2024. április 16., kedd

Apostoli küldetésben a maradéki magyarok között

Kovács Huszka Ferenc (5.)

Kovács Huszka Ferenc plébánost béketeremtő, áldásos tevékenységéért és apostoli buzgólkodásáért, amit nevezett plébános „úgy is, mint a kalocsai érsekség és a diakovári püspökség kiküldötte az ottani elárvult, reményvesztett és kétségbeesett katolikus magyarság hitbeli felfordult ügyének sikeres rendezésére fordított”, Maradék szerémmegyei vegyesajkú nagyközség képviselő-testülete hálája és köszönete jeléül, nagy örömmel és kitörő lelkesedéssel a község díszpolgárává választotta.[1]

Maradék katolikus magyarsága csaknem félszázados meddő küzdelmet folytatott a magyar istentisztelet kivívása érdekében; folyton kért, könyörgött, deputációzott püspöknél, bánnál, de mindhiába; míg végre elkeseredésében azon ballépésre szánta el magát, hogy ősei katolikus hitét egytől egyig elhagyja, és áttér a református vallásra. Ekkor érte Kovács Huszka Ferenc plébánost az érseki és püspöki megbízás, teremtene rendet Maradékon, és vezérelné vissza a szegény tévelygőket az anyaszentegyházhoz. Kovács plébános áldásos missziója során derekasan megfelelt a kihívásnak, az egész községet visszafordította, sőt régi hitehagyottak közül is sokat visszatérített. Fél évig tartó lankadatlan buzgalmával a diakovári püspökségnél a magyar istentiszteletet is visszanyerte, amiáltal a folytonos nemzetiségi villongásokat Maradékon teljesen megszüntette, „a község békéjét visszaállította és állandósította, az ottani magyarokat, szerbeket, horvátokat és németeket szerető, egymást megértő, és egymás jogát tisztelő testvérekké tette, egyszóval Maradékot Horvátország egyik legbékésebb és legnyugalmasabb községévé varázsolta”. Érdemeiért Maradék nagyközség lakossága a jól megérdemelt díszpolgári kitüntetésben részesítette őt. Magasztos kitüntetés ez, mert talán még nem is volt rá eset, hogy a társországbeliek anyaországit választottak volna díszpolgárukká. „Ez a községi határozat az annyira üdvös és kívánatos magyar-horvát-szerb barátságnak, testvériségnek szintén egyik igen örvendetes megnyilatkozása és tanúbizonysága” – írta beszámolójában az Óbecsei Újság.[2]

Boldogabb időkben ilyen fényes sikerre emberi-közösségi sorsokat lehetett volna építeni. A maradéki magyarok békéjét azonban Kovács Huszka Ferenc a Nagy Háború éveiben teremtette meg – sikere azonban nem bizonyult tartósnak. A történelmi Magyarország 1918-ban történt összeomlását, és a Délvidék délszláv államhoz történő elcsatolását követően a korabeli polgári magyar társadalmi, kulturális, művelődési, irodalmi és egyházi élet alakításában és építésében vezető szerepet játszó értelmiség jelentős, meghatározó többsége kénytelen volt elhagyni a Bácska, a Bánság és Szlavónia területét. 1920. április 11-én az óbecsei Tiszavidék című hírlap Állásáról lemondott plébános című írásában arról számolt be, hogy Kovács Huszka Ferenc Óbecse-alsóvárosi plébános, kiváló botanikus, „miután idejét teljesen a tudományoknak akarja szentelni, állásáról lemondott”. Hozzátette: a kalocsai érsekhatóság a lemondást tudomásul vette, s a plébánia vezetésével az egyházmegye egyik igen tehetséges és szelídlelkű lelkészét, Scheffer Ferenczet bízta meg.[3] Egy héttel később már az volt olvasható a lapban, hogy Scheffer Ferencz alsóvárosi adminisztrátor állását elfoglalandó, Óbecsére érkezett.[4] Úgy tűnik azonban ez a megoldás sem bizonyult tartósnak, a sajtó beszámolói némi bonyodalomra engednek következtetni: a kalocsai érseki hatóság pályázata 1920. május 31-ig volt érvényes,[5] de az érseki hivatal a plébános-választás egy évre történő elhalasztásra tett javaslatot.[6] 1920. október 10-én azután a Tiszavidék közölte a hírt, miszerint múlt vasárnap [október 3-án – M. F.] választotta meg a rk. hitközség az alsóvárosi plébánost. A választás során Czizoffszky István 38, Horváth Gyula pedig 16 szavazatot nyert, így az alsóvárosiak új plébánosa Czizoffszky István zentai segéd-lelkész lett.[7] Kovács Huszka Ferenc „menekült plébános”-ként Magyarországon a botanika kiváló szakértőjeként folytatta munkáját – a krónikák azt is tudni vélik, hogy 1923-től Kamaraerdőn szolgált lelkészként –, tudósi pályája csúcsán, 1929-ben a Szegedi Alföldkutató Bizottság kiadásában megjelent Óbecse határának virágos növényei című munkája. 1954. április 17-én, szeretett városában, Kalocsán adta vissza lelkét a Teremtőjének. Emlékét az óbecsei Külvárosban ma is szeretettel őrzik. Idősebb emberek, ha a harang kondulásakor keresztet vetnek, kiváló papjaik sorában az ő nevére is tisztelettel emlékeznek.

Irodalom

Benedek Elek: Egyházi beszédek […]; Kalocsán – Maletin és Holmayer könyvnyomdájából, 1860. 23 p.

Újdonságok; Ó-Becse és Vidéke, 1888. július 22. 2. p.

Áldozárrá felszentelés; Ó-Becse és Vidéke, 1892. augusztus 7. 2. p.

