2022. május 19., csütörtök

A gúnyos zacskó

Fényáradatban úszik a város. Újévi díszek mindenhol, már november óta izzanak a lámpácskák, villognak a kirakatok, karácsonyfa virít a bevásárlóközpontokban. A sugárúton minden fa ünneplőbe öltöztetve. Csak azt az egy fát felejtik ki évről évre a buliból, amelyiken immár legalább öt éve lóg egy rongyos, poros, viharverte nejlonzacskó.

A lámpák minden évben felkerülnek a fákra, de a himbálódzó szatyor, a járdára pöccintett cigarettacsikkek hada valahogy mindenkinek elkerüli a figyelmét. Jaj, de szép díszek! Ezért érdemes volt bevetni a munkások és alpinisták ügyességét. Megmászták a magas fákat, hogy ezüst és arany színben csillogjon az águk. Egyszer majd talán a szomszédos fán foszladozó szatyrot is észreveszi valaki. De arra a fára nem fog felmászni senki sem, nem szabadítja meg a szeméttől. A munkások legyintenek majd egyet, most nem ez a dolguk, a vezetőség teljesítette a kitűzött célt: felöltöztette a várost ünnepi köntösébe. A foszladozó nejlonzacskó nem tartozik az ünnepi varázslat fokozásának a feladatkörébe.

A bevásárlóközpontokban nosztalgikus hangulatban ajándékokért és új ruhákért rójuk a köröket. Összegezzük az elmúlt 12 hónapot. Jövőre más lesz. Fogadkozunk. Az új év új kezdetet ígér. Ilyenkor igyekszünk majd valamilyen rossz vagy károsnak ítélt szokástól megszabadulni, szebb dolgokat tenni, vagy legalább gondolatban, esetleg a közösségi oldalakon kisminkelni a valóságot.

(Illusztráció – Pixabay.com)

„Az új év első napja… a bevált, megszokott idő arra, hogy megtedd a fogadalmaidat. Következő héten pedig elkezdheted kikövezni a pokol felé vezető utat, úgy mint eddig” – mondta Mark Twain. S a felmérések szerint az újévi fogadalmak fele kudarcba fullad. De honnan származik ez a szokás? Miért gondoljuk úgy, ha az év elején döntünk valamiről, az sikeresebb lesz, mint május 12-én?

A közösségi oldalak ugyan új keletű dolognak számítanak, az újévi fogadalmaknak azonban kétezer éves története van. Január szavunk Janus isten nevéből ered, aki „egyszerre néz a múltba és a jövőbe”, vagyis képes áttekinteni a múlt hibáit és leszűrni azokból a jövőre szóló bölcsességeket. Ezért már a rómaiak is megfogadták, miként járnak majd el a jövőben, és szerencsehozó ajándékot is adtak egymásnak. Később a középkorban háttérbe szorult a fogadkozás, ekkor ugyanis a kialakult szokások mellett nem kellett azon gondolkodni – sőt a társadalom nem is hagyta jóvá –, hogy sportoljon-e valaki, hogy milyen testalkat és testsúly az ideális, hogy dohányozni kell-e vagy sem.

Mára megváltozott az értékrend és a szokások világa. A legnépszerűbb fogadalmak közé tartozik a fogyókúra, az edzés, a leszokás a dohányzástól, kevesebb stressz, új hobbi… A Google 2012-ben létrehozott egy online fogadalomtérképet ( https://archive.google.com/zeitgeist/2012/resolutions/), ahol a saját fogadalmak létrehozása mellett, másokét is figyelemmel lehet kísérni. Talán mindez ösztönzőleg hathat, hogy minél körültekintőbben tegyünk fogadalmat. S jövőre ne meneküljünk a cinizmusba. Ezért, lezárásként, következzék még egy utolsó szarkasztikus hangulatú gondolat, most így, az év utolsó napjaiban. (Fogadom, jövőre kevesebb lesz.)

Megnyugtató, hogy évről évre sikeresebben fejleszthető a képesség, hogy minél szemtelenebbek legyünk a szélhámosokkal, a csalókkal, a báránybőrbe bújt farkasokkal. Ha ezzel foglalkozunk, talán kevesebb koszos szatyor kerül a látóterünkbe.