2022. november 29., kedd
A GYÓGYSZERÉSZ ROVATA

Bél-agy tengely, azaz a probiotikumok világa

Elgondolkodtak-e már úgy igazán azon a bizonyos „Az vagy, amit megeszel!" mondaton? Persze, mint a játékokban szereplő kirakós, az emberi szervezet is abból tudja magát felépíteni, regenerálni, amit a külső környezettől kap. De vajon ez a mondat csak a fizikai valónkra vagy a pszichénkre, gondolatainkra és kedvünkre is vonatkozik? Ezúttal a bél-agy tengelyről írok, melynek a fogalma pár hónappal ezelőtt még engem is igazán meglepett, sőt nagyon kritikusan és bizalmatlanul olvastam erről a fogalomról a különböző tanulmányokban.

Magának az ételnek, mint tudjuk, nagyon fontos hatása van közérzetünkre. Ha finomat és eleget eszünk, az már jobb kedvre tud deríteni minket. Ennek egyszerű evolúciós okai vannak. Meg kellett tanulnia a szervezetnek jutalmazni önmagát, ha ételhez jutott, hogy minél több időt fordítson az élelem beszerzésére, mely energiát később hasznos, a fajfenntartáshoz nélkülözhetetlen cselekedetekre tudta fordítani. Sőt, egyes emberek igen szeszélyesen képesek reagálni a vérükben keringő cukorra, illetve az általa kiváltott inzulinra.

Gondolok azokra az emberekre, akik vagy boldogságukban vagy bánatukban, a különböző érzéseket elnyomva vagy épp támogatva nyúlnak ételhez, vagy azokra a személyekre, akik, ha túlságosan leesik a vércukorszintjük, képesek nagyon érzékenyen vagy hevesen reagálni a körülöttük lévő történésekre. Rendben, ezt mind tudjuk. De mégis, hogy kerülnek képbe a probiotikumok?

Az emberi szervezet azon felületeit, melyek közvetlenül érintkezésbe kerülnek a külső környezettel, mint például a bőr, a nyálkahártyák és az egész emésztőszervrendszer – beleértve a szájüreget, a gyomrot, a beleket, egészen a végbélig –, élőflóra borítja be. Ezt az élőflóra-rendszert, mely leginkább baktériumokból, gombákból és vírusokból áll, nevezzük mikrobiótának vagy mikrobiomnak. Körülbelül öt évvel ezelőttig el sem tudtuk képzelni, hogy ezeknek a szervezetünkkel szimbiózisban élő egysejtűeknek milyen fontos szerepük van a szervezet normális működéséhez, vagy milyen következményekkel jár, ha összetételük vagy mennyiségük felborul a normálishoz képest.

Nem csak a mennyisége, a minősége is fontos ennek a biomasszának. Nagyon egyszerűen fogalmazva, a beleinkben állandó harc folyik a táplálékért a „jó" és „rossz" egysejtűek között. Ha változatosan táplálkozunk, sok rostot, megfelelő szénhidrátokat és erjesztett tejterméket fogyasztunk, akkor a „jófiúkat" támogatjuk ebben a harcban. Nagyon tipikus példája a diszbiózisnak, azaz a felborult bél-mikrobiomnak, egy antibiotikumkúra által kiváltott hasmenés. Az antibiotikumok nem tudnak különbséget tenni azok között a baktérium között, melyek kedvező és azok között, melyek károsak az emberi szervezet számára.

Hiába öljük ki a torkunkban lévő és a torokfájást okozó kórokozót, a beleinkben elszaporodhatnak ezáltal azok a fajok, amelyek hasmenést váltanak ki, és már meg is van a baj. Ezért tudjuk már jó pár éve, hogy antibiotikum használatakor és utána is érdemes tejsavbaktériumokat vagy orvosi élesztőgombákat tartalmazó probiotikumokat fogyasztani.

A probiotikumok olyan étrend-kiegészítők, melyek a szervezet számára hasznos egysejtűeket tartalmazzák por formájában. Amint az a bizonyos kapszula a bél megfelelő szakaszába ér, felolvad, felszabadítva ezeket a szuper kis egysejtűeket. A prebiotikumok nem tartalmaznak sem baktériumokat, sem gombákat. A prebiotikumok olyan élelmi rostok, melyek a probiotikus sejtek táplálékai.

Nem muszáj feltétlenül minden esetben pótolnunk a mikroflórát, elég csak prebiotikus készítményekkel támogatnunk a szaporodásukat. No, de mi van akkor, ha a kettőt kombináljuk, azaz egy készítménybe belerakjuk a hibernált formában lévő jótékony baktériumokat és olyan rostokat, melyek a beleinkben képesek lesznek őket támogatni? Ezeket a táplálék-kiegészítőket hívjuk szimbiotikumoknak. Sőt, egyes kutatások már azt is kimutatták, hogy ezeknek a sejteknek nem feltétlen muszáj élőknek lenniük ahhoz, hogy ki tudjuk használni jótékony tulajdonságaikat. Ezek az úgynevezett para- vagy postbiotikumok.

