2022. május 23., hétfő

Konstrukció – Rekonstrukció – Adaptáció

Szimpózium a Hagyományok Házában

A Vitaszínház elnevezésű fórummal ért véget a kétnapos Konstrukció – Rekonstrukció – Adaptáció elnevezésű, alkalmazott néprajzi konferencia a Hagyományok Házában. A Hagyományok Háza megalakulásának húszéves jubileuma alkalmából az intézmény egy vissza és előre tekintő konferenciát szervezett, ahol kiemelten a konstrukció – rekonstrukció – adaptáció hármas témaköre került fókuszba. A rendezvény alaphangulatát a hetvenéves jubileumát ünneplő Magyar Állami Népi Együttes művészei adták meg, akik nagydobronyi tánccal kedveskedtek a teltházas összejövetel közönségének.

A kétnapos találkozót plenáris előadások, kerekasztal-beszélgetések, szekcióülések, az elmaradhatatlan kocsmakvíz, s koncert tették változatossá. A jeles esemény célját és tapasztalatait dr. Sándor Ildikó, a Hagyományok Háza – Népművészeti Módszertani Műhely vezetője, a konferencia ötletgazdája és főszervezője foglalja össze.

– Az elmúlt egy évtizedben két, a széles szakmát megszólító konferenciára emlékszem vissza. Az egyiket a táncházmozgalom elindulásának negyvenedik évfordulóján, Meg kell a búzának érni címmel szervezték, s a tudományos tanácskozás anyaga könyvben is megjelent. 2010-ben Hagyomány – Örökség – Közkultúra címen a népművészet helyét, jövőjét járták körül a szakemberek. A mostani konferencia szervesen illik e sorba, s kihangsúlyoznám egyrészt a hiányérzetet, ami a szervezését elősegítette. A másik előmozdítója egy módszertani vízió volt. Az akadémikusi, kutatói szféra, a felsőoktatás szakemberei hozzá vannak szokva, hogy nagyobb plénum előtt osszák meg gondolataikat, és az előadókat fogalmi tisztaság jellemzi. A kézműves, vagy táncos szakember viszont nem feltétlenül tudja ugyanebben a formában gondolatait közkinccsé tenni. Ennek feloldására olyan munkaformákat kerestünk, ahol ők – partneri viszonyban – egyenrangúan szólalhatnak meg. Ezt segítette elő a párbeszédet előtérbe helyező World Café, a Vitaszínház, valamint a szekcióülések sora.

Azt a célt, hogy a különböző területek együtt legyenek, és együtt gondolkodjanak, elértük. Azt is érzékelem, hogy az érdemi párbeszédben nagyon fontos témákban kerestük a megoldást. Feltettük a kérdést, mi is a viszonyunk a néprajzi forrásanyaghoz, valamint a folklorizmus milyen problémákkal szembesül az adaptáció során? Valóban, dilemmák vetődnek fel, amik újra és újra próbára tesznek mindannyiunkat, s egyúttal további gondolkodásra is késztetnek. Szempontunk volt, hogy a kézműves terület, a táncosok, a népzenészek képviselői ne elkülönülten beszélgessenek, hanem találjunk közös témákat is. A cél és az érdek közös, hogy a jelen élhető műveltségévé tegyük mindazt, amit a népművészetből meríthetünk – mondta a szakember. A konferencia a nagyközönség számára is követhető: https://www.hagyomanyokhaza.online/neprajzikonferencia