2024. április 20., szombat

„Egy tanár megválthatja a világot”

Piros Ildikó Szabó Magda munkásságát és szellemiségét idézte meg a szabadkai VM4K műsorában

Nemrég Piros Ildikó Abigél titkai című pódiumestjét tekinthették meg az érdeklődők, amelyre a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ szervezésében a Kosztolányi Dezső Színházban került sor. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész, Szabó Magda életművét idézte meg, mesélt az ünnepelt írónő életéről, a vele készített interjúkból idézett, valamint részleteket adott elő Az ajtó, a Für Elise és a Katalin utca című műveiből. Az esten a közönség jeleneteket láthatott a regénye nyomán készült Abigél című filmből is, amelyben Piros Ildikó Zsuzsanna testvért formázta meg. A műsor öt évvel ezelőtt készült, Szabó Magda születésének századik évfordulójára.

Az estet megelőző percekben a színművésznő az újságíróknak arról is beszélt, hogy Szabó Magdával, illetve ezzel az előadással intene búcsút több mint ötvenéves pályafutásának, de nem azonnal, hiszen szeretné még játszani:

– Amíg az agyam, a szívem bírja, addig bírni kell, mert van kiért. Az előadások után erősnek érzem magam. Elég erősnek ahhoz, hogy újból felemeljem a képzeletbeli súlyt és játsszak. Úgy érzem, boldogságot adok a közönségnek és tőlük is azt kapom vissza.

A nagy sikerű Abigél című filmben Zsuzsanna testvért formázta meg. Hogyan tekint vissza az akkori önmagára?

– Miután minden évben sugározzák, nem tévesztjük szem elől a filmet. A férjem ilyenkor átsétálva a szobán mindig odaveti: már megint te vagy a tévében! Úgymond felnőttek rajta a gyerekeim és úgy látszik az unokáim is ezen fognak felnőni. Most hetvennégy éves vagyok, akkor megközelítőleg harminc voltam. Ez számomra ajándékszerep volt és az emberek a mai napig is megismernek az utcán. Nagyon kevés színésznek adatik meg az, hogy benne legyen egy olyan sorozatban, amely ennyire nemes, magasztos és fontos az embereknek azóta is. Ez Szabó Magdát dicséri.

Piros Ildikó a szabadkai Szabó Magda-esten (Fotó: Molnár Edvárd)

Piros Ildikó a szabadkai Szabó Magda-esten (Fotó: Molnár Edvárd)

Régebben a tanulók körében menő volt könyvet ajándékozni születésnapra és Szabó Magda Születésnap című könyvével nem lehetett melléfogni. Szükséges-e Szabó Magdát felfedeztetni a mai fiatalokkal, vagy felfedezik ők saját maguk?

– Egyik fiam, Huszti Gergely, tizenöt évig könyvkiadással foglalkozott. Ő azt mondta, hogy nekik máshonnan kezdődik az irodalom, mint akkoriban nekünk. Nekem Jókaival kezdődött. Bevallom, ezt sokáig szégyelltem, mert akkor olyan kort írtunk. Azután Szabó Magda kimondta a Petőfi Irodalmi Múzeumban, hogy neki Jókai a kedvence. Nem kell kiirtani semmit sem az irodalomból, sem a magyar nyelvből. Nem kell rövidíteni, nem kell az sem, hogy a mai gyerekek kevesebbet olvassanak. Ugyanakkor nem rossz az, ha van egy közvetítő. Egy tanár megválthatja a világot. Egy színházi élmény is meghatározó lehet. Amikor az előadásomban mesélek és a regényekből olvasok fel, a közönség lélegzetvisszafojtva ül. Szabó Magda történetei anélkül is hatnak, hogy az iskolai tananyag részei lennének. Szabó Magda örök érvényű, képes tanítani és nevelni is, ha olvassuk az írásait. A mai korban ez nem könnyű, mert nem olyan világot élünk, hanem az ún. celebvilágot éljük. Akik viszont az előadóestemre azért váltanak jegyet, mert emlékeznek rám az Abigélből, kapnak egy jó nagy adag Szabó Magdát is.

A közönség nemcsak a tévéképernyőről, hanem a színpadról is ismerheti, emellett tanított is színészi játékot...

– Azt hiszem, négyéves koromban álltam először színpadra. Gombácska voltam piros, pöttyös kalapban, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban. Anyám irányított a színészi pályára, én tanár akartam lenni. Azt hiszem, egy kicsit az is lettem. Tizennégy évig tanítottam is a Magyar Táncművészeti Főiskolán és nagyon boldog voltam a növendékek, a fiatalok közt. Szokták tőlem kérdezni, hogy mit tanítottam, talán bizony balettot? Ilyenkor azt feleltem, hogy tulajdonképpen igen, mert a beszédnek is van ritmusa. Az első órán mindig azt mondtam: gyerekek, most fejre állunk. Amit a lábatokkal tudtok, azt most a szátokkal fogjátok csinálni. Nagyon élveztem, 2014-ben hagytam abba a tanítást. De nem csak iskolában tanítottam. Otthon az unokákkal is játszunk színházast, de semmiképp sem úgy, hogy közben bazári majmot csinálok belőlük. Egyiküket például Weöres Sándor-versekkel tanítottam meg lépkedni. A gyalogátkelőhelyen is úgy mentünk át, hogy közben ritmusra mondtuk A galagonya című versét.