Izgalmas filmekből nem volt hiány az elmúlt esztendőben. A tavalyi év legjobb tizenöt művét tartalmazó lista elkészítése során mintegy hatvan alkotás közül válogattam. A filmlajstrom teljes egészében egyéni ízlésemet tükrözi, elkészítése során a 2021-ben készült, fesztiválon vetített, streaming-szolgáltatóra felkerült, illetve a Szerbiában és Magyarországon a tavalyi év folyamán bemutatott filmeket vettem figyelembe.
Még mielőtt azonban kitérnék a listára került filmekre, röviden szólnék néhány kimaradt alkotásról.
Mindenekelőtt felhívnám a figyelmet Joel Coen Machbeth tragédiája (The Tragedy of Macbeth) című művére. Az elvárásokkal ellentétben a rendező nem nyúl hozzá az eredeti drámához, sőt, mintha az lenne a szándéka, hogy minél hűebben, színpadiasabban adja vissza a Shakespeare-darabot. Ez valakit elvarázsolhat, másvalakit pedig elrettenthet, mindenesetre a fekete-fehér technikában készült alkotás sajátos hangulata vitathatatlan, ami elsősorban Bruno Delbonnel zseniális operatőri munkáját dicséri. Emellett ki kell még emelni a kiváló színészi játékot, mindenekelőtt Denzel Washington alakítását. Ha a színészi teljesítménynél tartunk, meg kell említeni Kristen Stewart páratlan játékát Diana hercegnő szerepében Pablo Larraín Spencer című filmjében. Izgalmas alkotás Valdimir Jóhannsson Bárány (Lamb) című testhorrorja is, amely a festői szépségű izlandi vidék civilizációtól távol eső rejtélyes világába kalauzol bennünket. Említést érdemel továbbá a brazil Alexandre Morrato Heten az emberkereskedők markában (7 Prisioneiros) című drámája, amely dokumentarista jellegű hitelességgel szól a mélyszegénységből érkező fiatalokról és az ő kitörési vágyukkal visszaélő bűnözőkről, miközben a szervezett bűnözés és a politika összefonódásáról is lerántja a leplet.
15. ANDERS THOMAS JENSEN: AZ IGAZSÁG BAJNOKAI (DÁNIA)
A hivatásos katonaként hosszú évek óta otthonától távol élő Markus, felesége tragikus halála után, hazaköltözik tizenéves lányához. Nem sokkal visszatérését követően felkeresi őt egy különös alak, aki a hatósági állásponttal ellentétben azt állítja, hogy a vonatbaleset, amelyben az asszony életét vesztette, nem a véletlen műve, hanem egy előre kitervelt merénylet következménye volt. A harcos nem sokat tétovázik, nyomban bosszúhadjáratra indul. Anders Thomas Jensen Az igazság bajnokai (Retfærdighedens ryttere) címmel egy fordulatokban gazdag, fura egyéniségekkel teli filmet készített az élet kiszámíthatatlanságáról. Az alkotás elsősorban a szellemességével, a mindvégig izgalmas, jó cselekményvezetésű, csavaros történetével, nem kevésbé a groteszk jelenetekben és a viccesre kihegyezett erőszakábrázolásban rejlő sötét humorával láncol magához.
14. LEE ISAAC CHUNG: MINARI – A CSALÁDOM TÖRTÉNETE (USA)
Lee Isaac Chung Minari – A családom története című alkotása a saját családi gazdaság beindításának reményében Kaliforniából egy arkansasi farmra költöző dél-koreai családról szól. Az új otthonteremtés azonban számos nehézséggel jár, a legnagyobb amerikai mítoszt hajszoló apának először a vízhiánnyal kell szembenéznie, aztán a felesége szkepszisével, aki inkább a biztosra menne, és kisfia szívbetegségét sem hagyhatja figyelmen kívül. Mivel egyre több a munka, és a szülők nem győznek a gyerekekkel foglalkozni, segítség gyanánt Szöulból megérkezik a nagymama, aki kedves humort csempész a műbe. A nagy drámai fordulatokat mellőző, nyolcvanas években játszódó történet megható és okos mozi az összetartásról és az amerikai álomról.
13. PIOTR DOMALEWSKI: ÉN SOHASEM SÍROK (LENGYELORSZÁG, ÍRORSZÁG)
Piotr Domalewski Én sohasem sírok (Jak najdalej stad) című szocio-drámája bepillantást nyújt mind a lengyel társadalomban uralkodó értékrendszerbe, mind a végsőkig kiszipolyozott, folyamatos bizonytalanságban élő vendégmunkások hétköznapjaiba nyugaton. A műben a 17 éves Ola megpróbáltatásait követhetjük, aki azért utazik a szigetországba, hogy hazaszállítsa munkahelyi balesetben elhunyt édesapja földi maradványait. A sohasem síró lány a kalandokkal teli külső utazás alatt egy nem kevésbé izgalmas belső utazáson is átesik, ami addigi életének és hitének felülvizsgálatára készteti. A többrétű mű arra is rámutat, hogy az anyagi javak hajszolása közben nagyon kevés figyelmet szentelünk az érzelmekre és az emberi kapcsolatok ápolására.
