2022. május 23., hétfő

A mese világa

A mese szó hallatán a gyermekkorom idéződik fel bennem. Egy hol volt, hol nem volt világ. Szüleim kedves hangja, lágy ölelése, egy pihe-puha pokróc, álomba szenderülés kedvenc plüssmacim társaságában. Eszembe jutnak azok a hétvégék, amikor kizárva magam körül a világot, árgus szemekkel ültem a tévé előtt és szeretett rajzfilmjeimet néztem órákon át. Talán csak az édesanyám által készült finom ebéd illata tudott néha-néha kizökkenteni a mesék világából.

Meggyőződésem, hogy akár mesehallgatással, akár meseolvasással teljesen elmerülhetünk egy másik világban, nem mellesleg minőségi időt tölthetünk együtt a gyermekekkel. Több aspektusból is szemlélhetnénk a mese témakörét, én egy hozzám közel álló megközelítésben érintem e témát. Ez pedig nem más, mint a mese lélektana. Számos helyen olvashatunk a mese jótékony hatásáról, szükségességéről, mégsem fordítunk rá elegendő figyelmet.

Egy brit felmérés szerint a családok mindössze hét százalékánál fordul elő a rendszeres mesélés. A kimutatás szerint ennek leggyakoribb oka az időhiány, az, hogy a szülők túl feszültnek érzik magukat egy fárasztó nap után a meseolvasáshoz. Másrészt a mai gyerekek számára sokszor unalmas lehet egy mesekönyv, hiszen a mozgóképhez vannak szokva. A televíziót és a számítógépet pedig nem könnyű felülmúlni. A fejlődéslélektannal foglalkozó szakemberek egyértelművé teszik, hogy a kisgyermek szellemi, mentális és érzelmi fejlődése szempontjából nagy jelentősége van a mese hallgatásának a képi szimbolikus világ kialakulásához. A felolvasott mese más hatást vált ki a gyermekből, ugyanis ebben az esetben a saját fantáziavilágából, képi világából merít.

,,A gyermekkornak két tündérvilága van: a cselekvés síkján a játék, és szellemi síkon a mese” – állítja Kádár Annamária pszichológus. Egy aktív nap után, mikor mindenki fáradt, jóleső érzés együtt leülni a fotelba, és kézbe venni egy könyvet. Ilyenkor lelassulunk, egymásra hangolódunk és figyelünk egymásra. Ezek az élmények évek múlva is megmaradnak az emberben.

(Illusztráció – Pixabay.com)

A nyelvi készségek, a fantázia és a képzelőerő fejlesztésén túl a mese a legjobb érzelmi intelligenciafejlesztő módszer. A mese hallgatása lelki folyamatokat indít be a gyermeknél, amelyekre szüksége van az egészséges fejlődéshez. Mindemellett a mese lélekfejlesztő hatással is bír. A lélek fejlődéséhez pedig hozzátartozik a félelem és szorongás is. És hozzátartozik az is, hogy a mesehősök hogyan jutnak túl ezeken az érzéseiken, hogyan küzdenek meg velük. Fontos összetevője a mesének, hogy a főszereplők mit és hogyan tanulnak mindabból, amit a mese megpróbáltatásai eléjük állítottak. Ha a szorongás fantáziaképein túljutva a gyermek ki tudja várni a vigasztalás képeit, akkor a mese jótékony hatású, és eléri a célját: példát és mintát mutat a gyerekeknek a problémamegoldásról. Az élet tele van ismeretlen, félelmetes dolgokkal, de ezeken bátorsággal, hűséges barátok segítségével még a legkisebb is túljuthat. Sokszor felnőttkorra is kihat a mesék jótékony hatása. Azok, akiknek sokat olvastak, könnyebben küzdenek meg az élet nehézségeivel, érzelmileg stabilabbak lesznek. A jó mese nemcsak szórakoztat, hanem alapvető erényekre is tanít: jónak lenni érdemes, a becsületes elnyeri jutalmát és a kitartás mindig célba juttat.

A mesében a személyiségfejlődés különböző állomásai is megjelennek nagy erejű, szimbolikus képekben: a próbatételek valójában életfeladatokról szólnak. Képletes formában fellelhetők benne a lelkünkben felmerülő konfliktusok is: az irigység, a féltékenység megzabolázásának módjai, az életkori krízisek, a szülőkről való leválás, a párválasztás próbatételei, a férfi-nő kapcsolat megpróbáltatásai.

Minden mese az életünkről szól. A mesében minden mi vagyunk: nem csak a legkisebb királyfival, szegélylegénnyel azonosulhatunk. Az elindulás jelenti a saját komfortzónánkból való kimozdulást, a sárkányok nagyon gyakran belső sárkányok, a saját félelmeink, szorongásaink, kishitűségünk, amit meg kell szelídítenünk, a segítőtársak szimbolizálják a társas kapcsolati hálónkat, a párválasztás, a királylány megtalálása a saját jobbik részünk megtalálását, az elérendő cél pedig az önmegvalósításunkat.

Egy mesében nem a problémamentes élet ígéretét kapjuk meg, hanem annak reményét, hogy még a legkisebbek, a legesendőbbek is boldogulnak, ha adottságaikat és lehetőségeiket mozgósítják, ha nem hátrálnak meg az akadályok, a megpróbáltatások elől. A mesehős sohasem tökéletes, képes beismerni hibáit és tévedéseit, mert tudja, hogy a kudarcok elengedhetetlenek a fejlődéséhez.

A jó mese lelki tápláléka a gyermeknek. Jó hatással van a szülőre is, ugyanis vigasztaló, gyógyító hatása közvetlenül érzékelhető. A mese lelassít ebben a rohanó világban, tanít, kikapcsol, fejleszt. Örömet ad a gyermeknek, és gyógyítja a lelkét. Ahogyan Albert Einstein mondja: „Ha intelligens gyereket akarsz, olvass neki mesét. Ha még intelligensebb gyereket akarsz, olvass neki még több mesét!”