2022. július 1., péntek

Vízi vagy vizes?

Mai írásunknak az ad aktualitást, hogy nemrég hivatalossá vált, miszerint Magyarország rendezi 2022-ben az úszó-, hosszútávúszó-, műugró-, szinkronúszó- és vízilabda-világbajnokságot. Az erről szóló hírek szinte kivétel nélkül vizes világbajnokságnak, vizes vb-nek nevezik az eseményt, amely számunkra nyelvi szempontból is témával szolgál. Fölmerül ugyanis a kérdés, hogy a „jól bevált” vízi jelző hogyan lett vizes, és elfogadhatónak tekinthető-e ez a változás.

Jól beváltnak neveztük a vízit, annak alapjelentése ugyanis: vízben, vízen, víz környékén lévő, élő, vízen működő, történő – víziállat, vízibicikli, víziló, vízimadár, vízimentő, vízinövény; vízi energia, vízi erőmű, vízi jármű, vízi közlekedés stb. A vizes jelzővel általában a következő értelemben találkozunk: vizet tartalmazó, erősen nedves, ázott – vizesárok, vizesblokk, vizeskancsó, vizespohár; vizes borogatás, vizes lepedő, vizes oldat stb. Mindezek alapján joggal feltételezzük, hogy a sport és a világbajnokság mellé jobban illik a vízi, mintsem a vizes jelző, minthogy vízen, vízben történő cselekvésről, eseményről van szó, nem pedig nedvesről, ázottról. A vízi sport tekinthető a hagyományos szerkezetnek, amely a szótárakban is megtalálható, mellette azonban megjelent a vizes sport, sőt olyannyira tért hódított, hogy egyes médiumokban csak így használják. Példáink többségéről elmondható, hogy nem cserélhető fel a vízi és a vizes jelző jelentésmódosulás nélkül, a sport esetében azonban éppen azzal szembesülünk, hogy a vizes sport jelentése semmiben sem különbözik a vízi sportétól. A vízi sportokból logikusan következő vízi világbajnokság helyett pedig vizes világbajnokságnak nevezik a versenyt.

Voltaképpen tehát a korábbi -i képzőt felváltotta az -s képző. A Nyelvművelő kéziszótár arról tájékoztat, hogy a jelenség nem egyedülálló, ugyanis az -s melléknévképző mint az egyik legproduktívabb, azaz a legtöbb új származékot létrehozó képző nemcsak az új szóképzésekből szorítja ki a részben azonos rendeltetésű -i képzőt, hanem hagyományos kifejezésekből is: sokévi átlagsokéves átlag; kísérleti módszerkísérletes módszer (a szaknyelvben) stb. Az -s képző termékenységét különösen jól mutatja, hogy olyan szavakba, szókapcsolatokba is benyomul, amelyek azelőtt e nélkül is jól kifejeztek egy bizonyos fogalmat: rádiós, televíziós műsor (korábban csak rádióműsor, televízió-műsor). A továbbiakban arról olvashatunk, hogy az -s képzős melléknév megjelenését csak olyankor tekinthetjük nyereségnek, ha általa tömörebben tudunk megjelölni olyan fogalmakat, amelyekre azelőtt csak körülírásunk volt (századforduló korabeliszázadfordulós); ha azonban parazitaként, pusztán az analógia kényszerítő ereje által tapadt hozzá valamely szóhoz, ne siettessük az új alakulat elterjedését.

Habár találó a kézikönyv megfogalmazása – parazitaként tapad –, sokszor nem könnyű eldönteni, hogy adott esetben kedvező benyomulásról van szó, vagy sem. Úgy tűnik, a vizes sportra, vizes világbajnokságra illik a leírás, elterjedtségük miatt viszont már hasztalan hadakoznánk a kedvezőtlennek ítélt változás ellen. Éppen ezért vélekedett úgy Kemény Gábor az Édes Anyanyelvünk hasábjain egy olvasói levélre válaszolva – 2017-ben, amikor szintén Magyarország adott otthont az eseménynek –, hogy immár hivatalosnak tekinthetjük a vizes világbajnokság kifejezést, amely annak a kényszerűségnek a következtében alakult ki, hogy valamilyen rövid, könnyen használható elnevezést kellett találni a nagyon hosszú úszó-, műugró-, műúszó- és vízilabda-világbajnokság helyett, ezért folyamodtak az újságírók, sportvezetők a vizes jelzőhöz. Igaz, a vizes világbajnokság lehetett volna vízi világbajnokság is a vízi sport meg a vadvízi evezés mintájára, az -s képző térnyerése azonban itt is érvényesül. Így a nyelvész tanácsára kénytelenek vagyunk mi is belenyugodni a vizes világbajnokságba, csupán annyit tehetünk, hogy a vízi sportot szorgalmazzuk a vizes sport helyett.