12. ADAM MCKAY: NE NÉZZ FEL! (USA)
Egy csillagász professzor és doktorandusz tanítványa felfedez egy bolygónk felé haladó üstököst. Számításaik szerint, amennyiben nem térítik el pályájáról, az égitest hat hónap múlva összeütközik a Földdel, és kipusztítja az emberiséget. A tudósok először a Fehér Házhoz, majd a nyilvánossághoz fordulnak, megrökönyödésükre azonban riasztó hírüket mindkét helyen közönnyel fogadják. Az emberi butaság okozza majd a Föld vesztét. Ezt az elszomorító tételt fejti ki egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató módon Ne nézz fel! (Don’t Look Up) című szatirikus tanmeséjében Adam McKay, páros lábbal szállva bele a közéletet uraló témákba. Szinte kiált az áthallás a klímaváltozás kezelésével kapcsolatban, s mint a filmből (is) tapasztaljuk, ezen a téren (is) a tudomány vesztésre áll a politikával szemben.
11. MARIA SCHRADER: ÉN VAGYOK A TE EMBERED (NÉMETORSZÁG)
Az ókorkutatóként dolgozó Almának a főnöke felajánlja, hogy vegyen részt egy rendkívüli kísérletben. Ha vállalja, hogy három hétig együtt él egy humanoid robottal, megkaphatja a kutatási összeget egy rég tervezett projektjéhez. A nő vonakodva ugyan, de vállalja az alkut, és hazaviszi a sármos, brit akcentussal beszélő Tomot, akinek egyetlen célja, hogy boldoggá tegye befogadóját. Almának azonban nem olyan férfire van szüksége, aki mindenben a kedvében jár, ezért gyorsan túladna Tomon, ám a fejlődőképes robot nem hagyja annyiban, csakis a nő érdekében megtanul nemet mondani. Maria Schrader Én vagyok a te embered (Ich bin dein Mensch) című filmjében szellemesen közelít a mesterséges intelligencia és az ember kapcsolatának kérdéséhez, arra keresve a választ, hogy mi az, ami emberré tesz bennünket.
10. RIDLEY SCOTT: AZ UTOLSÓ PÁRBAJ (USA)
Az utolsó párbaj (The Last Duel) című alkotás három különböző szemszögből elmesélt izgalmas történet barátságról, árulásról és bosszúról. A megtörtént események alapján készült mű a 14. századi Franciaországba kalauzol bennünket, az akkori viszonyokat boncolgatja, azon belül is a nők helyzetét vizsgálja. A film a Matt Damon és Adam Driver által alakított két nemesi születésű úr viszonyát dolgozza fel. A külső hatások és társadalmi körülmények, akárcsak személyes habitusuk következtében az egykori barátok lassan elhidegülnek egymástól, kapcsolatuk idővel viszálykodásba csap át, ami végül odáig fajul, hogy a sérelmeket csak egy halálig tartó bajvívás orvosolhatja. Ridley Scott látványos, elgondolkodtató és élvezetes filmet készített, egy remekül kivitelezett párbaj-jelenettel a fináléban.
9. JANE CAMPION: A KUTYA KARMAI KÖZT (NAGY-BRITANNIA)
Montanában járunk az 1920-as években. A film középpontjában egy marhafarmot működtető, meglehetősen tehetős testvérpár áll. A halk és szelíd George igyekszik mindig kultúremberként viselkedni, míg Phil ezzel ellentétben mindennél többre tartja a kétkezi munkát és a cowboyromantikát, egy ízig-vérig megkeseredett, cinikus figura, aki minden egyes megnyilatkozásával megsért, megbánt vagy megaláz valakit. Philt rettentően rosszul érinti, amikor fivére úgy dönt, hogy kiköltözik a közös szobából és elveszi a szomszéd településen éttermet működtetőt özvegyet. Amint az asszony feminin külsejű kamasz fiával a farmra költözik, Phil lélektani hadviselésbe kezd. Jane Campion A kutya karmai közt (The Power of the Dog) című alkotása egy neowestern külsőbe bújtatott pszichológiai dráma, amelynek a muníciót a szereplők egymás közti viszonya és személyes drámája egyaránt szolgáltatja. Benedict Cumberbatchnak az ellentmondásos Phil szerepében nyújtott rendhagyó alakítása mellett a film legnagyobb erőssége az, ahogyan a rendező képes váltogatni a szereplői nézőpontokat a cselekményvezetés közben.
