikai töltetű dalszövegük miatt. Lehetőséget kaptak viszont, hogy egy másik dalt nevezzenek be, de miután az sem lett elfogadhatóbb, kizárták őket a versenyből.

Az idén ugyebár Olaszország ad otthont a dalfesztiválnak és persze megint áll a bál. Az EBU kizárta Oroszországot az ukrajnai megszállás miatt. Ukrajna viszont minden bizonnyal részt vesz a versenyen, de ez sem sima ügy. Az országot eredetileg Alina Pas képviselte volna, de kiderült, hogy hasonlóan járt, mint az orosz Julia Szamojlova. Ő 2015-ben utazott Krímbe oly módon, hogy közben törvényt sértett. Úgy tudni, Alina Pas rengeteg gyűlölködő üzenetet kapott, végül a közösségi oldalán jelentette be visszalépését. A jelenlegi helyzet szerint Ukrajnát a nemzeti válogatójuk második befutója, a Klaush Orchestra képviseli a Stefania című dallal. Oleh Psiuk, a zenekar egyik tagja szerint egyébként is ők nyerték meg a válogatót, Alina Pas győzelme technikai problémák miatt adódó tévedés volt.

Habár Oroszország összesítésben a verseny egyik legeredményesebb résztvevője, eddig csak egyszer nyert, 2008-ban, méghozzá Belgrádban, ahol Marija Šerifović Molitva című dalának diadala után tartották meg a dalfesztivált. A verseny győztese ekkor Dima Bilan lett Believe című dalával, így 2009-ben Moszkva adott otthont a megmérettetésnek. Ekkor Grúziát zárták ki, a Stephane&3G formáció We Don’t Wanna Put In daláért, a címben olvasható szójáték mindent megmagyaráz.

A fentiek persze épp csak néhány kiragadott momentum az Eurovíziós Dalfesztivált érintő politikai bonyodalmakból. Magyarország az idén sem vesz részt a versenyen, ha megtenné, minden bizonnyal Oláh Ibolya képviselné a Nem adom el című zeneszámmal, amely nemrég megnyerte A Dal műsort. Szerbiát ugyebár Konstrakta képviseli az In corpore sano című dallal. Most talán nem is az a kérdés, hogy a nem szokványos zeneszám mennyire válik be Európában, hanem az, hogy a szerb–orosz barátság befolyásolja-e vagy mennyiben befolyásolja a szavazókat, a zsűrit. Ami a győzelmet illeti, egyáltalán nem meglepő módon, Ukrajna számít a legnagyobb esélyesnek.