Száz évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Párt szabadkai, központi helyi szervezete. Ez volt a délvidéki magyarság első érdekvédelmi szervezetének azon helyi tömörülése, amelyet elsőként hoztak létre. A szabadkai szervezet létrejöttét hosszú szervezkedés előzte meg, amely szinte napokkal az 1920. június 4-ei trianoni békediktátum aláírása után elkezdődött. A szervezőmunkának városunkban két központja volt, mégpedig a dr. Pleszkovich Lukács vezette Népkör, valamint dr. Bíró Károly, dr. Janiga János és Törley Bálint által vezetett Gazdakör. A Magyar Párt szabadkai szervezetének megalakulására végül 1922. február 12-én került sor a Népkör épületében. Az akkori eseményeket korabeli magyar napilapok segítségével elevenítjük fel.
A Szegedi Napló szegedi napilap 1922. február 7-ei száma arról adott hírt, hogy a „Délvidéken élő magyarságnak mint nemzeti kisebbségnek politikai pártba való tömörítésére megtörtént a szervezés első lépése”. Hozzátették, hogy a magyarok politikai szervezkedését a jugoszláviai pártok is élénk figyelemmel kísérték. A napilapnak ezzel kapcsolatban nyilatkozott is az egyik legnagyobb szerb párt képviselője.
„Petrovics János dr. a demokrata párt vezére ezeket mondta:
– A legtermészetesebbnek és egészen magától értetődőnek tartom, hogy az opciós határidő lejártával a magyarság politikai párttá tömörül. Az itt élő magyarok épp olyan teljes jogú állampolgárok, mint az ország többi polgárai és így minden joguk megvan a szervezkedésre, nem véve ki természetesen a gyülekezési jogot sem. Hiszen még a volt Magyarországon is fönnállhatott a szerb nemzetiségi párt, mennyivel inkább kell tehát demokratikus berendezésű államunkban támogatni a magyar nemzetiségi kisebbség pártalakitó törekvését” – írták a napilapban.
Magáról a Magyar Párt szabadkai szervezetének megalakulásáról a Budapesti Hírlap február 21-ei száma közölt egy bővebb tudósítást. E szerint a 12-ei alakuló ülésre a Népkör nagytermében került sor, mintegy hétszáz fő részvételével. A fővárosi napilap idézte dr. Nagy Ödön ülésen elmondott beszédét.
„A mai nap az első alkalom, hogy együvé gyűltek azok, akiket az egyforma sors, az anyanyelv, a vérrokonság, a kultura közössége, a sokszázados mult, az emlékezés és a szeretet fűz egymáshoz. Az átmeneti idő alatt a lelkeken úrrá lett a fásultság, a mindenbe beletörődés, a közöny és a meghunyászkodás. Ha továbbra is ölbe tett kézzel nézzük az állam belső életét, az élet csúnyán át fog gázolni rajtunk s mindenki joggal azt hihetné, hogy a bajokat, sérelmeket egyáltalában nem szenvedtünk, orvosolni valónk, gazdasági, kulturális, politikai vágyaink és kívánságaink nincsenek s a kisebbségi jogok minden előnyét élvezzük. Mi, akik a történelmi kényszerűség előtt meghajolva a megváltozott helyzetbe eddig is beleilleszkedtünk, most, hogy a politikai jogok teljességének birtokába léptünk, tűrő passzivitásban továbbra nem maradhatunk, ki kell lépnünk a politikai cselekvés terére. Ebből folyólag én a magyar önálló politikai párt megalakítását feltétlenül szükségesnek, sőt magunkra nézve exisztenciális kérdésnek tartom. Pártra van szükség, amely érvényesíti a magyar kisebbség jogait és orvoslást keres sérelmeinkre. De ebben a szervezkedésben részt kell vennie mindenkinek, aki érzésében magát magyarnak vallja. Összetartásban az erő. A szervezkedés elve: minden magyart együvé kell gyűjteni, pártállásra, foglalkozási ágra, felekezetre és osztályra való minden tekintet nélkül.” – olvashatjuk dr. Nagy Ödön szavait a Budapesti Hírlapban.
A tudósításban emellett megemlítik, hogy Nagy beszéde után a zentai magyarok nevében dr. Csetle János szólalt fel, aki elmondta, hogy a Tisza menti magyarság már türelmetlenül várta a párt megalakulását. A Brassói Hírlapok című erdélyi napilap február 18-ai számából pedig azt tudhatjuk meg, hogy a helyi szervezet elnökének dr. Sántha György, szabadkai orvost, ügyvezető elnöknek dr. Nagy Ödönt, míg az alelnököknek Birkáss Gyulát és Lelbach Gyulát választották meg. A szabadkai szervezet létrejötte után sorra alakultak a párt helyi szervezetei szerte a Délvidéken. A jugoszláviai Magyar Párt országos alakuló nagygyűlésére végül 1922. szeptember 17-én került sor Zenta főterén.
