2024. március 28., csütörtök
A GYÓGYSZERÉSZ ROVATA

A nyomelemek nyomában (2. rész)

Előző cikkem bevezetést nyújtott az ásványi anyagok világába, azaz bemutattam, milyen tulajdonságú anyagokról van szó, általánosságban mire kell odafigyelnünk fogyasztásukkor, kiváltképp, ha nem táplálékkal szeretnénk őket pótolni a szervezet számára, hanem étrend-kiegészítőkkel. Az alábbiakban sorra vesszük a makro-, illetve nyomelemeket, amelyek megtalálhatók mindennapi étrendünkben vagy akár a gyógyszertár polcain is.

Bór
Kezdjünk tehát a bórral, aminek a vegyjele B. Talán erről az anyagról hallunk a legkevesebbet, ezért feltehetjük a kérdést: Mire való a bór? A bór a kalcium-anyagcserében játszik fontos szerepet, önmagában, de a D-vitamin aktív formájává alakításával is, indirekt módon, segíti a kalcium felszívódását, kiürülésének akadályozását, illetve beépülését a csontokba.

Olyan anyagok anyagcseréjét is támogatja mint a magnézium, foszfor és a réz, mely nyomelemek mindegyike hozzájárul a mozgásszervrendszerünk megfelelő működéséhez. Bár a bór használata biztonságosnak mondható, nem szabad meghaladnunk a napi előírt adagot, hiszen táplálkozásunk során (gyümölcsök, diófélék, húsok) hozzájutunk a megfelelő mennyiséghez, azaz hiánybetegsége nem ismert. Bór tartalmú étrend-kiegészítőket sportolóknak, nehéz fizikai munkát végzőknek szokott ajánlani a szakirodalom, csontjaik fokozott igénybevétele miatt.

Ezenkívül több tanulmány is foglalkozott már a bór csontritkulást lassító hatásával, ezekben szignifikáns eredményeket értek el olyan oszteoporózisban szenvedő hölgyeknél, akiknek panaszai összefüggésbe hozhatók a posztmenopauzával. Várandósság és szoptatás idején, valamint gyermekek számára ellenjavalt szupsztitúciós felhasználása. Kisdedek esetében kérjük ki orvosunk, gyógyszerészünk véleményét egy-egy bór tartalmú, külső használatra szánt készítmény (bórsav, borna kiselina) kapcsán.

Cink
Cink (Zn), az immunerősítő nagyágyú. Valóban így van? Bár az európai hatóságok egészségre vonatkozó állítása szerint a cink hozzájárul a DNS-szintézishez, antioxidáns hatással rendelkezik, ezenkívül pozitívan befolyásolja a fertilitást, segít a látászavarok leküzdésében, illetve támogatja az immunrendszer egyes alappilléreit, de a modern, tudományos és egyértelmű bizonyítékok még igencsak hiányosak ezzel a nyomelemmel kapcsolatban.

Bár már ismeretes, hogy a szervezetben megtalálható, mindösszesen 2 gramm cink, akár kétszáz enzim, azaz biokatalizátor működéséhez is elengedhetetlen, direkt immunrendszert erősítő feladatairól azonban nem tudunk sok mindent. Hatása inkább a hiánybetegsége esetén fellépő anyagcsere-problémák és a szervezet rossz oxidatív státusza miatt kialakult csökkent immunválasz ellensúlyozásában keresendő.

Sok tanulmány azért is megbízhatatlan, hiszen maga a cink felszívódása is igen kérdéses egy-egy standardizált készítményből. Ha a cinket szeretnénk pótolni, illetve úgy gondoljuk, hogy étkezés útján (gabona, olajos magvak, hal, húsok stb.) nem jut a szervezetünk elég cinkhez, figyeljünk oda, hogy cink-oxid helyett a szerves kötésű -acetát, -citrát vagy -pikolinát formákat keressük, hiszen biohasznosulásuk sokkal jobb szervetlen formájú társuknál.

Fluorid
A fluorid nem mondható esszenciális, azaz a szervezet számára elengedhetetlen nyomelemnek, viszont a szervezetben betöltött szerepe ettől függetlenül igen fontos. A fluorid negatív töltésű részecskéi a tápcsatornán keresztül igen könnyen felszívódnak és kötődnek a csontokban található kalcium- és foszforsókhoz, egy olyan új komplexet létrehozva (kalcium-fluoroapatitként) mely kristályforma teszi a csontokat és a fogakat oly erőssé. Viszont a fluor nem csak belsőleg tudja megóvni fogainkat.

