2024. április 16., kedd
Fordulóponton az EU (1.)

Védik a függetlenséget

Európa teljesen leértékelődött. Valamikor a világ Európa gyarmata volt. A II. világháború idején Nagy-Britannia a harmadik hatalom volt, amely beleszólhatott minden döntésbe. A háború befejezése után, amikor összeállították azon államok listáját, amelyek súlyuk miatt az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai lesznek, Nagy-Britannia mellett Franciaország is ott volt. Mára viszont Európa már sehol sincsen.

A Brexit nagy csalódásai között van az is, hogy azt hitték, az Európai Unióból kilépve Nagy-Britanniának ismét nagyobb súlya lesz, de ebből nem lett semmi.

A helyzet változatlan: Európa gazdaságilag óriás, politikailag azonban törpe. Beszédes jele volt ennek az, hogy Közel-Kelet valamikor európai–francia érdekövezetnek számított, most pedig az elhúzódó szíriai válság idején Európa sehol sem volt. Az euróval kapcsolatban kialakult helyzet, a gazdasági problémák és a koronavírus csak nehezítette a helyzetet.

Mindennek hatására megérlelődött a meggyőződés, hogy egyetlen megoldás, ami javíthat a helyzeten, az Európai Egyesült Államok (EEÁ), amely odaállhat a „három nagy” – az Egyesült Államok, Oroszország és Kína – mellé. Már azért is, mert az uniós tagállamok önmagukban nem képesek képviselni még a szociális gondoskodás eddigi európai modelljét sem.

Jellemző, hogy a Francia Gyáriparosok Szövetsége már 2011-ben szorgalmazta az Európai Egyesült Államok sürgős megalakítását. Követelését komoly érvekkel támasztotta alá.

Azzal, hogy az EEÁ nélkül Európa olyan veszélyes örvénybe kerül, amilyent ma el sem tudunk képzelni. Érveik között ott volt az is, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan, már azért is, mert az eurót bevezető országok a megengedettnél nagyobb mértékben eladósodtak.

Ráadásul az EU mai formájában mind jobban megbénul, és tehetetlenné válik. A budapesti HVG hetilap pedig már 2016-ban leírta: „Európa mindenképp integrálódik, csak arról dönthetünk, hogy velünk vagy nélkülünk.”

A pillanatnyi helyzet az, hogy az EU-ban három színt létezik: az euró- és a schengeni övezet tagjai, csak a schengeni övezet tagjai egyik övezetnek sem tagjai. Az első kérdés, hogy a kiadott jelszó alapján: „nem bővülni, hanem elmélyülni” létrehoznak-e még egy szűkebb közösséget, a megérettekből összeálló Európai Egyesült Államokat, és a többi marad így. Vagy pedig egyszerűen magukra hagyják azokat, akik nem csatlakoznak az EEÁ-hoz.

Orbán Viktor magyar kormányfő jó sok évvel ezelőtt kijelentette ugyan, hogy „az Unión kívül is van élet”, de ez az utóbbi megoldás nem valószínű. Már azért sem, mert sem a belépőknek, sem a kintmaradottaknak nem érdeke, hogy az Unió teljesen felbomoljon. Így valószínű, hogy a mai helyzet még egy ideig marad, lassan haladnak az egyesült államok felé.

Az EU eddig nagy lépeseket tett az egyesült államok megteremtése felé. Már azzal is, hogy – a fent említett három csoport szerint – elvette a nemzetállam néhány alapvető jellemzőjét.

Az első csoportnál azt, hogy az államnak pénze és határa van, a másodiknál csak a határt, tehát csak a harmadik csoport maradt változatlan. Most a járvány hatására minden tagot érintő újabb lépést tett: a járvány következményeinek enyhítésére szolgáló hitelt az EU mint közösség vette fel. A koronavírus ugyanakkor vissza is vetette az egyesülés elemeit.

Ha mással nem azzal, hogy minden ország tudatára ébredt és tudatosította, hogy határai vannak.

A további fejleményeket két ellentétes irányzat határozza meg. Az egyik védekezik minden ellen, ami Brüsszel határozott beavatkozása abba, amit ő belügynek tekint. Ez egy érthető jelenség: ezek az országok csak nemrég nyerték el függetlenségüket, természetes, hogy

védik, és elleneznek mindent, amiben annak jelét látják, hogy Brüsszel Moszkva vagy Berlin akar lenni.

A másik irányzatot pedig Brüsszel képviseli. Azzal érvelve, hogy az elégedetlenek akadályozzák a munkát, és egyúttal tehetetlenséggel, lépéskénytelenséggel vádolják az EU-t. És módot keres arra, hogy semlegesítse a másik csoport hatását.

Napjainkban az utóbbi irányzat ölt határozott formát. Elsősorban azzal, hogy ebben a félévben Franciaország az elnöklő az Unióban. Márpedig Párizs követeli legerélyesebben, hogy minél több lépést tegyenek az Európai Egyesült Államok felé. Már korábban

megfogalmazta, és most próbálja, majd életbe léptetni azt a javaslatát, hogy a következő parlamenti választásokon a képviselőknek legalább felét európai és ne országos listáról válasszák meg. (Ez a parlament már az egyesült államok bizonyos elemeit tartalmazza: a képviselők nem államuk, hanem pártjuk álláspontja szerint szavaznak.)

A most elnöklő Franciaország azt az elképzelést képviseli, hogy kongresszust kell összehívni az egyesült államokkal kapcsolatos kérdések megvitatására. De már most törölni kell a vétójogot az Európai Tanácsban, aminek alapján egyetlen állam megakadályozhatja a döntést. Kevésbé jelentős javaslata az, hogy közös elnök kell az Európai Tanácsban és az Európai Bizottságban, hogy az közelebb kerüljön a miniszterelnöki tisztséghez.

Újdonság, hogy a francia elnökség mindezzel kapcsolatban számíthat az új német kormány erélyes támogatására. Olaf Scholz német kancellár ugyanis kijelentette; „Ki kell terjeszteni a minősített többségi döntéshozatalt az Európai Unió Tanácsában.” És még

hozzátette: „Az EU-ban az összetűzések, hangos viták helyett a tárgyalásra, egyeztetésre kell törekedni.”

Mindezek alapján biztosra vehetjük, hogy az idén sok szó esik majd az Európai Egyesült Államokról.