2024. április 25., csütörtök

Látványos nagyvizet hozott az új év

Ha a felső-tiszai áradás végigsöpörne a folyón, abból baj lenne – Szerencse, hogy a mellékfolyók egy része alulteljesített

A Felső-Tisza fergeteges áradással kezdte az évet. Vásárosnaménynál karácsonykor –130 centiméter körül alakult a vízszint, míg január 8-án a kora délutáni órákban már +745 centimétert mértek. Két hét leforgása alatt 8,7 métert áradt a folyó, gondolatnyival meghaladta a másodfokú készültségi szintet, majd tetőzött, és három napja már apad is. A Tisza vízhozama ekkor Vásárosnaménynál csaknem 1900 köbmétert tett ki. Ez hazai tájakon is – ahol már valamennyi jelentős mellékfolyó vize benne van – csinos vízhozamnak minősül. Zentánál ekkor mindössze 1300 köbméter víz haladt át másodpercenként a szelvényen. Mert az árhullám ekkor még nem ért hozzánk. De jön.

Bár a tetőzés a Felső-Tiszán bekövetkezett, és zuhanásszerű apadás követi, az árhullám csak napok múlva fog befutni tájainkra. És nem lesz nyolcméteres mint Vásárosnaménynál, de még hét méter feletti sem, mint amennyi Záhonynál volt. Csak a miheztartás végett mondjuk, hogy ha Zentánál is ugyanennyit áradna a Tisza, akkor a mindenkori legmagasabb vízszinthez volna (bal)szerencsénk. Persze, ahhoz a vásárosnaményi 1900 köbméteres vízhozam kevés, katasztrófához legalább 6000 kell(ene). Ennyi nem lesz.
De honnan jött egyszerre ennyi víz? A Kárpátokból. A decemberi szokatlan felmelegedés hatására a Tisza vízgyűjtőjén alig egy hét leforgása alatt fél köbkilométerrel csökkent a hóvízkészlet. Ha felet mondunk, nem tűnik soknak. Csakhogy az egy köbkilométer egymilliárd köbméternek felel meg, annak pedig a fele is nagyon sok. Ennek jelentős hányada immár a Tisza medrében van, és jön errefelé. Csakhogy ez a hóolvadás – szerencsére! – nem terjedt ki a vízgyűjtő teljes területére.

Ha alaposan végigtetvezzük a Kárpát-medence vízrajzát, és külön figyelmet szentelünk a Tisza vízrendszerének, érdekes jelenségeket vehetünk észre. Míg északkeleten a Bodrog hevesen szállította a vizet a Tiszába – vasárnap tetőzött a készültségi szint küszöbén –, addig tőle nem messze a Sajó alig adott valamennyit a közösbe. Mélyen a mederben van, alig arasznyira a mindenkori legalacsonyabb szint felett. Ez jellemző a Kárpátok északi vonulata folyóinak mindegyikére. A vizek össztüze a vánszorgó szőkére ez alkalommal (is) el fog maradni.

A legnagyobb mellékfolyók közül a Hármas-Körös hullámokban, de bőkezűen adagolja a vizet. A közelmúltban végrehajtott vízeleresztést követően ugyanis visszaduzzasztották a folyót. Karácsony körül aztán négyméteres árhullám bontakozott ki rajta – ennek vízhozadéka már elérte tájainkat –, majd egy apadást követően újabb, de lassú áradás kopogtat a nagykapun. A Maros azonban nem akar beszállni a táncba, és kimondottan szűkmarkú. Szintje alacsony, vízhozama kétszáz alatt van, vízhozamgörbéje pedig feszül, akár a szárítókötél. Mindennek ismeretében érthető, hogy a tájainkra befutó árhullám nem fog egykettőre az egek küszöbéig felszökni. Sokkal valószínűbb, hogy hosszú időn át araszolva emelkedig majd a vízszint.

Jó volna közelebbit mondani, ehhez azonban már huzamosabb ideje hiányoznak a nélkülözhetetlen elemek. A törökbecsei vízlépcső visszaduzzasztása – a felvíz állandó tengerszint feletti magasságon való tartása – azt eredményezi, hogy csak a törökkanizsai meg a zentai mérce szolgál kevéske adattal, míg a törökbecsei – mind a felvízi, mind az alvízi – mércének nincs érdemleges mondanivalója. A felsoroltakon kívül ezen a folyón még csak Titelnél van vízmérce, ott viszont már a Duna visszaduzzasztása is komolyan beleszól a vízszint alakulásába. A hazai Tisza-szakaszon tehát Zentától (123. fkm) Titelig (9. fkm) nincs olyan mért adat, amelyre hagyatkozni lehet. Ráadásul a törökbecsei gát (63. fkm) kapuinak üzemeltetésébe – nyitja ezt, csukja azt – a nagy nyilvánosságnak semmilyen betekintése nincs. Talán nem is kell... Ez azonban egy másik történet.

A hirtelen, ugrásszerű áradás, amely most vonul le a Tiszán azonban nem tartozik a kuriózumok világába. Lehet, hogy az özönvízre is élénken emlékező vízparti Matuzsálemek sóhajtozva mondják, az ő idejükben ilyen áradások nem voltak. És nekik van igazuk. A Kárpát-medence éghajlatváltozása miatt az ugrásszerű, rövid lélegzetvételű heves áradások egyre gyakrabban fordulnak majd elő, míg a kisvizek kifejezettebbek, és hosszantartóak lesznek. A december végi, január eleji nagyvizek beleférnek ebbe a keretbe.