2024. április 19., péntek

Nincs, aki dolgozzon?

Szerbiában hivatalosan valamivel 10 százalék felett alakul a munkanélküliségi ráta. A nyilvántartott munkanélküliek száma közel 350 ezer. A gyakorlatban azonban ennek ellenére sok munkaadó bizonyos állások betöltésére hónapokig, vagy akár évekig sem talál megfelelő munkaerőt. Folyamatos átalakulásban lévő nemzetgazdaságunkban bizonyos profilú szakemberekből, meghatározott tudással és képességekkel rendelkező egyénekből már-már krónikus a hiány.

Ha a diagnózist szeretnénk felállítani, egyértelmű, hogy strukturális, vagyis szerkezeti munkanélküliségről, illetve strukturális munkaerőhiányról beszélhetünk. Ezeket a jelenségeket a gazdaság munkaerőigényének szakmastruktúrája és a munkavállalók szakmastruktúrája közötti eltérés hozza létre. Mindezt tetézi még, hogy ahogyan sehol sem beszélhetünk a világon a munkaerő abszolút mobilitásáról, így nálunk sem. Ezért aztán bizonyos régiókban, városokban, vagy településeken hiány lehet bizonyos szakmák képviselőiből, másutt pedig vannak ugyan megfelelő képzettséggel rendelkező munkanélküliek, de a földrajzi távolság miatt a szakemberek nem tudnak, vagy az időveszteség miatt nem hajlandóak ingázni, de költözni sem tudnak, vagy nem is szeretnének.

A járvány megjelenése felbolygatta a világgazdaságot. Miközben előtte a vendéglátóiparban – nálunk és külföldön is – mind nehezebb volt munkavállalókat találni, a pandémia hatására sokan maradtak munka nélkül, és próbáltak máshol, vagy más szektorokban elhelyezkedni, nem ritkán sikertelenül.

A vállalati munkaerőkereslet is folyamatosan változik. Részben a technikai, technológiai változások, részben a kereslet szerkezetének változásai miatt, nem állandó szakmastruktúrájú a munkaerő iránti kereslet. Szokás azt mondani, hogy az államnak az oktatáspolitika alakításával, a képzések, átképzések, és a munkaerő mobilitását serkentő intézkedésekkel meghatározó szerepe van. Valójában azonban annyira turbulens időket élünk, hogy nehéz, jóformán lehetetlen előrelátni, hogy pontosan mi fog a jövőben történni. Vannak azonban olyan trendek, amiknek alakulása biztosra vehető. Ez lehet az egyedüli kapaszkodó. Ezek alapján lehet olyan intézkedéseket hozni, melyek a gazdasági szereplők hasznára válnak.

Vannak olyan vélemények is, hogy a különböző szakmai képzések nem azoknak hasznosak igazán, akik tanulnak, hanem sokkal inkább az oktatóknak. Sajnos ilyenekre is van példa, de mindenképpen arra kell törekedni, hogy a különféle képzések a valós igényeknek feleljenek meg. Azok pedig, akik ezeken részt vesznek, olyan gyakorlati tudásra, képességekre tegyenek szert, amit aztán valóban hasznosítani tudnak majd. Az aktív munkaerőpiaci eszközök közé tartozik a gazdaság igényeihez igazodó képzés.

A munkáltatókkal folytatott szorosabb együttműködés is segítheti az álláskeresők hatékony elhelyezését. Az időben történő beavatkozás nagy szerephez jut a munkahelyük elvesztésével fenyegetett célcsoportok elsődleges munkaerő piacra történő visszavezetésében. Fontos azonban a közvetítő szerep is. A kommunikáció korunkban hihetetlenül hatékony ugyan, de még így is megtörténik, hogy földrajzilag is közel, vagy akár helyben is lenne megfelelő munkavállaló, illetve a munkát kereső találhatna állást, de nem tud a szükségletről. A foglalkoztatást ösztönző támogatások, mint amilyen például a foglalkoztatás költségeit csökkentő bértámogatás, szintén nagyon hatékonyak lehetnek.

