Vasárnap volt a 70. évfordulója annak, hogy II. Erzsébet Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának, valamint a nemzetközösségi királyságok – többek között Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Pápua-Új Guinea, Jamaica, Belize, Bahama-szigetek – királynője, továbbá a Nemzetközösség és az anglikán egyház feje, a hit védelmezője trónra lépett. A királynő az évforduló alkalmából fogadást tartotta a Sandringham House-ban, ahol a jeles eseményre készített tortát is felvágta. Tegyük hozzá, hogy bár egy szép kerek és jeles jubileumról van szó, II. Erzsébet számára február 6-a soha nem volt ünnep, ugyanis 1952-ben úgy került a trónra, hogy édesapja, VI. György király ezen a napon hunyt el éppen a Sandringham House-ban. Így a királynő, trónra lépésének évfordulója helyett, 1953-as koronázásának évfordulóját ünnepli június 2-án.
Amikor 1926. április 21-én, V. György uralkodása idején Erzsébet Alexandra Mária Windsor meglátta a napvilágot, a trónöröklési rendben nagybátyja és édesapja után csak a harmadik helyen állt. 1936. január 20-án, V. György halála után, nagybátyja VII. Eduárd néven foglalta el a trónt. Ekkor Erzsébet a második helyre lépett elő a trónöröklési rendben, s úgy tűnt, idővel, ha majd az új uralkodónak utódai születnek, elhalványulnak trónra lépési esélyei. VII. Eduárd azonban egy évet sem töltött a trónon, ugyanis 1936. december 11-én lemondott a trónról, annak érdekekében, hogy elvehesse Wallis Simpsont, egy elvált amerikai asszonyt. Az alattvalói ezt a házasságot erkölcsi okokból nem tűrték volna el, ugyanis uralkodóként Eduárd volt az anglikán egyház feje is, márpedig az egyház nem ismerte el az olyan elvált nővel való házasságot, akinek még élt az előző férje. Így a brit trónt Erzsébet apja VI. György néven foglalta el, Erzsébet pedig a trón első számú várományosává lépett elő. Mint, ahogy fentebb már említettük, VI. György lánya 1952. február 6-án lépett trónra. Érdekes, hogy Erzsébet uralkodásának lényegét, tulajdonképpen már 1947-ben, 21. születésnapján egy Dél-Afrikában tett látogatása során elmondta, amikor rádióüzenetet intézett a Nemzetközösség polgáraihoz: „Mindannyiuk előtt fogadom, hogy egész életemet, legyen bár rövid vagy hosszú, az önök szolgálatának szentelem.”
Ma már tudjuk, hogy ez a szolgálat igencsak hosszúra sikeredett. Eddig tizennégy miniszerelnök – köztük Winston Churchill, Anthony Eden, Margaret Thatcher, Tony Blair, jelenleg pedig Boris Johnson – szolgált mellette. Uralkodása alatt olyan nagy horderejű történelmi események zajlottak le, mint például az 1956-os szuezi válság, amely a brit nagyhatalmi státusz halálát is elhozta, vagy éppen a brit gyarmatbirodalom fokozatos felbomlása is ekkor ment végbe, mint ahogy az 1982-es falklandi háború vagy éppen a két pólusú világrend felbomlása is 1989-ben. Ebből a kis felsorolásból is kiderül, hogy a Brit Birodalom ebben az időszakban hanyatlott le, ugyanakkor II. Erzsébetnek köszönhetően a monarchia népszerűsége mindezt nem sínylette meg, sőt töretlen népszerűségnek örvend, mert igyekezett a monarchia munkáját modernizálni és az alattvalók szélesebb körében hozzáférhetővé tenni. Erre kiváló példa a II. Erzsébet koronázási ceremóniája, amelyet először közvetítettek élőben televízión keresztül. Emellett elősegítette, hogy a birodalomtól függetlenné váló országok a Nemzetközösség tagjai maradjanak. Nem túlzás megelőlegezni, hogy egyszer majd a történészek a brit történelem ezen időszakát II. Erzsébet-korként fogják emlegetni.
Ezt azért sem túlzás kijelenteni, mert ő a leghosszabb ideje regnáló uralkodó, sőt ő az első nő az egész világon, aki ilyen hosszú ideje viseli a koronát, de IX. Ráma thai király 2016-ban bekövetkezett halála óta a világ még élő uralkodói között is ő a rekordtartó. A történelemben azonban még csak a negyedik helyet foglalja el a legtovább hatalmon lévő uralkodók listáján. Tegyük azonban hozzá, hogy ezen a listán Erzsébet még idén megelőzhet két uralkodót, mégpedig II. „Jó” János liechtensteini herceget (ur. 1858–1929), aki 70 évet és 91 napot ült trónján és a már említett IX. Ráma királyt (ur. 1946–2016), aki 70 évet és 126 napot uralkodott. Az első hely megszerzésére viszont még egy ideig várni kell. Jelenleg ugyanis ezen a listán XIV. Lajos francia király, vagyis a „Napkirály” (ur. 1643–1715) trónol a maga 72 évével és 110 napjával. II. Erzsébet ezt a rekordot 2024-ben tudná megdönteni. Reméljük, sikerül is neki, addig pedig Isten óvja a királynőt!
