2024. március 29., péntek

Üzenetek a kerekesszékből

Gondolatok és kimondott szavak

Csupán egy rutinellenőrzésre érkeztem a laborba. Körülöttem betegek és kísérőik. Számszerűsített egyedek a folyosón. Én a 91-es vagyok. Egy tolókocsi gurul mellém. A nő keze az ölében pihen. Arca nem áhítatról árulkodik, tehát nem imára kulcsolta össze. Úgy rémlik, múltbéli emlékek és jövőbeni tervek kergetőznek a gondolataiban. A szemem sarkából figyelem. A férje öltöztethette fel. Nincs frizurája, pedig egykor számított a külső, mert néha erőtlenül végigsimít egy-egy hajtincsén. A férfi keze a tolókocsi markolatán pihen. Ha nyílik egy ajtó, szorosabban markolja és alig észrevehetően pár centit maga felé húzza a nőt, féltésből, szeretetből, mintha ezzel védelmezné, netán megvédhetné valami ismeretlen rossztól. Attól, ami bent várja. Amit sejtenek, de még nem akarják hallani, még kevésbé átélni. Arcuk meggyötört. A nőé a fájdalmaktól, a férfi arca – amúgy jó vágású fiatalember – álmatlan éjszakáról árulkodik. A nő néha megpróbál hátrafordulni, a férfi ilyenkor összeszorított szájjal az órát, a sorszámokat, a liftajtót figyeli. Összpontosít a bármire, a semmire.

„Tudom, otthon megbeszéltük. És értem, fogytán a lelki erőd. De ne félj! Ettől még nem tartalak gyengének.”

„Tudod, megbeszéltük otthon. Kissé erőtlennek érzem magam, de ne félj! Itt vagyok melletted és kitartok.”

A 73-ast szólítják. Miért nem hoztam olvasnivalót? Tudhattam volna, hogy várakozni kell és nem illik bámulni, hallgatózni és mások gondolataiban olvasni. Pláne a saját szám íze szerint forgatókönyvet írni a ki nem mondott szavakból. Lássuk csak, mi van a folyosón. Kávé és italautomata. Jó messze, a folyosó végén. Ha szólítanak, mit kezdek a forró itallal meg a műanyagpohárral? A lépcsőfordulónál viszont van egy polc, használt könyvekkel. Ez újdonság. Akkor irány a könyvespolc. Megtorpanok. Kockázatos levenni a könyvet, manapság az ember első gondolata a fertőtlenítés. Elég lesz a címeket olvasgatni. Faulkner, Móricz Zsigmond, Dickens, Benedek Elek. Nem is rossz a kínálat. Akad még némi ponyva, némi bulvár és egy félig megfejtett keresztrejtvény. Nem baj, jó lesz itt ácsorogni.

Már a 79-es készül bemenni. Újabb tolókocsi érkezik. Pont mellém. Az öregúr gyakorlott mozdulattal a pad mellé fordítja a kerekesszéket, majd ő is elhelyezkedik. Kezébe veszi neje kezét. Ez esetben a mondanivaló nem szorul a gondolatok zárkájába. A hölgy a finom reggelit dicséri, majd a kórházba jövetel miatt félbeszakadt beszélgetés folytatását kezdeményezi. Hétvégén esedékes az akvárium tisztítása, jövő hónapban eboltás és a legfontosabb, a gyermekek és unokák születésnapi ajándékának beszerzése.

–Tudom, van rá még bőven idő kedvesem, de szeretem a meglepetéseket kicsit még a fiók mélyén tudni.

– Persze, jó, hogy van még idő… mert… majd együtt elintézzük, ahogyan máskor is szoktuk. Csillagom, hozzak neked egy üdítőt?