8. JAN KOMASA: HATER – A GYŰLÖLET ÚJ ARCA (LENGYELORSZÁG)
Jan Komasa Hater – A gyűlölet új arca (Sala samobójców. Hejter) című alkotása a marketing-ügynökségek által befolyásolt társadalom működését veszi górcső alá. A téma feldolgozásához a lengyel rendező ügyesen használja fel a megbolydult Európa legégetőbb kérdéseit, ambiciózus antihőse, intelligens szociopataként, célja eléréséhez, válogatás nélkül, skrupulusmentesen felhasznál mindenkit, aki az útjába kerül. A film az egyéni érdekeket szolgáló propaganda, az internet nyújtotta manipulációs lehetőségek, az álhírek, a virtuális visszaélések és a közösségi oldalak árnyoldalának a veszélyére hívja fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy a modern kommunikációs eszközök által, jól irányított gyűlöletbeszéddel nagyon könnyű felszítani az indulatokat egy egyébként is megosztott társadalomban.
7. PEDRO ALMODÓVAR: PÁRHUZAMOS ANYÁK (SPANYOLORSZÁG)
Két egyedülálló nő ugyanazon a napon ad életet lánygyermekének. Egyikük terhessége sem volt tervezett, csakhogy míg a középkorú Janist örömmel tölt el anyává válása, a kamaszkorú Ana traumaként éli meg anyaságát. A Párhuzamos anyák (Madres paralelas) tartalmaz mindent, ami egy Pedro Almodóvar-filmtől elvárható: megható melodrámát, bonyolult emberi kapcsolatokat, váratlan fordulatokat, harsány színeket, emlékezetes színészi alakításokat, mindenekelőtt Penélope Cruz részéről, ezenfelül a szerzői opus tekintetében egy újdonság is fellelhető a műben, a spanyol polgárháború traumatikus örökségének a bevonásával a cselekménybe, az új spanyol film kiválósága nyitott a közéleti kérdések iránt, a két anya összefonódó élettörténete sajátos metaforája a 20. századi spanyol történelem legvészterhesebb időszakának.
6. CHLOÉ ZHAO: A NOMÁDOK FÖLDJE (USA)
Miután a USG bezárta üzemét a Nevada állambeli Empire-ban, a bányaváros lakói elveszítették munkájukat, és kénytelenek voltak elhagyni otthonukat. A gazdasági összeomlást követően a megözvegyült Fern is bepakol furgonjába, és útnak indul, hogy a társadalmon kívül, modern nomádként folytassa életét. A Közép-Nyugaton játszódó, A nomádok földje (Nomadland) című road movie Fern mindennapjain és megpróbáltatásain keresztül betekintést nyújt a nomádok alkotta szubkulturális közösség életébe. Az alapszituációból kiindulva Chloé Zhao rendező némi kapitalizmus-bírálatot is megfogalmaz, ám a film elsősorban a gyászról és az útkeresésről szól. A mű legnagyobb erőssége a Frent alakító Francis McDormand megnyerő játéka és a gyönyörű kameramunka, amely a táj lírai szépségébe és a vidéki Amerika szürke hétköznapjaiba egyaránt bepillantást enged.
5. JASMILA ŽBANIĆ: QUO VADIS, AIDA? (BOSZNIA-HERCEGOVINA)
A délszláv háború egyik legtragikusabb fejezetébe, a srebrenicai népirtásba nyújt betekintést Jasmila Žbanić Quo Vadis, Aida? című alkotása. A film a szörnyűségeknek a női megtapasztalására fókuszálva az ENSZ fordítójaként dolgozó Aida küzdelmét követi nyomon. A Jasna Đuričić nagyszerű alakításában életre keltett asszony – anya és feleség – minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy az elszabadult indulatok közepette megóvja két fiát és férjét. A filmben egyetlen vérengzős jelenetet sem látunk, ettől függetlenül a mű mindvégig magasan tartja a feszültséget, és olyan hatásos filmnyelvi eszközöket használ, amelyektől a nézőben pillanatokra megdermed a vér. A Quo vadis, Aida? egy háborúellenes történet, amely széles körben elkerüli a politikai propagandát. A záró képsorokban a rendezőnő a háború és az erőszak emberekre gyakorolt hosszútávú következményeit is hatásosan érzékelteti.
