2022. július 1., péntek

Jelentés a magyar nyelvről

2021-ben jelent meg Balázs Géza szerkesztésében, a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport és a Petőfi Kulturális Ügynökség Kazinczy Műhely Programigazgatósága szakmai együttműködéseként – más nyelvi szervezetekkel való összefogással – a Jelentés a magyar nyelvről 2016–2020 című kiadvány. A könyv immár negyedik kötete annak a kiadványsorozatnak, mely 2000-től kezdődően hasonló címen, ötéves időszakokban kíván áttekintést, összegezést adni a magyar nyelv adott periódusban történt változásairól.

A nyelvi változások számbavétele kiterjed többek között a nyelvtörténettel kapcsolatos felfogásra, a mai magyar nyelv számos vonatkozására, a kiejtés helyzetére, a digitális kommunikáció és a Facebook nyelvhasználatára, a politikai-közéleti beszéd elhíresült szállóigéire, valamint a kortárs magyar irodalom stílusjellemzőire. A kiadvány Nyelvi tájképek cím alatt külön fejezetben foglalkozik a határon túli, Kárpát-medencei nemzetrészek nyelvi kultúrájának és helyzetének bemutatásával. A kötetet a témához kapcsolódó különböző dokumentumok zárják, és egy olyan figyelemre méltó szójegyzék, mely a közbeszédben jelen levő, de egyelőre nem szótározott szavakat gyűjti egybe. A kötet szerzői magyarországi nyelvészek, a határon túli nemzetrészek aktuális nyelvi helyzetét pedig azokon a területeken élő és munkálkodó szakemberek mutatják be.

A nyelvi változásokat akár egy szó vonatkozásában is tetten érhetjük. Minya Károly az okos- összetételű szavakat vizsgálja. Tanulmányában írja, hogy az első, 2007-es kiadású Jelentés a magyar nyelvről című kötetben még egyetlenegy okos- előtagú összetétel sincs, most viszont, a 4. kötetben már 52 okos- előtagú összetételt elemez. Néhány példa ezek közül: okosautó, okosbőrönd, okosbicikli, okostelefon, okostévé, okosiroda, okosotthon, okosóra, okoslámpa, okosjáték és így tovább.

Érdekes Pölcz Ádám korunk szállóigéivel foglalkozó írása. Ezekkel az általánosan ismertté vált kijelentésekkel, melyek általában politikusok, közéleti szereplők szájából hangzottak el, nap mint nap találkozunk a médiában. Az utóbbi öt évben a köznyelvbe bekerülő új szállóigék a társadalmi-politikai élet aktuális eseményeit tükrözik, azokra reflektálnak. Néhány példát említsünk meg ezek közül: „A segítséget kell odavinni, és nem a bajt idehozni.”; „Vigyázzunk egymásra!”; „Maradjanak otthon!”; „Egyetlen magyar sincs egyedül!”; „Az országnak működnie kell!” Megjegyezhetjük, hogy mostanában újabb szlogen jelent meg a médiában, és minden bizonnyal a közeljövőben ez is gyarapítani fogja az új szállóigék számát: „Nekünk a gyerek az első!”

Balázs Géza a kötet egyik tanulmányában a mai köznyelvben elharapódzó gyűlöletbeszéd kapcsán igen fontos megállapításokat tesz. Az agresszív kommunikáció ily módon megnevezett formája a rendszerváltozás utáni évekre tehető, 1990 után jelent meg. Maga a kifejezés az amerikai és nyugat-európai a politikai korrektség jegyében született, és azóta a politikai és a mindennapi beszéd meghatározó részévé vált. Balázs Géza a gyűlölködő megnyilatkozások gyökereit kutatva visszautal a régi átkokra, a hitviták irodalmára, a nyelvújítás pamfletjeire. Számos példát hoz fel a gyűlöletbeszéd megnyilvánulására, ezek közül igen sokkal mi is találkozhatunk mindennap, többek között az interneten megjelenő minősíthetetlen „kommentekben”. Nyitott kérdés azonban, hogyan tudnánk eredményesen útját állni a gyűlöletbeszéd további elharapódzásának.

A Jelentés a magyar nyelvről című kötet anyagából vessünk néhány pillantást a könyv végi szójegyzékre, a nem szótározott szavak tárházára. Igen sok új szóval, kifejezéssel találkozhatunk, melyek a közbeszédben az utóbbi években jelentek meg, és meglehetősen elterjedtté váltak. Említsünk meg ezek közül – különböző tárgykörökből – néhányat: alfahím (vezető, olyan férfi, akit követnek), app (mobileszközön program), adóparadicsom (olyan ország, ahol nehéz követni az ott elhelyezett pénz útját), egészségmánia (túlzásba vitt törekvés az egészség védelmére), esküvőrendező (ez egy új szakma), klímakatasztrófa (az éghajlatváltozásból fakadó tragikus következmény), párhuzamos társadalmak (a többségi társadalmak életmódját, értékrendjét átvenni nem akaró, nem integrálódó társadalmi réteg) stb.

A Jelentés a magyar nyelvről 2016–2020 című kiadvány a nyelvi változások széles tárházát mutatja be. Balázs Géza a kötet bevezető tanulmányának összefoglalójában pontokba szedve ismerteti a változások pozitív és negatív tendenciáit. A változások számbavétele azonban arra ösztönöz bennünket, hogy ne csak tudomásul vegyük ezeket a jelenségeket, hanem – mint ahogy Pölcz Ádám az Előszóban írja – a kiadvány célja, hogy „…a nyelvi változások rögzítése mellett a kapott eredmények felhasználásával cselekvésre ösztönözze az illetékeseket: nyelvészeket, nyelvhasználókat és döntéshozókat egyaránt. Mert a magyar nyelv ügye közös ügyünk, megmaradásunk egyik záloga. Kezeljük hát ekképpen!”

 

A kötet adatai:

Balázs Géza szerk.: Jelentés a magyar nyelvről 2016–2020. Petőfi Kulturális Ügynökség

Budapest, 2021.