A múlt héten a belgák munkahelyi reformja robbant be a köztudatba, majd nemsokára érkezett a hír: Szerbia sem maradt le, itt is kipróbálták már a világot hódító négynapos munkahetet. Kiderült ugyanis, hogy a ManpowerGroup cég még tavaly megkezdte annak a felmérését, hogy a csökkentett munkaórák hogyan hatnak a munkavállalókra, és hogyan a vállalat üzletelésére. A dolgozók boldogabbak, egészségesebbek és hatékonyabbak, és a jövedelmüket sem kellett csökkenteni – tette közzé a kísérleti projekt eredményeit az itteni viszonylatokban úttörőnek számító vállalat.
A ManpowerGroup cég közleménye szerint ugyanis a projekt résztvevőinek 90,5 százaléka azt állította, hogy nagyobb munkakedvvel és hatékonyabban tudta végezni a feladatait. A dolgozók csaknem 97 százaléka szerint a négynapos munkahét pozitívan hatott ki a magánéletük és a munkavégzésük egyensúlyára is. A cégvezetés is elégedett az eredményekkel, hisz gazdasági szempontból nem szenvedett kárt: az új időbeosztással csökkentek az energiafelhasználás költségei is, ami ökológiai szempontból is előnyösnek számít – áll a jelentésben. Ugyanitt megemlítik azt is, hogy az új rendszerre való átálláshoz bizonyos számú munkavállalónak a munkahét ötödik napján is ügyeletben kell lennie. Erre viszont kizárólag azért van szükség, hogy fenn tudják tartani a folyamatos üzletelést egy olyan környezetben, amelyben az ötnapos munkahét dominál – magyarázták az egyébként munkaközvetítéssel foglalkozó cég szakemberei.
Ugyanakkor Aleksandar Hangiman, a cég képviselője felkínálta a szerbiai munkaadóknak azt a lehetőséget is, hogy a ManpowerGroup csapata kész segítséget nyújtani a négynapos munkahét bevezetéséhez. A célunk az, hogy közös erővel Szerbiát a legfejlettebb európai munkapiacokhoz közelítsük – mondta Hangiman.
KI, MENNYIT ÉS MIKOR DOLGOZZON?
A koronavírus-járvány megjelenésével járó változások miatt ugyanis egyre több országban fontolgatják a munkapiac korszerűsítését. Izlandon a négynapos munkahetet 2015 és 2019 között már kipróbálták: azóta a lakosok 85 százaléka ezt a munkatempót választja. A világon hasonló munkapiaci fejlesztéseket terveznek az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon is. Az európai országok közül júniustól Nagy-Britanniában is kezdetét veszi egy kísérleti felmérés, de Spanyolország is fontolgatja a rövidített munkahét bevezetését. A belga kormánykoalíció pedig a múlt héten fogadta el azt a munkahelyi reformcsomagot, melynek értelmében a munkavállalók kérelmezhetik, hogy négy napon összesen 38 órát dolgozzanak, és így három szabadnapjuk legyen.
A gyakorlati alkalmazással azonban még ők is viaskodnak, így egyelőre a magánszektorra vonatkoztatták a munkanapok csökkentésének lehetőségét. Petra De Sutter belga munkaügyi miniszter hangsúlyozta, hogy ha a köztisztviselők és állami alkalmazottak körében létezik érdeklődés a négynapos munkahét iránt, akkor az érvényesítés előtt fel kell mérni az intézkedés érvényesítésének lehetőségeit.
Igen, nem is kicsit. Mert gondoljunk csak bele: el tudjuk-e képzelni, hogy az orvosok és nővérek az amúgy is embert próbáló munkájukat még „hatékonyabban” végzik? A több napos pihenés nyilván nekik is jól jönne, ám ki dolgozná le azt a bizonyos ötödik napot helyettük? Az egészségügy mellett teljesen át kellene alakítani az oktatási rendszert is ahhoz, hogy a heti öt nap helyett négyet járjanak iskolába a gyerekek. Ez esetben viszont kitől várják a „hatékonyabb munkavégzést”? A gyermek befogadóképességét ugyanis nem növeli az, ha netalán a pedagógus szívesebben dolgozna heti négy napon tíz órát…
Egyelőre mindez elképzelhetetlennek tűnik.
LEHETETLEN KÜLDETÉS
A négynapos munkahét gyakorlati megvalósításával tehát a fejlettebb országok is küzdenek. Félő tehát, hogy az első szerbiai kísérlet inkább utópia, mint példa.
Vajon mennyire alkalmazható a négynapos munkahét egy olyan társadalomban, amelyben még a kereskedelemben sem sikerült érvényesíteni a vasárnapi teljes munkaszünetet? – tették fel a kérdést a témában a masinica.rs elemzői. A hírportál ugyanis folyamatosan kíséri a szerbiai munkapiac helyzetét, így joggal hozta fel példaként azt a 2019-ben kezdeményezett törvényjavaslatot, amelyet érdemben nem támogatott sem a lakosság, sem a politikum. Akkoriban Aleksandar Vučić államfő is így nyilatkozott: „Végre elértük a folyamatos gazdasági növekedést, és ezt serkentenünk kell. Azzal kell dicsekednünk, hogy többet dolgozunk, nem pedig azzal, hogy kevesebbet.”
A kezdeményezést tehát gyökereiben elfojtották annak ellenére is, hogy az nem a munkaidő rövidítését célozta, hanem csak egy bizonyos munkaszüneti nap betartását szorgalmazta egyetlen gazdasági ágazatban. Szerbiában ugyanis még az évtizedekkel ezelőtt kiharcolt 8 órás munkaidőt sem tudják betartatni – érvelt a hírportál elemzője, aki szerint ennek oka a társadalmi rétegek közötti mind nagyobb szétválasztódásban keresendő. Az államvezetés ugyanis előszeretettel dicsekszik az immár csaknem 70 ezer dináros átlagfizetés folyamatos növekedésével, ugyanakkor meg sem említi az úgynevezett mediális átlagra vonatkozó adatokat. Ezek viszont világosan kimutatják, hogy a lakosság fele 50 ezer dinár alatti bérért dolgozik. A folyamatos emelkedés tehát csak a lakosság egy rétegét érinti, azaz a felső osztályba tartozók pénztárcáját vastagítja. Másrészről viszont arra is utal, hogy a lakosság felének jövedelme meg sem közelíti a 70 ezer dinárt is meghaladó átlagos fogyasztói kosár értékét. Ezért a lakosok többsége arra kényszerül, hogy rendszeresen és sokat túlórázzon – vonta le a következtetést a hírportál újságírója. Hozzátette: a munkapiacot szabályozó törvények elavultsága miatt azonban sokszor a ledolgozott plusz órákat sem fizetik meg az alkalmazottaiknak a munkaadók. A legtöbb munkavállalót ugyanis minimálbérre szerződtetik, így a jövedelem teljesítményalapú részének kifizetése általában a munkáltató jóakaratától függ, és sokszor hosszadalmas bírósági eljárások által lehet csak kiharcolni.
Egyelőre tehát Szerbiában az emberek kénytelenek heti hetet dolgozni azért, hogy megteremtsék a megélhetésükhöz szükséges minimumot. Kérdés tehát, hogy ilyen körülmények között a szerbiai munkavállalók akarnak-e heti négy napot dolgozni, és hármat pihenni? Avagy egy kicsit másként: pihennének-e egyáltalán azon a bizonyos három napon annyit, hogy a kötelezően letöltendő négy napon megduplázzák hatékonyságukat?
