2022. május 19., csütörtök

Vetítés, csend, azután taps

K. Kovács Ákos és Oláh Tamás Branka című filmjét vetítették a szabadkai Népkör MMK-ban

Lapunk is többször írt arról, hogy K. Kovács Ákos és Oláh Tamás Branka című kisjátékfilmje mekkora sikereket ért el a világban és milyen sok díjat kapott. A nyáron a filmet a palicsi filmfesztiválon is bemutatták, ezúttal pedig a szabadkai Népkörben vetítették, itt is telt ház előtt.

Mint ismeretes, a Branka a csecsemőrablásokról szól, egy nővér szempontjából mesél el egy megrázó történetet. A vetítésen jelen volt K. Kovács Ákos és Oláh Tamás is, velük Szerda Zsófia beszélgetett. Szó esett egyebek közt a film készítéséről, a fogatási körülményekről, a színészek válogatásáról, a támogatásokról, a fesztiválokon való szereplésekről, a díjakról, valamint K. Kovács Ákos és Oláh Tamás együttműködéséről, arról is, hogy ők milyennek látják a filmet:

Oláh Tamás, K. Kovács Ákos és Szerda Zsófia a Népkörben (Fotó: Lukács Melinda)

– Ilyenkor, a vetítések idején, mi inkább a film technikai részét figyeljük és azon bosszankodunk, vagy azt taglaljuk, hogy mit és hogyan lehetett volna másképp megoldani, de mindig izgalmas újra megnézni a filmet, és nagyon érdekelnek bennünket a nézői reakciók, a vélemények is. Amikor vetítéskor csend telepszik a teremre és a nézők tapsa egy kicsit várat magára, mert még nem ocsúdtak fel a látottaktól, akkor úgy érezzük, hogy a film talán megtette a hatását és mi jó munkát végeztünk. Sokfelé bemutatták és sok megrendült arcot láttunk, legyen szó Szerbiáról, Magyarországról, Egyiptomról vagy Lengyelországról. Amiről a film szól, az ugyebár tabunak számít, de időnként olvasni olyan esetekről, hallani híreket, hogy szülők és halottnak vélt gyermekeik rátaláltak egymásra. Habár ez egy fikciós film, maga a történet nem egészen az, nem légből kapott, hiszen több százan is gyanakodnak arra, hogy a hatvanas és kilencvenes vagy kétezres évek közt elvették tőlük az újszülötteket és halottaknak nyilvánították őket. A 2019-ben megjelent Šavovi című film is ezt a témát taglalja, a kradjabeba.org weboldal is az ilyen esetek miatt jött létre. Sokat gondolkodtunk azon, hogy a Brankát lehetne-e vagy érdemes-e folytatni. Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy ez nem fordult meg a fejünkben vagy egy sorozat, egy nagyjátékfilm, egy dokumentumfilm megvalósítása. Találkoztunk olyanokkal, akik a nagyjátékfilmre buzdítottak bennünket. Másrészt viszont azzal, hogy a Branka végét úgymond nyitottnak hagytuk, a nézőknek is esélyt adtunk arra, hogy egy saját verziót képzeljenek el, ami a befejezést illeti. Talán a dokumentumfilm lenne az igazi, de ezek az esetek annyira mélyen vannak elhallgatva, hogy nagyon nehéz lenne utánajárni és szinte képtelenség lenne kibogozni, hogy mi igaz és mi nem. Ráadásul rengeteg pénzbe is kerülne, az egyetlen megoldás talán a DNS-tesztek lennének, de azt tényleg úgy lehetne csak esetleg megvalósítani, ha nagyon tehetős szervezetek, intézmények finanszíroznák – mondták az alkotók.

A vetítéshez, egyáltalán a filmezéshez kapcsolódóan – és mivel K. Kovács Ákos korábban a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium diákja volt – arról is értesülhettünk, hogy hamarosan a gimnáziumban megnyílik a színház- és audiovizuális szak. Ezt Baráth Attilától, a szabadkai Népszínház színművészétől hallhattuk, aki köztudottan remek videofelvételeket is készít, amelyeket előadásokban, műsorokban is láthatunk:

– A reményeink szerint nagy lesz az érdeklődés a szak iránt. A két szaktantárgyat Lőrinc Tímea és jómagam tanítjuk majd. A színházi rész a színház minden ágazatával foglalkozik, például a jelmez-, és díszlettervezéssel, a fény-, vagy hangmesteri teendőkkel. Ugyanez vonatkozik az audiovizuális részre is, szerteágazó tudást próbál majd nyújtani a filmezés, a fotózás, a tévézés, a rádiózás, az újságkészítés és a nyomdászat területén – hallottuk Baráth Attilától. 

A Kosztolányi Gimnázium diákjai az iskolában uralkodó jó hangulatról szóltak.