2022. május 20., péntek

Nincs okunk panaszra

Itthon is boldogulhat, aki akar – állítja a szenttamási Nagy házaspár

A Prosperitati Alapítvány házvásárlási támogatásának köszönhetően a szenttamási Nagy házaspár, Orsolya és József két évvel ezelőtt költözött be a saját otthonába. A fiatal házaspár elmondta, onnantól kezdve gyökeresen megváltozott az életük, és már pontosan tudják, hogy milyen irányba szeretnének haladni, ugyanis szerintük a család jövőt jelentős mértékben a tervek mellett kiálló, kitartó, határozott és célratörő elszántság határozza meg. Ha van segítség, az mindenkor jól jön, a jövőt illetően pedig a karakter és a tudás legtöbb esetben döntő jelentőségű lehet. Soha nem gondoltak arra, hogy külföldön próbáljanak szerencsét, mert szerintük itthon is boldogulhat, aki akar.

A tuki városrészben vásárolt családi ház nem új ugyan, ráadásul a település alacsonyabb részén fekszik, de közel van az óvoda, az iskola, és mintegy 15 perc gyaloglásra van a központ. Az utca széles és csendes, és igazából minden nyugalomra vágyó ember ilyen helyről álmodozik.

Új otthona előtt a szenttamási Nagy család: Orsolya, József és a kis Ella (Paraczky László felvétele)
Új otthona előtt a szenttamási Nagy család: Orsolya, József és a kis Ella (Paraczky László felvétele)

A családi fotók készítése után, a délutáni napsütés ellenére, a csípős széltől kipirult arccal az ebédlőbe vonultunk, ahol forró tea és kávé mellett beszélgettünk a múltról, jelenről és a tervekről.

Orsi elmondta, hogy az általános iskolát követően Óbecsén végezte el a közgazdasági középiskolát, majd beiratkozott az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karára, de anyagi okok miatt abbahagyta a tanulást.

− Igazából már gyermekkorunk óta ismerjük egymást Józseffel, hiszen az édesapám és az ő nagybátyja – akinél gyermekkorában a legtöbb időt töltötte − annak idején közös vállalkozást indított. Az esküvőnk előtt több helyen is dolgoztam, kürtöskalácsot is árultam, egy ideig néptáncot is vezettem. A férjemmel 8 év barátkozás után 2018-ban házasodtunk össze, és már terhes voltam Ellával, amikor a helyi Reahem alkoholgyárban kaptam állandó munkát. A csomagolóosztályon dolgozok, de szükség szerint a laboratóriumban is besegítek. Az első évben anyósomnál laktunk, azt követően, 2019 februárjában albérlőkként költöztünk ide. Akkor költözött egy fiatal család a mellettünk lévő házba. A Prosperitati Alapítványnál megnyerték a pályázatot, és megvásárolták a házat. Az alapítvány nyújtotta lehetőségek egyébként nem voltak ismeretlenek a családban, hiszen édesapám mezőgazdasággal foglalkozik, és két körben is nyert támogatást mezőgép vásárlására – sorolta Orsolya.

József az általános iskola után ugyancsak Óbecsén folytatta a műszaki középiskolát, de nem fejezte be.

− Kőművesként kezdtem el dolgozni, a maszekolásban már jól elsajátítottam a szakmát, amikor a Reahem vállalatból jelezték, hogy kőművesként felvesznek, de nem a szakmában kell dolgozni, hanem párologtatóként a termelésben. Ez öt évvel ezelőtt történt, így a feleségemmel jelenleg mindketten itt dolgozunk – mondta a férj.

Készül a kazán a központi fűtéshez (Paraczky László felvétele)
Készül a kazán a központi fűtéshez (Paraczky László felvétele)

Miközben beszélgetünk, a kis Ella hol az egyik, hol a másik szülő ölében ül, magyaráz, megmutatja rajzait, és közelebbről is megnézi a diktafont. A házigazda közben megmutatja az okostelefonnal készült fotókat, amelyekről kivehető, hogy milyen átalakításokat végeztek a házon.

− Úgy gondoltuk, hogy ha már itt lakunk, próbáljunk mi is pályázni, hátha sikerül megvásárolni a házat. Némi közgazdászi tapasztalattal és terhesen vágtam neki a dokumentumlabirintusnak, és bizony sokszor ütköztem ilyen-olyan akadályokba, főleg a kataszteri hivatalban. Egy idő után láttam, hogy egyedül nem boldogulok, így szakmai segítséget kértünk, ami után már minden könnyebben ment. Mivel nincs autónk, ezért mindig meg kellett kérni valakit, hogy vigyen el ebbe vagy abba az irodába, hivatalba. A határidő rövid volt, a dokumentáció sok, de végül mindent sikerült begyűjteni és átadni, és 2020 decemberében értesítettek bennünket az alapítványból, hogy megnyertük a házvásárlási támogatást – mondta Orsolya.

