2024. március 19., kedd

Az élet legszebb karácsonyi ajándéka

A mi otthonunk a Gödörben van, számunkra ez a világ közepe, állítja a kúlai Papajcsik Attila

Nehezen jött össze az interjú a kúlai Papajcsik családdal, hiszen délelőttönként valamennyien dolgoznak, Ibolya, a ház asszonya viszont a délutáni váltásba megy, és csak este ér haza, így a fotózás miatt abban állapodtunk meg, hogy a koradélutáni órákban is felkeresem őket. A család azok közé tartozik, akik sikeresen pályáztak a Prosperitati Alapítvány házvásárlási támogatására.

Ibolya elmesélte, hogy Bajmokról került Kúlára, és hároméves kapcsolat után 1994-ben házasodtak össze: − Textilszakot végeztem, de nem kaptam sehol munkát. Ennek ellenére nem akartunk férjem szüleinél lakni, inkább az albérlet mellett döntöttünk. Attila akkoriban a Kulatrans vállalatban autómechanikusként dolgozott, én pedig háziasszony voltam. 1996-ban megszületett Krisztián, két évvel később pedig Tímea. Nehéz világot éltünk, hiszen csupán a férjem dolgozott, nagyon be kellett osztani az egy fizetést. Négy helyen összesen 24 évig éltünk albérletben, mire sikerült saját otthont vásárolni. Az utolsó helyen 17 évig laktunk. Ez tulajdonképpen céges lakás volt a vállalat udvarában, ahol afféle gondnokként dolgoztunk a férjemmel, ugyanis közben ő is átjött ebbe a vállalatba dolgozni. Nem kellett házbért fizetni, viszont 24 órán át helyt kellett állni a cégben, az áru érkezésekor, a termék elvitelekor, mindez pedig felelősséggel járt. Ettől kezdve könnyebb lett az anyagi helyzetünk, hiszen a házbér ára megmaradt − magyarázta Ibolya.

Az új terasz, főbejárat és a kapubejárat az udvarból nézve (Paraczky László felvétele)

Az új terasz, főbejárat és a kapubejárat az udvarból nézve (Paraczky László felvétele)

Közben elmesélte azt is, hogy egy jó ideje délutánonként irodákat takarít, de sajnos csak feketén. Először 2017-ben egy itteni ismerős családtól értesültek a házvásárlási támogatásról, illetve a pályázatról.

−A rádióban hallottam, hogy a Prosperitati képviselői lakossági fórumot tartanak a topolyai moziteremben, amelynek témája a pályázási lehetőségek, és az ehhez fűződő információk. Már akkor nagyjából tudtam, hogy csaknem minden feltételnek eleget teszünk, a helyszínen pedig lehetőség adódott arra, hogy a további részletekre is rákérdezzek. Miután mindenre választ kaptam, elkezdtem gyűjteni a szükséges dokumentációt, a lányom és a fiam pedig segített az internetre feltölteni mindent amit kértek, hiszen a fiatalok jobban értenek az ilyesmihez. Amikor minden egyes dokumentum megvolt, átvittük a topolyai irodába, ahol átnézték, elmagyarázták, hogy mi a jó és mi nem, mit kell kijavítani és mi legyen a következő lépés. Néhány hét után kijöttek az alapítványtól, ők is megnézték a házat, mindent rendben találtak. Ettől kezdve szünet következett, majd 2017 decemberében érkezett a meghívás Szabadkáról a szerződés aláírására, és karácsonyra meglett életünk legszebb karácsonyi ajándéka, a saját otthonunk – mesélte könnyes szemmel Ibolya.

A kertbe mintegy 50 gyümölcsfát telepítettek (Paraczky László felvétele)

A kertbe mintegy 50 gyümölcsfát telepítettek (Paraczky László felvétele)

A házba nem költöztek be azonnal, mivel albérlők laktak benne, és nem szerették volna őket a tél közepén kitenni az utcára, hanem megegyeztek abban, hogy pár hónapon belül találjanak maguknak másik lakást.

A történet az esti órákban folytatódott, amikor a házigazda, valamint a két felnőtt gyermek, Krisztián és Tímea is az asztalhoz ültek. Attila elmesélte, hogy a házzal szemben, a Gödör túloldalán lakott szüleivel, és már gyermekkorában az volt a vágya, hogy ebben a városrészben élje le az életét, mert ez a világ közepe: − Ebben a házban lakott az egyik iskolatársam a szüleivel, vagyis már annak idején jártam itt, ismertem a házat és az ittlakókat is. Miután feleségemmel elindítottuk a pályázatot, rákérdeztem, hogy ha sikerül megkapni a támogatást, eladja-e nekünk a házat, mire igennel válaszolt. A Prosperitati Alapítványnak köszönhetően az én gyermekkori álmom is teljesül, és az is, amit párommal közösen megálmodtunk: lett saját otthonunk.

