2022. május 17., kedd

Röppenj, kiló!

Se szeri, se száma a neten az aktuális divatdiétáknak, amik garantált fogyást ígérnek. Régen csak papíron cserélgettünk a biztos kilóvesztést eredményező diétákat. Némelyiküket meg is érte kipróbálni, de a végén ugyanaz volt a megállapítás: ideig-óráig fenntartható, de hosszú távon biztos, hogy nem, sőt, azok a kilók nemcsak leröppentek, hanem duplán vissza is vándoroltak. Mert mi történik? Az önsanyargatás után alig várjuk, hogy visszatérhessünk a jól megszokott ételekhez, amikből talán még többet eszünk, bepótolva a lemaradást, és ez meg is hozza a nem kívánt eredményt. A kulcsszó, mint minden esetben: a mértékletesség! Persze, más tészta, ha betegség miatt nem tudnak azok a kilók lekúszni, de ha már a tésztánál tartunk, általános tapasztalat, hogy tésztával bizony felfele kúsznak. Mostanában újabb és újabb hullámok vonulnak be a fogyókúrázok szótárába: ketó, ch-csökkentett, hogy csak pár olyan kifejezést említsünk, amit például tíz éve még hallomásból sem ismertünk. Aztán itt vannak az alternatív megoldások a cukorra: eritrit, xilit és a társai. Régen csak a pötyit ismertük, amit a cukorbetegek tettek a kávéba, teába. Most meg millió közül kell kiválasztani a legjobbat, a nullkalóriásat. Vajon tényleg mindent helyettesíteni kell és ördögtől való egy kis cukor és fehér liszt? Vajon tényleg a karácsonykor megevett sütiktől és töltött káposztától hízunk meg? Vagy inkább a nagy jólétben már elfelejtettük, hogy mi az, amikor mértéket muszáj tartani? Márpedig, ha mértéket tartunk, akkora gond nem lehet egy-két kocka csokitól, ami állítólag még jót is tesz az agynak például. Vannak olyanok is, akik még a gyümölcsöt se hajlandóak megenni a benne levő gyümölcscukor miatt, mert az is hizlal. Vagy teljes kiőrlésű lisztből készült süteményeket se, mert a liszt káros.

(Illusztráció - Pixabay.com)

Aztán jönnek azok az elméletek, melyek szerint a húst és zöldséget kiegészítve egy a fogyást segítő folyadékkal tényleg fogyunk. Nem tudom, nem próbáltam, de példákat láttam a fogyásra ezzel a módszerrel. Nem mondhatjuk, hogy nem hatásos, de vajon a múltunkhoz visszanyúlva nem lehetne-e egyszerűbb példákat alkalmazni? Őseink életmódjára gondolva, nem is kell nagyon visszanyúlni az időben. Szüleink vagy nagyszüleink hogy éltek? Nem dúskáltak a jóban, mindent beosztottak és mindent felhasználtak. Mértékkel! Megették a kelt kalácsot, megitták a házi tejet, falatozták a kolbászt és a szalonnát is, ha volt. Nem ismerték a tartósítószer fogalmát a hústermékekben, az ízfokozót és a színezéket meg az aromát a vasárnapi húslevesnél sem. Zacskóban tárolt, évekig is elálló ételük nem volt, nem került haza a boltból ilyesmi, mert ott se volt. Helyette voltak kis adagok, papírba csomagolt áru, adalékmentes kenyér és tiszta víz. És rengeteg mozgás. Munka vagy séta, kinek mi. Falusi embernek nem kellett altató, se edzőterem, mert úgy edzette testét, hogy arról nem is tudott, pontosabban nem azért hordta a szalmabálákat, mert nagy bicepszet szeretett volna, hanem mert muszáj volt megcsinálni, és közben erősödött. A városi se csak a számítógép előtt tengette az idejét, mert még nem volt, helyette az emberek élő, személyes kapcsolatokat ápoltak. Nagyon jó a technika fejlettsége, hogy több száz vagy ezer kilométerre lévő ismerősökkel tudjuk tartani a kapcsolatot, de semmi sem pótolja a személyes, szemtől-szembeni beszélgetéseket, a mimikával és gesztusokkal kísért szóváltásokat. Hiába az emojik, félrecsúsznak a mondatok, az éjjeli, ágyban lepötyögött, vagy az utcán, kutyafuttában odabökött félszavak, amik miatt később magyarázkodhatunk. Eltöltünk egy kis időt, a híreket böngészve vagy érdekességeket lapozva, de itt kellene megállni, felkelni és tenni egy nagy sétát a szabadban, amikor összetalálkozhatunk ismerősökkel, nevetgélhetünk hangosan, róhatjuk a köröket és utána nyugodtan bevághatunk egy sütit is, mert úgyis lesétáltuk. És itt az örök körforgás, ami visszavezet a múltba, hogy a jelenben örüljünk annak, hogy már gépek elvégzik helyettünk a kemény fizikai munka legjavát, vegyük észre, hogy milyen jó helyzetben vagyunk, hiszen sétával például már letudjuk a napi kalóriabevitel nagy részét és fogyókúrára nincs szükség, legfeljebb egy kicsit hosszabb sétára és kicsit kevesebb sütire, mint amennyi jólesik.

 

Ön hogyan szabadulna meg az ünnepek alatt felszedett pluszkilóktól?

Teljes életmódváltásba fogok kezdeni – 5%

Jobban odafigyelek a táplálkozásomra – 43%

Gyakrabban és többet fogok mozogni – 18%

Valamilyen csodaszer megvásárlásával – 9%

Szerencsére nem szedtem fel pluszkilókat – 20%

Inkább híznom kellene, mint fogynom – 5%