A koronavírus-járvány okozta gazdasági válság az egész világon erősen érezteti hatását, amely problémát minden ország más-más módon igyekszik megoldani, illetve enyhíteni. Szerbia több gazdasági segélycsomaggal igyekezett mentőövet dobni a válság által leginkább sújtott idegenforgalom, a vendéglátás, valamint a mikro-, kis- és közepes vállalkozások számára. Ezek a támogatások vissza nem térítendő anyagi juttatásokat jelentettek az elmúlt két évben, illetve kedvezményes hiteleket tartalmazó intézkedéscsomagot, amely a tavalyi évben összesen 2,5 milliárd eurót tett ki, az azt megelőző esztendőben pedig 5,5 milliárd eurós keretösszeget jelentett. A támogatások sorában kiemelkedett a járvány kitörése után nem sokkal meghirdetett 100 eurós segély kiosztása a polgárok számára, amit tavaly májusban és novemberben további 30-30 euró, valamint a nyugdíjasok számára kifizetett 50 eurós támogatás jelentett. Ezek a juttatások kétségkívül a polgárok nagy érdeklődését váltották ki, ezt kiválóan illusztrálták a kifizetések során a bankok előtt kígyózó végeláthatatlan sorok is. A járvány okozta nehézségek orvoslására szánt anyagi támogatások azonban ezzel korántsem értek véget. A tavalyi év decemberében Aleksandar Vučić államfő bejelentette, hogy idáig megfeledkeztek a fiatalokról, ennek kárpótlása érdekében az idén január 15-e és 30-a között a 16 és 29 év közöttiek jelentkezhetnek az államtól nekik szánt egyszeri 100 eurós segélyre. A hír ismételten rendkívüli érdeklődést váltott ki a fiatalok körében, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jelentkezés megkezdésétől számított első tizenkét órában 250 ezren, míg hat órával később már 500 ezren jelentkeztek a támogatásra. A hét elején ez a szám már elérte és meg is haladta a 823 ezret, a támogatásra pedig összesen mintegy 1 millió 50 ezer fiatal jogosult.
Emellett a nyugdíjasokat is 20 ezer dináros támogatásban részesíti a kormány, ami csak tovább sokasítja a kérdés körül felvetődő vitákat. Sokan egyebek mellett azt kifogásolják, hogy a hatalom ilyen módon szeretné a nyugdíjasok után a fiatalok szavazatait is megvásárolni az április 3-án esedékes választások alkalmával. Vladimir Kovačević, a Szakmát kérdezzék mozgalom elnöke szerint a fiataloknak szánt 100 eurós állami támogatás valójában azt mutatja, hogy a kormány kezd kifogyni az ötletekből, hiszen ugyanolyan recept alapján próbálja megvásárolni a szavazataikat, mint a nyugdíjasokét. Véleménye szerint mindez jól mutatja, hogy a hatalom Szerbia újkori történelmének legnagyobb populizmusának határára került és nem tud megfelelő választ adni a fiatalság perspektíváira. Valóban azt látjuk, és környezetünkben is tapasztalhatjuk, hogy a fiatalok tömegesen vándorolnak külföldre a kedvezőbb életkörülmények és munkafeltételek reményében. Sokan közülük kilátástalannak ítélik meg a szülőföldjükön való boldogulást, ezért csak a nyugati országok valamelyikében való letelepedésben látják az egyedüli kiutat. Ezekre a problémákra az állam egyelőre nem tud hatékony és tartós megoldást találni, nyilván a 100 eurós segély is csupán „zsebpénznek” számít a fiataloknak, nem pedig szavazatbefolyásoló tényező.
A másik problémát az jelenti, hogy ezek az egyszeri anyagi juttatások a közeljövőben még megbosszulhatják magukat, hiszen az összeget külföldi hitelekből biztosítja a kormány. A Fiskális Tanács tavaly májusban közzétett jelentése is bírálta a válogatás nélkül történő, egyszeri segélyek kiosztását minden felnőtt polgár számára, amely gyakorlatot véleményük szerint hosszútávon szükséges lenne megszakítani. Az elemzés szerint 2020-ban, a 100 eurós egyszeri támogatás kifizetése az állam számára 610 millió euróba került, a tavalyi évben pedig további 440 millió eurós költséget jelentettek. Meglátásuk szerint mivel az állam nem képes ekkora összeget önerőből kifizetni, ezért rendkívül magas hitelek felvételére kényszerül és több mint egymilliárd eurós adósságba sodorja az országot. A tanács meglátása szerint az egyszeri támogatásra szánt segélyeket más, hasznosabb célokra is lehetett volna fordítani, amelyek az ország hosszútávú jólétét biztosították volna. Az állam a megnövelt adókon keresztül a kiutalt összegek mintegy 10 százalékát kapja vissza, a segélyek pedig a polgárok számára is csak apró támogatást jelentenek az infláció méretei miatt megnövekedett árakhoz viszonyítva. Ezen csillagászati összegű hitelek következményeit nagy valószínűséggel az elkövetkező években a polgároknak kell majd megsínyleniük.
