2024. április 19., péntek
SZABADKAI VÁROSI MÚZEUM

Balla László hagyatékából

A Szabadkai Városi Múzeum Pillantás a múltba elnevezésű projektje keretében kéthetente más és más műtárgyat mutatunk be a múzeum különböző gyűjteményeiből. A tárgyakat a múzeum bejáratának jobb oldalán lévő, külön erre a célra kialakított kirakatban láthatják az érdeklődők.

Kezdeményezésünk lehetővé teszi, hogy Szabadka lakói megismerhessék a múzeumban őrzött kincseket, miközben intézményünk is bemutathatja gyűjteményeinek sokszínűségét olyan tárgyakon keresztül, melyek nincsenek kiállítva aktuális tárlatainkon. A kiállított tárgyak történelmi és kulturális hátteréről a mellettük lévő képernyőn juthatnak információhoz az érdeklődők.

Az idei év második tárgya tekinthető meg az elkövetkező két hétben a múzeum kirakatában.

Távol Afrikától – Out of Africa

A Togóból származó, helyi törzsek hitvilágának motívumait szimbólumok szintjén felhasználó, fából faragott maszk a múlt század hetvenes éveiben került Balla László akkori jugoszláv nagykövet birtokába: ahogy azt a nagykövet leszármazottai, későbbi hagyaték adományozói kérésünkre elmondták, a szenvedélyes emléktárgy-gyűjtő, Szabadkán mindenki által Laci bácsiként tisztelt diplomata nem csak az időszak politikai irányvonalát kis részben meghatározó el nem kötelezettség mozgalom mozdonyaként elhíresült állam hivatalos képviselőjeként kapta ajándékként a helyi mesterek termékeit, hanem maga is vásárolt a helyi, vélhetően akkor már a turisták igényeit kielégíteni igyekvő vásárokon.

A vásárokon látható tárgyak minden kétséget kizáró módon ötvözték a hagyomány és a kereslet szempontjait: látványos megoldásokkal tettek eleget a turisták elvárásainak – esetünkben a kígyó, a madár motívumával, illetve rituális használatot feltételező numinózus kompozíciójával – egyszerre hatottak „ősréginek és autentikusnak”. Ennek figyelembe vételével jegyezhető meg, hogy az afrikai törzsi művészet remek, több kívánalomnak eleget tevő darabját láthatjuk.

A fából készült maszk kézzel faragott, a gyakorlati funkciót mellőzi, a kidolgozás során nem szántak használati szerepet neki, nem csatolható a fejre, sokkal inkább látványos falidísz céljait szolgálja. A kígyó és madár motívumok, a hangsúlyos és ijesztő fogazat külön-külön is jelentéssel bír, itt viszont díszítésül szolgál egy Afrikán kívüli reprezentatív térben.

Balla László 1918. június 10.-én született Nagybecskereken. Mérnök, úszó, nagykövet, alapítványi elnök volt egy személyben. Szabadidejében verseket, Kyplinget, Villont fordított, angolról és franciáról. De szívesen sakkozott barátaival. Egyetemre Belgrádba, majd Budapestre járt. 1945-től előbb a becskereki, majd 1947-től Szabadkán az Építészeti Szakközépiskola tanárának nevezik ki, mely tisztségben 1959-ig marad. 1958-tól aktívan politizál, aminek hozadéka a Közgazdasági Kar, a Műszaki Szakfőiskola, a diákotthon, az új városháza, a Paulinum építése. 1963 – 1967 között köztársasági képviselő és a Köztársasági Városrendezési Kommunális Bizottság tagja, így elévülhetetlen érdemeket szerzett a szabadkai Közkórház és Bíróság tető alá kerülése során.

Az első magyar, aki jugoszláv nagykövetként tagja a diplomáciai testületnek, előbb Iránban (1969-1973), majd a Külügyminisztérium Észak-Afrikával és a Közel-Kelettel megbízott osztályvezetője. 1977-től 1981-ig Ghána, Togo, Benin és Libéria jugoszláv nagykövete. 2009 augusztusában hunyt el Szabadkán. Örökösei az Afrikából származó emléktárgyakat a Szabadkai Városi Múzeumnak ajándékozták.

(A sorozat szerkesztője Franciskovity Laura, a múzeum kirakatában kiállított tárgyról és Balla Lászlóról pedig dr. Papp Árpád tollából olvashatunk.)