Új trendek is megjelentek a munkavégzés terén. Az otthonról történő munkavégzés terjedésének jelentős gyorsulását eredményezte a járványhelyzet. Ha nincs a járvány, ez a folyamat egészen biztosan sokkal lassabban zajlott volna. Valószínűl, hogy lesznek olyan feladatok, melyeket soha nem lehet majd otthonról elvégezni, de az automata gépsorok, távvezérlésű robotok fejlesztése és elterjedése szinte minden ágazatban forradalmasítja a munkavégzést. Bizonyos feladatok részben, vagy teljes egészében is elvégezhetőek otthonról is. Már valóság, hogy ha elérhető a gyors internet, akár egy eldugott kis vajdasági településről is be lehet dolgozni londoni, ausztrál, amerikai vagy kínai cégnek, úgy, hogy az illetőnek nem kell elhagyni lakóhelyét. Az ingázás, vagy az esetleges külföldre költözés, az ottani lakásbérlés járulékos költségeit meg lehet így spórolni. Egy másik nem mellékes dimenziója ennek, hogy környezetvédelmi szempontból is mennyire előnyös, ha emberek tömegei nem ingáznak napi szinten.  A hazai informatikai szektor számára azonban ez kihívást jelent olyan szempontból, hogy a külföldi tőkeerős cégek a legjobbakat igyekeznek „levadászni”, hogy innen, de nekik dolgozzanak. Egy ideje már aktuális a téma, amikor az ilyen munkavállalás adózási és egyéb vetületei kerülnek napirendre.

Warren Buffett a huszadik század egyik legsikeresebb befektetője. Mintegy 60 milliárd dollárnyi vagyont szerzett élete során, a leggazdagabb amerikaiak egyike.  A világ egyik leggazdagabb embere szerint, amit magunk képzésére fordítunk, az a saját tudásunk lesz, senki nem veheti el tőlünk, nem kell adózni utána és nem is inflálódik. Mindenkinek vannak olyan képességei, melyekről nem is tudunk, vagy ha tudunk is róla, nem fejlesztjük, nem használjuk ki. Azt javasolja, hogy ha szembesülünk saját gyengeségünkkel, próbáljuk meg leküzdeni azt, minél gyorsabban. Ezzel nemcsak szakmánkban és anyagi értelemben lehetünk sikeresebbek. Fontos, hogy folyamatosan tanuljunk, képezzük magunkat, legyünk tájékozottak, naprakészek azokban a témákban, amelyek munkánkhoz kapcsolódnak.

Állami szinten elsősorban az oktatás, az egészségügy és a szociális biztonság területén kell eredményeket produkálni.  Az új utakkal, a tömegközlekedés, az energiabiztonság, a kommunikációs infra¬struktúra fejlesztésével a kis- és középvállalkozások is fejlődhetnek. Az emberhez méltó feltételek alatt a természeti és az épített környezet minősége, az egyénre jellemző tudás mértéke, valamint az egymáshoz való viszonyunk minősége értendő. Ezt nevezzük társadalmi tőkének. Az ilyen megközelítés eltér a hagyományosan GDP-vel és reálbérrel mért materialista felfogástól. Nem teljesen idegen azonban attól sem.

Ma már ott tartunk, hogy a jövőre nézve, a jelenlegihez hasonló gazdasági körülmények közt nehéz azt elképzelni, hogy a kínálati oldalon a rendelkezésre áll majd a megfelelő számú és megfelelő képzettséggel rendelkező munkaerő. A demográfiai folyamatok is ilyen irányban hatnak. A nálunk fejlettebb régiókban is folyamatos a hiány. Ezért áramlik oda a munkaerő. Igazán nagy gond azonban akkor van, ha nincs gazdasági növekedés és sok a munkanélküli is. A hazai körülmények között is egyre „feszesebb” munkaerőpiacon az egyébként negatív előjelű munkaerőhiány pozitív trendeket is képes azonban generálni. A cégek kénytelenek a korszerűbb technológiába beruházni, hogy bizonyos szegmensekben kiváltsák az élőmunkát. Összességében ez végül a termelékenység javulásához járulhat hozzá. Így állhat be egy minőségi változás: az alacsonyan fizetett, monoton, egyszerű tevékenységet gépekkel váltják ki, a komolyabb szaktudást igénylő jól fizetett állások pedig szaporodnak.