Primitia [Kovács Ferencz áldozár miséje]; Ó-Becse és Vidéke, 1892. augusztus 20. 2–3. p.

Helyi káplán; Ó-Becse és Vidéke, 1894. november 18. 3. p.

- s -: Plébános választás; Ó-Becse és Vidéke, 1901. június 23. 2. p.

Templom szentelés; Óbecse és Vidéke, 1905. június 18. 2. p.

A külváros ünnepe; Óbecse és Vidéke, 1906. június 17. 2. p. 

Papi jubileum; Óbecse és Vidéke, 1912. július 28. 3. p.

Kovács plébános tanulmánya; Óbecse és Vidéke, 1915. június 6. 3. p.

Kovács plébános botanikai előadása; Óbecse és Vidéke, 1915. november 21. 3. p. 

Kovács plébános újabb sikere; Óbecse és Vidéke, 1916. május 14. 2. p.

Kovács Ferencz plébános tudományos előadása; Óbecsei Újság, 1916. május 14. 3. p.

Botanikai szabad előadás; Óbecse és Vidéke, 1917. január 21. 2. p.

Óbecse a tudományos világban; Óbecse és Vidéke, 1917. január 28. 2. p.

A maradéki magyarok áttérvése; Ó-Becsei Közlöny, 1898. október 9. 4. p.

Magyarok szenvedései Horvátországban; Óbecsei Hírlap; 1911. augusztus 27. 2. p.

Alsóvárosunk plébánosa Horvátországban; Óbecsei Újság, 1913. április 13. 2. p.

Kovács Ferenc plébános: Magyar isten-tisztelet Szlavóniában; Óbecse és Vidéke, 1913. október 5. 2–3. p. és Szlavóniai Magyar Újság, 1913. október 12. 1–2. p.

Kovács Ferenc: Még néhány szó a maradékiakról; Óbecse és Vidéke, 1913. október 19. 1. p. Ugyanaz megjelent: Szlavóniai Magyar Újság, 1913. október 26. 3. p.

Maradék község örömnapjaÜnnepelt plébános; Óbecse és Vidéke, 1913. november 16. 2. p.

Kovács plébános Maradék díszpolgára; Óbecse és Vidéke, 1915. március 14. 3. p.

Kovács plébános díszpolgár; Óbecsei Újság, 1915. március 28. 2. p.

Állásáról lemondott plébános; Tiszavidék, 1920. április 11. 2. p.; Személyi hír; Tiszavidék, 1920. április 18. 2. p.; Az alsóvárosi plébánosi állás betöltése; Tiszavidék, 1920. május 9. 2. p.; Kérelem az érseki hatóságokhoz; Tiszavidék, 1920. május 23. 2. p.; Plébános választás; Tiszavidék, 1920. október 10. 2. p.

Kovács Huszka Ferenc tudományos munkái

Kovács Ferencz áldozópap: Bács-Bodrogh vármegye növényvilága I–V.Reflexió Bács-Bodrog megye Egyetemes Monográfiájának Kovács János által írt hasonló című közleményére; Szabadka és Vidéke; 1898. február 6. (6. szám), 3–4. p.; 1898. február 13. (7. szám), 3–4. p.; 1898. február 20. (8. szám), 4. p.; 1898. március 6. (10. szám), 3–4. p. és 1898. április 10. (15. szám), 4–5. p.

Kovács-Huszka Ferencz: Bács-Bodrogh vármegye növényvilága I–II.; Bács-Bodrog Vármegye Történelmi Társulat Évkönyve, 1898. 31–33. p. és 110–111. p.

Bács-Bodrog vármegye I.; Magyarország Vármegyéi és Városai – Az Országos Monográfia-Szerkesztő-Bizottságának felügyelete alatt és a Bács-Bodrog vármegye helyi munkatársainak közreműködésével szerkesztette. Dr. Borovszky Samu, Budapest – Országos Monográfia Társaság, é. n. [1909]. 477 p. + térkép.; Schwalm Amadé dr.: Természeti viszonyok 1–24. p. – Benne: Kovács-Huszka Ferencz: A megye növényzete, 18–24. p.

Kovács Ferenc Huszka plébános: Változások Óbecse flórájában – Előszó abból a füzetből, amely a Botanikai Közlemények 1915. évi 1–2. számából különlenyomatként megjelent; Óbecse és Vidéke, 1915. június 20. 1–2. p.

Kovács Ferenc: Pécs és vidéke növényzetéről; Kalocsa – Árpád nyomda, 1927. 8 p. – Különnyomat a Kalocsa-Pécsi Diákszemle 1927. május 1-i számából

[Kovács Ferenc, dr.]: Óbecse határának virágos növényei. Írta Dr. Kovács Ferenc óbecsei-alsóvárosi menekült plébános, Budapesti-kamaraerdői lelkész; Szeged – Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó R.-T. 1929. 190 p. – A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. VI. szakosztály, B) Növénytani Közlemények, 6. szám

[1]             Kovács plébános díszpolgár; Óbecsei Újság, 1915. március 28. 2. p.

[2]              Uo. Lásd még: Kovács plébános Maradék díszpolgára; Óbecse és Vidéke, 1915. március 14. 3. p.

[3]             Állásáról lemondott plébános; Tiszavidék, 1920. április 11. 2. p.

[4]             Személyi hír; Tiszavidék, 1920. április 18. 2. p.

[5]              Az alsóvárosi plébánosi állás betöltése; Tiszavidék, 1920. május 9. 2. p.

[6]             Kérelem az érseki hatóságokhoz; Tiszavidék, 1920. május 23. 2. p.

[7]             Plébános választás; Tiszavidék, 1920. október 10. 2. p.