2024. április 19., péntek

Szélnek eresztett hírszerzés

Radoje Zvicer, a montenegrói, kavači bűnbanda egyik vezetője tavalyelőtt ukrajnai, kijevi lakása közelében edzett, fényes nappal volt, futott egyet a környéken. Épülete közelében két fegyveres támadó tíz lövést adott le rá, öt talált, megsebesítette a bandavezért. Felesége, Tamara, hallván a lövéseket, azonnal az utcára futott, maga is felfegyverkezve, s visszalőtt a támadókra, megakadályozva így őket abban, hogy likvidálják férjét, befejezzék, amiért voltaképpen a helyszínre érkeztek. Tamara volt az, aki elhárította a támadást, neki köszönhetően a kavači klán vezetője a mai napig életben van.

Életben és szökésben is. Tavaly februárban letartóztatták Belgrádban Veljko Belivukot és bűnszervezetének több tagját, az információk szerint pedig szorosan együttműködött egymással a két bűnöző, így Zvicer nem tehetett mást, mint hogy rejtőzködni kezdett. Azt feltételezte, hogy a Rózsaszín Párducként is ismert Milan Ljepoja rendelte meg ellene az ukrajnai sikertelen merényletet. Ljepoja később Belgrádban eltűnt, a feltételezések szerint a Belivuk-aktákban is szereplő ritopeki terrorok házában végezhették ki és tüntethettek el minden nyomot. Szökése egybeesett a holland rendőrségnek a nyomozásban elért eredményeivel is, melynek során skandináv államok drogellátási láncában jutottak el Zvicer nevéhez. A montenegrói rendőrség márciusban már semmi nyomát nem találta a klán vezetőjének kotori lakásában.

Nem, nem egy bűnügyi regénynek vagy akciófilmnek a jelenetei a fentebb leírtak, a valóság részét, vagy legalábbis a nyomozás során felmerült lehetőségek részét képezik az információk. Zvicer szerepe nem is lett volna túlságosan lényeges, ha a minap nem jelennek meg olyan új hírek vele kapcsolatban, amelyek szorosan köthetők a szerbiai aktuális politikai helyzethez is. Aleksandar Vulin belügyminiszter közölte, hogy az Europoltól olyan információkat kaptak, melyek szerint februárban a kavači klán vezetője Aleksandar Vučić szerb államfő kivégzését akarta végrehajtani. Szerbia már korábban elfogató parancsot adott ki Zvicer ellen, az újabb információkat Vulin beszámolója szerint január 14-én továbbította a szerb rendőrségnek sürgős jelzéssel az egyik európai uniós tagállam. Az operatív információkban az áll, hogy egy több ország bűnözőiből verbuválódott csoport dolgozik a szerb államfő likvidálásán. A belügyi tárcavezető elmondása szerint a hazai rendőrségnek voltak már erre vonatkozó adatai, melyeket most megerősített az európai rendőrségi hálózat is.

A Vučić ellen tervezett merénylet hírére, ahogyan az lenni szokott Szerbiában, ismét más és más reakciók érkeztek. A nyilvánosságot foglalkoztatni kezdte a kérdés, de már korántsem annyira, mint az elvárható lenne olyan pillanatokban, amikor valaki bejelenti, az államelnök életére törhetnek. A hatalom és a hatalomhoz közel álló sajtóorgánumok annyiszor használták már fel a múltban az életveszélyre vonatkozó szenzációs címeket, híreket, hogy, sajnálatos módon, tényleg olyan helyzetbe került a társadalom és maga az államfő is, hogy nem kap kellő figyelmet az, amikor valóban küszöbön van a veszély.

Nem biztos, hogy a lehető legjobb megoldásnak számít minden alkalommal az sem, ha ilyen információkról azonnal tájékoztatják a nyilvánosságot, remélhetőleg az ezzel kapcsolatos belső helyzetelemzéseket elvégezték az ország biztonsági szolgálatai. Most már mindenképp késő, a hírről mindenki tud, így a média egy része mást sem tesz az elmúlt napokban, mint tálcán szolgálja fel a morbid feltételezéseket, anekdotákat, olykor talán kitalált történeteket is a bűnszövetkezetek gyomorfordító rémtetteiből, az ismertebb nevek kapcsolatairól. Ezt látva, más sajtóházak a kifigurázás mellett döntenek, felhívják a figyelmet arra, hogy egy régi sztori folytatása mindez, melynek a választások előtti hónapokra való időzítését sem lehet figyelmen kívül hagyni. Hogy mi az eredménye az efféle különbségeknek, eltérő megközelítéseknek? Egy óriási zagyvaság a társadalmon belül, melyben senki sem tudja igazán, mit mikor kell komolyan venni, s mikor lehet teljesen eltekinteni egy-egy felröppenő hírtől. Semmiképp sem a megfelelő komolyságig jutunk el ilyen módon, ami az ország vezetői biztonságának megítélését illeti. Mintha az a vélemény uralkodott volna el: az emberek csak gondoljanak, amit akarnak, eléjük tárjuk a titkokat, a szolgálatok majd úgyis teszik a dolgukat. Nem mindegy azonban egy országban az sem, mit gondolnak az emberek, a közvélemény alakulása meglehetősen fontos szempont.

A történetek közben folytatódnak. Most már Milo Đukanović montenegrói államfőt teszik egyes lapok felelőssé a merénylet tervezéséért. A szálat egy montenegrói influenszer képezi szerintük, aki gyakran fényképezkedik az államfővel, s köztudottan jó barátnője a klánvezér feleségének, Tamarának. S a legszomorúbb az egészben az, ránk van bízva, mit akarunk elhinni, s mit nem, az igazság, mint az ismert sorozatban, valahol odaát van…