Térjünk vissza a hatás mikéntjéhez. Mindannyian tanultuk biológiából, hogy a vékony-, illetve vastagbél nagyon nagy felületen képes a táplálékot felvenni. Ennek az óriási felületnek minden egyes pontján megtalálható a mikobiom, akár már a születésünket követő első egy-két órában is.

Hogy ez miért fontos? Az utóbbi pár évben tudtuk meg, hogy mennyire elengedhetetlen része az immunrendszerünknek ez a folyamat. A szervezetnek minél előbb meg kell tanulnia megkülönböztetni a betolakodó, rossz sejteket a jóktól, és erre kiváló felület a szervezet különböző pontján létrejött, egysejtűekből álló csoportosulás, a mikobiom. Ha valami gubanc történik ezzel a rendszerrel, túlságosan steril környezetben, megfelelő élőflóra hiányában cseperedünk fel, sokkal könnyebben alakulnak ki olyan autóimmun megbetegedések vagy atópiás elváltozások, melyek aztán megkeseríthetik a hátralevő életünket asztma, ekcéma vagy allergiás szénanátha formájában. No, de a mikroflóra és a probiotikumok még ennél is többet tudnak.

A cikk címében szereplő bél-agy tengelyt még meg sem említettem. Ezek a kis élősködők, illetve azok számbeli és minőségi eltérése képesek befolyásolni a hangulatunkat és pszichés állapotunkat is. Elmagyarázom, hogy a különböző tanulmányok miként fogalmazzák meg ezeket a mechanizmusokat.

Sokszor említettem már az előző cikkekben is a neurotranszmittereknek a fogalmát, illetve szerepét az idegrendszerben. Ezek a jelátvivőanyagok szükségesek ahhoz, hogy egy-egy ingerület, „gondolat", el tudjon jutni az agyunk különböző részeibe vagy épp a célszerveinkbe. A különböző neurotranszmittereknek különböző feladataik vannak. Például az adrenalinnak a koncentráció és éberség fenntartása, a dopaminnak a jutalmazás érzésének kialakítása, a szerotoninnak a boldogság biztosítása, míg például a GABA neurotranszmitternek a szervezet lelassítása, megnyugtatása a feladatra. Ezen vegyületeken keresztül hatnak a legkülönbözőféle pszichoaktív szereink is, mint az alkohol, a diszkódrogok, a különböző gyógyszereink, úgy, mint a nyugtatók vagy az antidepresszánsok.

Kimutatták, hogy a beleinkben élő baktériumok képesek ezeknek az anyagoknak a termelésére, attól függően, hogy milyen összetételben vannak jelen, illetve, hogy milyen táplálékhoz jutnak az általunk elfogyasztott, de meg nem emésztett falatok egy részéből. Vannak olyan baktériumfajok, melyek szó szerint gamma-aminovajsavat (GABÁ-t) tudnak előállítani, mely anyag felszívódva a bélbolyhokon keresztül eljut a vérkeringésen át az agyunkba, és képes azt lenyugtatni, pont úgy, mint az alkohol vagy egyes szorongáscsökkentő gyógyszereink, gyógynövényeink, úgy, mint a kamilla, melynek forrázata GABA-részecskékben gazdag. Szinte elképzelhetetlennek tartottam azt, hogy a beleink élőflórája így tudná befolyásolni a szervezetet, amikor egyszer csak beugrott az éppen e baktériumok által termelt K-vitamin szerepe a szervezetben, melynek jelenléte nélkülözhetetlen a véralvadási folyamatok végbemeneteléhez.

Még rengeteg kutatás és kísérletezés vár az orvostudomány ezen ágazatára, de már egészen biztosak vagyunk benne, hogy ezeknek az apró barátainknak a szerepe sokkal nagyobb, mint azt eddig képzeltük. Gyógyszerészként mindenképp azt tanácsolom, hogy rostokban, gabonákban, zöldségben és gyümölcsökben gazdag legyen az étrendünk, ezzel biztosítva a megfelelő táplálékot mikrobiomunknak, illetve fogyasszunk minél több fermentált tejterméket, joghurtot, kefírt, tarhót, sajtot, illetve kovászos uborkát vagy savanyú káposztát, melynek szezonja épp elérkezett a téli hónapok beköszöntével.

(Ez a cikk csak tájékoztató jellegű, és semmiképp sem helyettesíti a szakmai konzultációt.)