2022. május 22., vasárnap

Hatvan éve „gördülnek a kövek”

Amikor a világ legnagyobb hatású együtteseiről beszélünk, kihagyhatatlan az idén hatvanéves The Rolling Stones, amely megkérdőjelezhetetlen jelentőségét a brit királyi posta is elismerte, és tizenkét bélyegből álló sorozatot adott ki az együttes tiszteletére. Nyolc bélyeg a rockbanda koncertjeit idézi meg a világ minden tájáról, kezdve a londoni Hyde Parkostól (1969), a New Jersey-beli, 2019-es East Rutherfordos fellépésig. A többi négy bélyeg egy bélyegblokkon szerepel: kettő az együttest ábrázolja – Mick Jagger énekest, Keith Richards és Ronnie Wood gitárosokat, valamint a tavaly elhunyt dobost, Charlie Wattsot –, kettőn pedig világ körüli turnéik poszterei láthatók. A The Rolling Stones a negyedik rockzenekar, amelyet ez a megtiszteltetés érte, a The Beatles, a Pink Floyd és a Queen után.

A The Rolling Stones rengeteg lemezt adott el világszerte, számos díjat kapott, köztük három Grammyt is, 1989-ben iktatták be őket a Rock and Roll Hírességek Csarnokába, de ami mindennél is többet mond el róluk, az a gazdag albumlistájuk és a rengeteg ismert daluk. Az együttes lemezein keresztül végig lehet kísérni a zenei irányzatok alakulását az évtizedekben, mert mindig sikerült megújulniuk, új rajongókra is szert tenniük, közben hűnek maradniuk önmagukhoz.

A The Rolling Stonest a hatvanas évek úgynevezett brit inváziójának kiemelkedő zenekaraként tartják számon, rögtön a The Beatles után. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy brit együttesek nagy népszerűségre tettek szert a tengerentúl. Mondták úgy is, hogy a „bogarak” és a „kövek” elárasztották Amerikát. De azért legyünk igazságosak: ahhoz, hogy legyen brit invázió, előbb kellett egy amerikai is. A The Rolling Stones zenéje lényegében a bluesból és a rockból nőtt ki, nagy hatást tett rájuk Chuck Berry, Little Richard és Bo Diddley, de ezeket az előadókat hallgatták a The Beatles tagjai is. A The Rolling Stones a nevét egy másik nagy kedvenctől, Muddy Waterstől, az ő egyik dalából kölcsönözte. Tulajdonképpen a nyughatatlan embereket nevezték így, ilyenek lettek ők is. Habár a The Beatles és a The Rolling Stones nagy riválisoknak számítottak, mégsem alakult ki közöttük mély gyűlölet. Stílusosan beszólogattak egymásnak a sajtón keresztül, de megvolt a kölcsönös tisztelet is.

A The Rolling Stonesról könyvsorozatot lehetne írni, sőt a tagokról is külön-külön, mert mindannyiukról nagyon sok elképesztő történet került napvilágra. A Mick Jagger, Keith Richards, Ronnie Wood és Charlie Watts felállás számít talán a legismertebbnek, de Brian Jones és Bill Wyman is megkerülhetetlenül fontos tagok voltak. A hatvan év távlatából azt mondhatjuk, hogy az együttes atommagját Mick Jagger és Keith Richards alkotta. Nem csupán azért, mert alapító tagok, hanem mert minden idők egyik legkiválóbb dalszerző párosának lettek elismerve. Persze nem volt ez mindig így. Ahhoz, hogy megértsük, mi hozott össze évtizedekkel korábban zene-megszállott embereket, értenünk kell a kor technikai korlátoltságait is, amikor újszerű zenét, a mai fülnek cudar rossz minőségben is hallani, hatalmas kuriózumnak számított és vérpezsdítő izgalmat okozott. A The Rolling Stones megalakulását úgy képzeljük el, mint egy akármilyen másik zeneileg ígéretes nagy vagy kisebb város sokszínű zenei kínálatából kiemelkedő zenekarét. Mick Jagger és Keith Richards a gyerekkoruk óta ismerték egymást, közel éltek egymáshoz. Azután a családjaik néhány kilométerre odébb költöztek egymástól, és mivel nem volt Facebook, így a srácok szem elől tévesztették egymást. Miután újra találkoztak, kiderült, hogy a zene tartja lázban őket, mindketten zeneőrültek és képesek mindent feladni a zenélésért. Különböző formációkban gondolkodtak, és akikkel jó kapcsolatot alakítottak ki, azokkal megalapították a zenekart. Nem is kellett túl sokat várniuk az ismertségre és a sikerre.

Az alapító tagok közt volt a multizenész Brian Jones is, aki volt annyira karizmatikus, mint Mick Jagger, és balhésabb is, de túl korán hagyta ott a zenekart, és nemsokára rá, 1969-ben, mindössze 27 évesen holtan találták. Ezzel be is írta magát a hírhedt 27-esek klubjába (valami miatt több zűrösnek számító híresség is ennyi évesen halt meg: Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison, Kurt Cobain, Amy Winehouse…). Brian Jones kicsapongó életéről volt ismert, de ez jellemezte Mick Jaggert és Keith Richardsot is. Többször volt problémájuk a hatóságokkal, kábítószer-birtoklásért tartóztatták le őket, és mindenféle szaftos sztori keringett arról, hogy vad orgiákban vesznek részt. Az is sok, ha csak egy kis része is igaz a róluk lejegyzett pletykáknak. A botrányokat illetően a többiek se nagyon maradtak le, kivéve Charlie Wattsot. Ő a megalakulás utáni évben csatlakozott a zenekarhoz, de nem érdekelte a lázadó életmód. Arra se volt hajlandó, hogy rockosan öltözködjön, maradt a visszafogott, elegáns stílusnál, és neki csak egy házassága volt, amely a haláláig eltartott. Az együttesen belül uralkodó hangulatra tulajdonképpen a Mick Jagger és Keith Richards közti viszony nyomta rá a bélyegét, ez pedig jócskán hullámzó volt. Hol jóban voltak, hol pedig rá se bírtak nézni egymásra. Mick Jagger szeretett a középpontban lenni, ezzel pedig a többiek szerint nagyon idegesítő volt. Olyannyira, hogy még az egyébként végtelenül békés Charlie Wattsnál is egyszer szakadt a cérna és képen törölte. Amikor pedig már nem tudtak vele mit kezdeni, csak legyintettek, mondván: hagyd rá, frontember-szindróma. Mick Jagger „pattogása” és páváskodása egy mondást is eredményezett. Mit jaggereskedsz? – mondtuk régebben arra, aki okoskodott, kakaskodott, kötözködött. A frontemberi képességeit azonban soha senki nem vonta kétségbe, megihlette a Maroon 5 Moves Like Jagger című dalát is. Közben pedig Keith Richards Johnny Deppet ihlette meg Jack Sparrow kalózkapitány megformálására, a zenész meg is jelent A Karib-tenger kalózai egyik részében az apjaként.

Mind Mick Jaggernek, mind Keith Richardsnak is, több gyereke született és most már többunokás nagypapák. Ami pedig a The Rolling Stonest illeti, bármilyen ellentétek is voltak a tagok közt, amikor zenélni kellett, valahogy minden helyreállt. Talán azért is tudtak együtt maradni, mert időnként meg is pihentek egymás hülyeségeitől, és szólóban, más zenei formációkkal is lettek sikerélményeik.