A lokálisan használt, fogkrémekben és szájvizekben található fluorid képes megakadályozni egyes fogszuvasodást okozó baktériumok szaporodását, mégpedig úgy, hogy gátolja azok savképző tulajdonságait. A fluor pótlása hat hónapos kor alatt, illetve olyan területeken, ahol az ivóvíz fluortartalma megfelelő, egyszerűen felesleges. Nemcsak azért, mert az elfogyasztott vízzel, de különböző élelmiszerek által is, mint a halak, tenger gyümölcsei vagy tengeri hínárok stb., tudjuk pótolni a szervezet fluoridigényét.

Vigyázzunk, hiszen a túladagolt fluor akár fluorózishoz is vezethet, ami azon kívül, hogy a fogak esztétikai minőségét rontja, sárgásbarna elszíneződések révén, más általános toxikológiai tünetekkel is járhat, például rosszullét, hányás, hasmenés, belsőszervi görcsök. Ha szeretnénk megőrizni csontjaink és fogaink egészségét, de mégsem kockáztatnánk a túlzott fluoridbevitelt táplálékkiegészítők által, dobjuk fel napjainkat egy-egy csésze zöld teával, mely természetes formában tartalmazza ezt a nyomelemet, sőt élvezeti értéke sem elhanyagolható.

Foszfor
A foszfor a kalcium után a második, legnagyobb mennyiségben megtalálható makroeelem a szervezetben. Bár legnagyobb százaléka épp társával, az előbb említett kalciummal együtt a csontokban helyezkedik el, a foszfor fontos szerepet játszik a DNS szerkezeti kialakításában, a sejtszintű energia raktározási és felszabadulási folyamatában és a szervezet kémhatásának kialakításában.

Attól függetlenül, hogy ennyi mindenre „jó" a foszfor, miért nem olvasunk szakirodalmakban vagy hallunk reklámokban ennek az elemnek a pótlásáról? A válasz egyszerű. Azért, mert a foszfor szinte minden biológiai rendszer részét képezi, azaz szinte mindegyik táplálékunk gazdag foszforban. Arról nem is beszélve, hogy a feldolgozott élelmiszereinkben jelenlévő stabilizátorok és emulgeálószerek nagy részében is megtalálható ez az elem, illetve a kedvenc, sötét színű szénsavas üdítőitalaink savasságáért is a bennük található foszforsavsav tehető felelőssé, ami szintén „kitűnő" foszforforrásként tud szolgálni.

Míg a kis mennyiségű foszfor, elméletileg, hozzájárulhat a csontok és a fogazat egészséges felépítéséhez és működéséhez, a szervezetünk foszfor- és kalciumegyensúlya fordítottan arányos, tehát a magas foszforvérszint a kalcium fokozott kiürülésével, azaz kontraeffektussal járhat.

Jód
A jód a pajzsmirigyünk nyomeleme. A pajzsmirigy által termelt hormonok egyik elengedhetetlen része. Ha a szervezetben jódhiány alakul ki, akkor a szerveink kisebb fordulatszámra lassulnak, és elhízás, depresszió, hajhullás, illetve pajzsmirigy-megnagyobbodás, golyva alakulhat ki a felnőtteknél. Még súlyosabb következményei lehetnek a gyermekkori jódhiánynak, s erre már az ókoriak is felfigyeltek.

Ebben az esetben alakul ki az úgynevezett, nem örökletes kreténizmus, azaz a csecsemőkorban a jódhiány miatt kialakult mentális visszamaradottság. A jódot őseink az ivóvízből szerezték be, ha ezt földrajzi fekvésük lehetővé tette. Sok, jódszegény vízgyűjtőterület körül élő nép szenvedett a kreténizmus és a golyva „átkával".

Ezt megelőzendő kezdték el az 1920-as években nátrium-, illetve kálim-jodiddal/jodáttal dúsítani a konyhasót, s ennek eredményeként szinte megszűnt az említett probléma. Bár a fent említett sódúsítás miatt a jód szuplementálása nem szükséges, a radioaktív szennyezettségnek kitett embereknek nagy dózisú kálium-jodid fogyasztása javallott, mely jód képes lesz „kilökni" a szervezetre igen káros radioaktív izotópokat.
(Ez a cikk csak tájékoztató jellegű, és semmiképp sem helyettesíti a szakmai konzultációt.)