2022. május 16., hétfő

Akinek a versmondás önkifejezés

Beszélgetés Kőműves Csengével, Kishegyes eredményes szavalójával

A 2021-ben 25. alkalommal megrendezett Dudás Kálmán Vers- és Prózamondó Találkozó fődíját, a Dudás Kálmán-díjat Kőműves Csenge vehette át, ennek apropóján kerestük fel a sikeres kishegyesi versmondót.

Valamikor 5-6 éves koromban terelődött a figyelmem a versmondás felé a nővérem és a bátyám hatására, és immár 9 éve foglalkozok vele intenzíven. Menet közben tudatosult számomra, hogy ez inkább önkifejezés, mint egyszerű hobbi. Megérteni, megértetni és életre kelteni a verset, mindezt az én értelmezésem, érzéseim szerint, ez a versmondás. Hogy elindultam ezen az úton, abban a szüleim érdeme is vitathatatlan, ugyan a szakmájuk semmilyen módon nem kapcsolódik az irodalomhoz, mégis ők mutattak irányt. Szinte hagyománnyá vált, hogy a „szépszóban” (Szép Szó táborban) és a „Dudáson” (Dudás Kálmán Vers- és Prózamondó Találkozó) ott kell lennünk, mint ahogy az is, hogy a rendezvények gáláján, döntőjén a nézőtéren egy sorban a családunk foglal helyet.

Kőműves Csenge, miután átvette a 25. alkalommal megrendezett Dudás Kálmán Vers- és Prózamondó Találkozó fődíját, a Dudás Kálmán-díjat
Kőműves Csenge, miután átvette a 25. alkalommal megrendezett Dudás Kálmán Vers- és Prózamondó Találkozó fődíját, a Dudás Kálmán-díjat

Mikor és hol szavaltál először nyilvánosan, és milyen versenyeken vettél már részt?

– Első nyilvánosan mondott versem Kovács Barbara A csacsi című műve volt. A Szép Szóban tapasztaltam meg élesebben, milyen közönség előtt helytállni. Értem már első, második, harmadik helyet, és különdíjas is voltam. Sikerrel vettem részt az Általános Iskolások Művészeti Vetélkedőjén, többször is helytálltam a versfordítások Arcok üveg mögött elnevezésű versenyén. Egyebek mellett az Ipolyságban, Egerben, Veszprémben, Bécsben, Topolyán, Törökkanizsán rendezett versmondó versenyeken értem el eredményeket. Túl vagyok két olyan nehéz éven is, amikor egy ritka hangprobléma miatt az orvosok eltiltottak a színpadtól, csak közönségként támogathattam a barátaimat. Nagyon büszke vagyok arra, hogy 10 évesen a Versünnep Fesztivál vajdasági döntőjéből továbbjutottam a budapesti döntőbe, ahol a 8 évvel idősebb nővéremmel versenyezhettem. Hozzáteszem, nem sok sikerrel, hiszen ő nyerte meg a versenyt.

A különféle díjak mit jelentenek számodra?

– Érdekes, hogy amikor eltiltottak a versmondástól, akkor érett meg bennem, mit is jelent az számomra. Az az érzés, amikor egy szöveg által gondolatokat, érzéseket közvetítek, olyan köntösben, amit a mindennapi életben magam nem tudnék annyira szépen megfogalmazni. Igazából nem a díjak motiválnak, inkább hogy hatást érjek el a színpadon. Megtalálva, magamévá téve a szöveget, megfejelve azzal az adottsággal, hogy át is tudjam adni a hallgatóságnak. Persze úgy, hogy az beszédtechnikailag, hangsúlyban, hangerőben is a helyén legyen. Az a varázslatos pillanat az igazi elismerés, amikor az emberek csak rám figyelnek, és teljes egészében beszippantom őket egy más dimenzióba, amikor könny csillog a szemükben, vagy éppen sírva nevetnek. Azért bevallom, titokban reménykedtem benne, hogy egyszer én is kézbe vehetem Dudás-díjat.


Kiktől tanultál a legtöbbet?

– A legnagyobb mesterem Hajvert Ákos, sokat tanultam Molnár Krekity Olgától és Bartha Júlia óvó nénitől is. A Szép Szó tábor is hatalmas ugródeszka a szavalóknak. A szövegtanulással soha nem volt gondom, valahogy könnyen megragadnak a fejemben a mondatok, ez egyfajta adottság, de könnyedén fejleszthető is. Ennél nagyobb kihívás számomra a gondolatok, a képek, a saját emlékek, érzések beleszivárogtatása a szövegbe.

Kik a kedvenc költőid, irodalmárjaid?

– Nincs kifejezett kedvencem, a kortárs költészetben azt szeretem például, hogy a hozzám közel álló szerzemények az én szájízem, nyelvezetem szerint íródtak. A vajdaságiak közül Sziveri Jánost szeretem a legjobban, de az interpretációjához még nem érzem magam elég érettnek. Terék Anna több költeményét szavaltam, olvastam már, és Oláh Tamás Kifulladás után című költeményét is nagyon élveztem. Az egyetemes magyar irodalomból egyebek mellett Karinthy Frigyes Ki kérdezett?, Radnóti Miklós Nem tudhatom…, Szabó Lőrinc Semmiért egészen, Kányádi Sándor Nyergestető című szerzeményét nevezhetem kedvencemnek.

A jövőben szeretnél-e hivatásszerűen irodalommal foglalkozni?

– Nem szerepel a terveim közözött, jelenleg a marketing irányzat vonz. A versek szeretete és a velük való foglalkozás azonban örökre megmarad.