A bánáti Magyarittabén istentisztelettel, ünnepi műsorral és a legdélebbi Kossuth-szobor megkoszorúzásával emlékeztek az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseire. A megemlékezésen Kerekes József, Magyarittabé tanácselnöke és Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke mondott ünnepi beszédet. Simon Ervin, a Szabadkai Főkonzulátus konzulja pedig felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz írt levelét.
Marton Károly református lelkész hirdette az igét, Halász Béla református püspök pedig imádsággal és áldással zárta az istentiszteletet. A Kossut-szobornál, az alkalmi szavalatok után, Kerekes József, Magyarittabé tanácselnöke köszöntötte az ünneplőket.
– Természetesen ahhoz, hogy a forradalmi eszmék ilyen nagy horderejűek és ilyen eredményesek legyenek, szükség volt az összefogásra és az egységre. Sajnálatosan tapasztalható ma a széthúzás és ellenségeskedés magyar és magyar között. Ne egymásnak legyünk ellenségei az országunkban és városunkban, hiszen egyikben sem vagyunk mi olyan sokan. Csak úgy lehet eredményeket elérni és tetteket véghezvinni, ha a jobbító szándék mögé állva összefogunk és annak véghezvitelére egységesek vagyunk. Tanulnunk kell őseinktől, mind elszántságot és mind elhivatottságot, tanulnunk kell a múlt buktatóiból.
Meggyőződésem, hogy Vajdaságnak és az itt élőknek a sok nehézség ellenére is, stabil a jövője. Érdemes itt élni, érdemes itt dolgozni és érdemes ide családot alapítani – mondta a tanácselnök.
Magyarittabé sorsa elválaszthatatlan a Kossuth-szobortól. A település lakói 1904 óta az emlékművel együtt élték át az elmúlt évszázad viharos történéseit. Úgy, hogy közben meg tudták őrizni a nemzet atyjának a szobrát, akkor is, amikor azt meglőtték, lelökték a talapzatáról, ellopták. A Kossuth-szobor az utóbbi három évtized alatt a végeken élő bánáti magyarság fontos jelképévé magasodott, ahol március 15-én együtt ünnepelnek fiatalok és idősebbek egyaránt.
– Minden közösségnek alapjoga úgy oktatni gyermekeit, hogy emberként és magyarként is megállja helyét, értéket őrizzen, teremtsen és tovább adjon. Ezt csak saját anyanyelvén teheti magas szinten és felelősen. Saját nyelvünkhöz, értékmentő és értékteremtő kultúránkhoz mi értünk a legjobban. Nem csak mi leszünk szegényebbek, ha nyelvünket nem ápolhatjuk, gazdagíthatjuk saját hagyományaink és igényeink szerint. Mi nemcsak egyénenként, hanem közösségként szeretnénk megmaradni és boldogulni szülőföldünkön, amelyet a velünk együtt élő, más nyelvet beszélő közösségekkel osztunk meg. Részt kérünk és vállalunk az ország közös ügyeinek szervezésében és működtetésében. Bár határok által szétszabdalva, Magyarországon kívül hét országban élünk őshonos számbeli kisebbségként a Kárpát-medencében és a történelem viharai által szétszórva több tucatnyi országban diaszpóraként. Mindannyian az egységes magyar nemzet részei vagyunk és azok is akarunk maradni. Országaink lojális állampolgárai vagyunk, ugyanakkor büszkén viseljük magyar állampolgárságunkat is, amely a szimbólumokon túl közjogilag is összeköt minket a nemzet államiságát megtestesítő Magyarországgal. Azt szeretnénk, hogy ez a kötelék minél erősebb legyen, a külhoni állampolgárságot pedig egyre több tartalommal töltsük meg – mondta Kovács Elvira.
Az 1904-ben felavatott legdélebbi Kossuth-szobor nemcsak a magyarittabéieké, hanem a szórványban élő magyarság az összetartó ereje.
– 1848. március 15-én, amikor a nemzet megszületett, olyan alapokra helyezték az akkori Magyarországot, olyan alapokra helyezték nemzetünket, amely ma a szórványban is erőt, hitet, Kossuth szeretetet és bizakodást tud sugározni. Azt az erőt, amely a nemzetben benne van, és amelyet minden egyes alkalommal, de különösen ilyenkor, választások idején meg kell őriznünk. Anyanyelvünket, hitünket, közösségünket, egységes magyar nemzetünket. Mindazt, ami együtt összetart bennünket, ami megtarthat bennünket, akkor, ha olyan felelős vezetőink vannak, akár itthon, akár otthon, akik elsősorban ezt tartják szem előtt – mondta Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
A megemlékezés végén Magyarittabé polgárai, az anyaország küldöttsége, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség, a vajdasági önkormányzatok, valamint egyesületek és civil szervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet virágait.