Papajcsik Ibolya a családi otthon előtt (Paraczky László felvétele)

Papajcsik Ibolya a családi otthon előtt (Paraczky László felvétele)

A kérdésre, hogy milyen állapotban volt a ház, Attila elmondta, lakható, de eléggé elhanyagolt állapotban volt, hiszen többen is bérelték. Az egész padlózatra ráfért a csere, a falak is több helyen eléggé elhasználtak voltak, a külső nyílászárók szinte mindegyike cserére szorult.

− Összenéztünk a feleségemmel, és úgy döntöttünk, hogy mivel egész életünkben saját, szép és meleg otthonra vágytunk, banki hitelt veszek fel és teljesen felújítjuk, úgy, ahogyan többször is megálmodtuk. Áprilisban kiköltöztek a lakók, és nekiláttunk a munkának. Felszedtük a padlózatot és lebetonoztuk a szobákat. A gyerekek és a rokonság közül többen egész idő alatt itt voltak, és sokat segítettek. Ezt követően átalakítottuk a fürdőszobát, a konyhába is új csempéket tettünk, és a külső nyílászárókat is kicseréltük. A belső ajtókat nem kellett kicserélni, nem volt szükség a falak szigetelésére sem, de mindent újrafestettünk. A többi munkát viszont már mesterekre bíztuk, ugyanis nálam közbejött egy váratlan műtét, így kiestem a csapatból. A fűtést is rendbetettük, eddig kemény tüzelővel fűtöttünk, az idéntől áttértünk a pelletre – sorolta Attila.

− A sok megerőltető munka után szinte elmondhatatlan öröm volt számunkra a felújítás minden egyes napja – vette át a szót Ibolya −, hiszen 24 év házasság után boldogok voltunk, hogy a saját kis otthonunkat szépítjük. Sokan eljöttek segíteni, az ismerősök mellett még a lányunk barátnője is itt volt.

A kúlai Papajcsik család új otthona, amelyet a Prosperitati Alapítvány segítségével vásároltak meg (Paraczky László felvétele)

A kúlai Papajcsik család új otthona, amelyet a Prosperitati Alapítvány segítségével vásároltak meg (Paraczky László felvétele)

Elmondta azt is, hogy a munkálatokat követően májusban költöztek be új otthonukba, és erre nagyon büszkék. Kívül-belül tovább csinosítgatják a házat, tavaly új kapu készült, az udvart is lebetonozták, és tekintettel arra, hogy a telek igen nagy, a hátsó udvar mögötti részben gyümölcsöst telepítettek.

Kiemelte, a ház bútorzata nagyon hiányos volt, így beköltözéskor a rokonság felajánlott egy-egy bútordarabot, amit nem utasítottak vissza. Ennek ellenére sokmindent meg kellett vásárolni.

Attilával a továbbiakban a házat körülölelő területről folytatjuk a beszélgetést:

− Valamikor is volt a ház mögött kert, de nagyon elhanyagolták. Teljesen benőtte a gaz, tele volt mindenféle hulladékkal. Krisztián fiammal nekiálltunk, és kitakarítottuk az egészet. Felszántottuk, rendbetettük, és beültettük gyümölcsfákkal. Csaknem 50 darab szilva-, körte- és kajszibarackfa-csemete került a földbe. Megoldottuk a kerítést is, hiszen a telek hátsó részén még az sem volt. A ház előtt valamikor nagy fák álltak, de kiszedték őket, a gyökerek viszont a földben maradtak. Sokat dolgoztunk, mire az utcai rész elkészült, de az is szép lett. Hátravan még az alsó épület, amit jelenleg fáskamrának használunk, majd idővel az is sorra kerül.

A kúlai Papajcsik család (balról jobbra): Papajcsik Attila, Ibolya, Tímea és Krisztián (Paraczky László felvétele)

A kúlai Papajcsik család (balról jobbra): Papajcsik Attila, Ibolya, Tímea és Krisztián (Paraczky László felvétele)

Szavai szerint ez a városrész csendes, a ház hatalmas zöldfelületre, játszótérre és sportpályákra néz, ahol a nyáron igen sok gyermek és fiatal megfordul. Minden közel van, 10 percre van a városközpont és ugyanannyira az iskola is.

− A szerződésben az áll, hogy a házban 10 évig kell laknunk, nem adhatjuk el, nem költözhetünk el. Dehogyis költözünk, hiszen minden álmunk az volt, hogy egyszer idejöhessünk, és itt maradjunk életünk végéig. Ebben a nyugalomban szeretnénk leélni az életünket, itt a világ közepén – mondta végezetül Papajcsik Attila.