4. ALEXANDER NANAU: KOLLEKTÍVA (ROMÁNIA)
Alexander Nanau dokumentarista és játékfilmes elemekkel egyaránt rendelkező műve, elrettentő visszaélésekről rántva le a leplet, a korrupció legmélyebb bugyraiba kalauzol bennünket. A Kollektíva (Collective) cselekménye onnan indul, hogy 2015-ben egy bukaresti klubban keletkezett tűzben mintegy harminc fiatal életét vesztette, 180 személyt pedig kórházba szállítottak. Mivel a baleset a hatósági ellenőrzések szabálytalanságának eredményeképpen történhetett meg, tömeges tüntetések robbantak ki, ami a kormány bukásához vezetett. A sajnálatos történet azonban itt nem ért véget, hiszen a nem életveszélyes égési sérülésekkel kórházba került fiatalok közül még harmincan elhunytak bakteriális fertőzés folytán. Cătălin Tolontan újságíró csapatával nyomozásba kezd, s mint csakhamar kiderül, a tragikus események azért következhettek be, mert a bukaresti kórházakban éveken át sokszorosára hígított fertőtlenítőszereket használtak. Az oknyomozás folytatódik, s mint láthatjuk, az egyre szövevényesebb szálak egyre befolyásosabb személyekhez vezetnek. A hamisítatlan politikai thrillerként is működő film, hitelessége folytán, szemléletesen mutat rá a társadalom rákfenéjeként burjánzó korrupció pusztító hatásaira.
3. SHANNON MURPHY: AMÍG TART A NYÁR (AUSZTRÁLIA)
Első pillantásra a 16 éves Milla és a 23 éves Moses teljesen külön világ. A lány visszafogott mintadiák, a fiú pedig egy felelőtlen csavargó, lecsúszott junkie. Milla jómódú szülei nyugtalankodva figyelik a két fiatal között kialakuló románcot, s bár aligha tetszik nekik a fiú, megengedőek maradnak, hiszen tisztában vannak vele, hogy Moses lányuk nemcsak az első, hanem egyben az utolsó szerelme is. Számos film foglalkozott már halálos betegségben szenvedőkkel, és ezek az alkotások témájukból eredően rendszerint nyomasztó hangvételűek. Ezzel ellentétben Shannon Murphy Amíg tart a nyár (Babyteeth) című első játékfilmje végtelenül életigenlő alkotás. A mű megdöbbentő nyitottsággal mesél betegségről, párkapcsolatról, függőségről, a súlyos téma humorba ojtott megközelítése egyáltalán nem megy a mű drámai erejének a rovására.
2. FLORIAN ZELLER: AZ APA (NAGY-BRITANNIA)
Az idős Anthony és a róla gondoskodó lánya viszonyának ecsetelésével Az apa (The Father) című alkotás újszerűen nyúl a demencia problémájához, mintegy belülről, az érintett egyén szemszögéből próbálva meg rávilágítani a jelenségre. Florian Zeller művének lényege a néző elbizonytalanításában rejlik, amit a rendező a tényleges valóság és az emlékezőtehetség károsodásától szenvedő elme sajátos valóságérzékelése közötti határ ügyes elmosásával ér el. Az apa mind tartalmilag, mind a formanyelvi megoldások tekintetében innovatív módon közelíti meg a demencia kérdését, szubjektív szemszögből láttatva az öregségi leépülést. A felkavaró történet hatásosan eleveníti föl előttünk a beteg ember állapotát és belső világát. Az Anthony Hopkins által remekül megformált, időben és térben elveszett főhős nem véletlenül teszi fel az egyszerre hátborzongtató és kijózanító kérdést: Ki vagyok én pontosan?, egyetlen mondatba sűrítve a kegyetlen állapot lényegét.
1. JOACHIM TRIER: A VILÁG LEGROSSZABB EMBERE (NORVÉGIA)
Joachim Trier A világ legrosszabb embere (Verdens verste menneske) című játékfilmje az önmegvalósítás és a bonyolult emberi kapcsolatok lélektanát vizsgálja. A mű középpontjában a harmincadik születésnapja küszöbén lévő, önmagát megismerni igyekvő Julie áll, akinek szerepében a karizmatikus megjelenésű Renate Reinsve magával ragadó, érzelemteljes és kifejezetten érett alakítást nyújt. A prológussal és epilógussal kiegészített, tizenkét fejezetből felépülő mű Julie életének négy évét láttatja. A film szerkezete lehetővé teszi, hogy az alkotás az alapszituációba ágyazva számos fontos társadalmi és filozofikus kérdésre is külön felhívja a figyelmet. S bár a mozi megmosolyogtatóan kezdődik, a bonyodalmak előrehaladtával a fejezetek egyre rövidebbek, a film hangulata pedig egyre komorabb lesz. A világ legrosszabb embere önmagunk elfogadásáról szól, egy bizonytalan felnőtt nő „felnövés-története” a modern társadalom kihívásai közepette. Játékosságával elbűvölő, hangulatában meditatív, valóságábrázolásával kijózanító.
