A Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központban a filmekről folyt beszélgetés. Ez volt a csütörtök esti programsorozat századik rendezvénye. A vendég ezúttal Dudás Viktor filmszakértő, a Vox mozimagazin egykori főszerkesztője volt, akivel Agárdi Gábor újságíró, a Pannon RTV igazgatóhelyettese beszélgetett. A téma apropója egyebek közt a jövő héten, február 10-én elinduló VM4K-s filmklub is volt, amely ezután minden hónap harmadik csütörtökén várja majd az érdeklődőket magyar filmekkel. Az első az 1970-ben készült Büntetőexpedíció című kisjátékfilm lesz.
A beszélgetés elején Dudás Viktorról megtudhattuk, hogy a filmnézés szeretete visszanyúlik a gyerekkorába:
– A hetvenes évek vége felé, nyikorgó székes, fűtetlen kismozikban ülve, egyebek közt Gojko Mitić-filmeket nézve kedveltem meg a filmeket. Később egy filmklubba kezdtem el járni, ami meghatározó lett a számomra – hallottuk Dudás Viktortól.
Ezek után szó esett a magyar filmvilágról, magyar alkotókról, valamint arról, hogy az ún. álomgyárat is magyarok segítették megépíteni. Ami pedig az újabb kort illeti, Andrew Vajna emelkedett ki:
– A magyar gyökereit soha nem tagadta meg és tényleg tenni akart valamit. Ajánlotta a tevékenységét, a kapcsolatrendszereit, de nem mindenki akart élni ezzel. Filmügyi kormánybiztos lett, de ezért soha nem fogadott el pénzt. Azt is kevesen tudják róla, hogy sokat jótékonykodott, ezzel viszont nem kérkedett. A nemzetközi Vöröskereszt egyik legnagyobb támogatója volt. Mario Kassarral – a Rambó és a Terminátor filmek által – teljesen új alapokra helyezték a nemzetközi forgalmazást és a filmgyártást. Az amerikai filmgyártást az jellemzi, hogy a producer előáll egy ötlettel, keres hozzá forgatókönyvírót, rendezőt, utána leszerződtetik a színészeket, elkészítik a filmet és eladják. Az európai filmgyártásban a rendező tervel ki valamit, amihez megpróbál producert, finanszírozó forrást találni. Az amerikaival ellentétben, az európai filmnél kevésbé számít a bevétel megtérülése és ezért készülnek másmilyen típusú filmek Európában. Ennek a kettőnek kombinációját próbálta Andy Vajna létrehozni – mondta Dudás Viktor, aki a magyar filmgyártásról is beszélt.
– Sajnos folyamatosan átalakul, a mai napig is, de azt is lehet mondani, hogy a jelen helyzetben annyira dinamikusan működik, hogy nemzetközi szinten is büszkék lehetünk rá. Az elmúlt egy évben megközelítőleg háromszázötven filmet jegyeztek Magyarországon. A filmezés sok embernek ad munkát, megélhetési lehetőséget és folyamatosan fejlődik. Stúdiófejlesztések és szakemberképzések zajlanak, és ez is egyre nagyobb méreteket ölt. Ott tart a magyar filmszakma, hogy hiány mutatkozik a szakemberekből. Karikírozva úgy is mondhatnám, hogy Budapesten lasszóval fogják be a fiatalokat, akik a filmszakmában szeretnének dolgozni. Jelen pillanatban mindenkire nagy szükség van. Ha valaki videoklipet vagy kis költségvetésű filmet szeretne forgatni, szinte nem talál hozzá embert, mert a reklámfilmektől kezdve a játékfilmekig, sorozatokig, nagyon sok minden készül Magyarországon. Köszönhető ez annak is, hogy a streaming szolgáltatók szintén felfedezték az országunkat. Nem is csak a nagyjátékfilmes produkciók alkotói élnek ezzel a finanszírozási, támogatási rendszerrel. Mindenki, aki filmet készítene, azt mérlegeli, hogy abból mit lehet megcsinálni Magyarországon. Most már az utómunkálatokban is jók vagyunk. Például az, hogy Will Smith a Lánchíd tetejéről posztolt, Jamie Foxx egy budapesti bárban DJ-kedett, Kate McKinnon pedig Animal Cannibalst rappelt az egyik legnagyobb amerikai tévéshowban, mind olyan reklámok, amelyek a dinamikusan fejlődő filmipar nélkül nem történtek volna meg. Ezeket pénzben nem is lehet kifejezni – mondta Dudás Viktor.
A beszélgetés során egyebek közt arról is szó volt, hogy a mozik miként alakultak át az idők folyamán, hogy régen akár egy évig is megtekinthető volt egy film, manapság viszont a filmszínházak akár nyolc filmet is kaphatnak hetente, és ha ezek az első hétben nem teljesítik a nézettségi elvárásokat, le is kerülnek a repertoárról. Ahogyan azt Dudás Viktortól hallhattuk, ez a magyar filmekre is vonatkozik, és nagy versenyt eredményez. A kis költségvetésű filmeknek szinte nincs is esélyük, hiszen emiatt kiszorulnak. A mozik ma már inkább a közösségi szolgáltatási élmények színterei, nem pedig a művészi befogadásé.