József elmagyarázta, hogy használták a konyhát, az ebédlőt, a fürdő- és a hálószobát, két szobába viszont nem tudtak beköltözni, mert eléggé rossz állapotban voltak. A házban van egy éléskamra, az udvarban pedig két melléképület is.

− A két utcai szobából tavaly tavasszal vitték el a bútort a volt tulajdonosok, és igazából akkor kezdtünk hozzá a felújításhoz. A feleségem közben elkapta a koronavírust, így itthon maradt és valamennyit segített. Apósom többször eljött segíteni, amúgy mindent egyedül csináltam. Igazából hosszú a történet, de röviden megpróbálom elmesélni. Amikor idejöttünk, gond volt a fűtéssel. Szilárd tüzelővel fűtöttünk, de az ebédlőben valami miatt állandóan füst volt. Mivel akkor még nem volt miénk a ház, így nem tudtam sem a padlást, sem a falat kibontani és megnézni, hogy miről van szó. Miután megnyertük a pályázatot, az első dolgom a falak szigetelése volt. Mivel a közfalak között döngölt földből készült falak is vannak, ezeknek mintegy 70 százalékát szigetelni kellett. Miután végeztem a munkával, a villanyhálózat felújítása következett. Mert villanyáram volt ugyan a házban, de túl régi, vékony vezetékekkel, kevés kapcsolóval és dugaszaljzattal. Az utcai vezetéktől a villanyóráig a munkát villanyszerelő csinálta, a többit jómagam, mint ahogyan a belső vakolást is. Ezt követően felvertük az összes padlózatot, mert meg volt repedezve, újra betonoztunk mindent, laminált padlót raktunk, a mennyezetet is rendbe szedtük, gletteltünk, kicseréltük a nyílászárókat (egyik utcai ablakot még nem, mert bejött a tél, de már megvettük azt is), őszig pedig a központi fűtést és a kazánt is befejeztem. Amelyik munkához nem volt szerszámom, azt megvettem, csak ne kelljen mestert fogadni – mondta mosolyogva József.
Közben kimegyünk az udvarba, és amit elmondott, azt meg is mutatja. Az alsó épületben egy hatalmas kazán áll, amely szalmával fűthető, ennél olcsóbb energiaforrás jelenleg nincs. Az udvar végében új kutyaketrecet nézünk meg, a főbejárattal szemben kerékpártartó és hinta áll, a padlásfeljáratnál pedig egy hosszabb, fémből készült létra. Ezeket is József hegesztette. Elmondta azt is, hogy új emésztőgödröt kellett ásni, mivel a ház alacsony részen fekszik, és esőzések alkalmával sok víz gyülemlik fel az udvarban. Mindkettőjüket a tervekről faggatom. József elmondta, hogy a másik utcai szobát (is) szeretné mielőbb rendbe szedni, szigetelni a még megmaradt falakat. A fürdőszoba régi, ezért másikat terveznek, a jelenleginek a helyén pedig éléskamra lesz. Tervben van egy saját műhelynek a kialakítása, mivel nagyon sok mindent egyedül el tud készíteni, a javításokhoz is ért, mindehhez pedig külön helyiségre van/lenne szükség. Hozzátette, ebből idővel lehetne akár valamilyen vállalkozás is.

A beszélgetésbe ismét bekapcsolódott Orsolya, aki elmondta, bár ugyanabban a vállalatban dolgoznak a férjével, nagyon ritkán találkoznak, hiszen folyamatosan ellentétes váltásban vannak, József pedig éjszakai műszakba is jár. Ennek ellenére a közeljövőben nagyon szeretnének igazi parlagi baromfit nevelni.

− Én a baromfinevelésben nőttem fel, mert szüleim is ezzel foglalkoznak. Van saját keltetőgépük, az anyaállományt az év végéig levágják, tavaszra pedig jön az új naposcsibe-állomány. Egyelőre saját részünkre próbálkozunk a baromfineveléssel, de nem zárjuk ki a nagybani lehetőséget sem. Elégedettek vagyunk a munkahelyeinkkel, stabil vállalatnál dolgozunk, rendszeresek a fizetések, van saját otthonunk, és valóban nincs okunk panaszra – mondta végezetül Orsolya.