2024. március 28., csütörtök
ÚJVIDÉKI SZÍNHÁZ

Idióta-e, aki jó emberként cselekszik?

Andrej Cvetanovszki vendégrendező állította színpadra Dosztojevszkij híres regényét

Hogyan elviselni a társadalom nyomását? – teszi fel a kérdést minden korban a halandó. Erre és más kérdéseinkre is választ kapunk Az idióta c. előadásban, amely Fjodor M. Dosztojevszkij regényének színpadi változata (magyarul elsősorban A félkegyelmű címen ismerhetjük a művet). A bemutatóra január 12-én kerül sor az Újvidéki Színház Nagytermében.

Milyen témával foglalkozik a produkciót? – kérdeztük Andrej Cvetanovszki rendezőt.

A nagy írók komoly nyereséget jelentenek az egész emberiség számára, mert olyan témákban mélyednek el, amelyek kortól függetlenek, és az ember belső világát tárják fel. Dosztojevszkij e regényében sok témát vet fel. A dramaturg Lénárd Róbert, a címszerepet alakító Pongó Gábor és rendezőként jómagam e vaskos mű színpadra alkalmazásán fáradozva arra összpontosítottunk, ami bennünket legjobban érdekelt. Valójában az, ami a regényírót is legjobban foglalkoztatta: éspedig az, hogy mi történik a jó emberrel a romlott társadalomban. Ilyen volt minden társadalom a történelem kezdete óta. Nem azért, mert maga a társadalom elméletileg rossz, hanem, mert az ember, aki berendezi a társadalmat, sok-sok veleszületett hiányossággal küzd. Az embert azért, mert jó, mások félkegyelműnek tekintik. Ma is így van. Ezért tartom szükségesnek, hogy erről a témáról beszéljünk, és arról, hogy milyen könnyen elfelejtjük, mit jelent jónak lenni, és milyen nehéz elviselni a társadalom nyomását, hogy az ember megmaradjon jónak. Hiszem, hogy senki nem született rossz embernek.

Az előadás készítésekor megfigyeltük, hogy a regény főszereplői hogyan próbálnak a társadalom részévé válni, vagy hogyan szeretnének a társadalomból kilépni.

Mi jellemző a főszereplőre és a többiekre?

– A főszereplő Miskin mindenkinek akar segíteni, és mindent cipel, amit mások akarnak rárakni. Ő a megtestesítője annak, ami kellene hogy legyen az ember a legjobb értelemben. Érdekelt bennünket, hogyan viseli el majd mindazt, ami a többi, különböző jellemű ember rápakol. Minden jelenetet úgy alakítottunk, hogy választ kapjunk arra, hogy idióta vagy-e, ha jó emberként cselekszel.

A négy főszereplőn kívül a többiek a társadalom terheit cipelik, éspedig mindazt, ami érdekelte az embereket abban a korban is, és ami érdekli manapság is – a társadalomban betöltött szerep, az anyagiak... – ami számunkra fontosnak tűnik. Nem a társadalomban mint rendszerben van a probléma, hanem az emberben, aki azt irányítja.

Milyen hangulatú előadásra számíthatunk, és milyen korosztály nézheti meg a színművet?

– A középiskolásoknak és náluk idősebbeknek szánjuk az előadást. Nálunk, Észak-Macedóniában a középiskola diákjai már olvassák Dosztojevszkij műveit. A készülő produkcióban mi arra törekedtünk, hogy ne csupán a tragédia, hanem a szatíra eszközeivel (amely része a regényíró stílusának) és a groteszk eszközeivel éljünk az előadásban, és az olyan legyen, mint az élet: szomorú is, nevetséges is, elkötelezett is. Jómagam is kedvelem az ilyen produkciókat. Érdekes, hogy pályafutásom kezdetén igyekeztem kerülni a komédia iránt elkötelezett színházakat, de azóta másképpen fogom fel a színházművészetet, és boldognak érzem magam, hogy a szkopjei Vígszínházban (amely 2011 óta nemzeti intézmény –https://teatarkomedija.mk/) művészeti igazgatóként dolgoztam, és boldog vagyok, hogy jelenleg az intézmény színházi rendezője vagyok.

Andrej Cvetanovszki (Fotó: Bozsoki Valéria)

Andrej Cvetanovszki (Fotó: Bozsoki Valéria)

Anyanyelvi szinten beszél szerbül. Mi minden fűzi Önt Újvidékhez?

– Jelena Cvetanovszka, az édesanyám újvidéki. Etnológus-antropológus, aki dokumentumfilmeket készít. Annak idején Újvidéken ismerkedett meg a leendő férjével, Vlado Cvetanovszkival, aki a Művészeti Akadémián tanult színházi rendezést Bora Drašković tanár osztályában. Ő lett az édesapám. Művészcsaládban, színházi légkörében (Jordan Plevnes nagybátyám drámaíró) növekedtem, mindezek a személyek és körülmények kihatottak pályaválasztásomra...

Gyermekkorom óta ismerem az Újvidéki Színház társulatát. Tudom, hogy különleges, elkötelezett produkciókat készítenek. A próbafolyamat során tapasztaltam, nagyon érdekes dolgozni hasonló gondolkodású emberekkel, akiket megismertem a színházban. Remélem, lesz folytatása az együttműködésünknek.

A színházi nyelven megértjük egymást, tudjuk pontosan, mi történik. Az archeotípusokat mindig felismerjük. Nem könnyű ugyan színpadra állítani olyan művet, amelynek a nyelvét rendezőként nem érted, de előnyt is jelent a munka során, jobban összpontosítasz arra, amit látsz a színpadon anélkül, hogy pontosan megértenél minden mondatot. Lassacskán tanulok magyarul.

Kihívást jelentett, hogy első ízben alkalmaztam regényt színpadra, egyben rendezője is vagyok az előadásnak. Megtetszett a munkamódszer és e módszer színházi hozadéka.

Jó-e „idiótának” lenni?

– Remélem, Az idióta c. előadásban a közönség azonosul az emberi gyarlóságokkal, amelyeket felismer a szereplők jellemében, és amelyeket mi, emberek valamennyien hordozunk. Ha viszont mindenki csak egy icipicit felébreszti magában Miskin jellemét, akkor sikerült jó előadást készítenünk – fogalmazott a rendező.

Izgatottan várjuk hát a premiert. Pongó Gábor, Crnkovity Gabriella, Ozsvár Róbert, László Judit, Krizsán Szilvia, Német Attila, Ferenc Ágota, Gombos Dániel, Banka Lívia, Giricz Attila, Szalai Bence, Kőrösi István, Huszta Dániel, Magyar Attila és Faragó Edit színművészek, valamint Dudás Dániel, Dupák Fanni, Horváth Blanka, László Roland és Tóth Dániel Újvidéki Színház friss ösztöndíjasainak, a Művészeti Akadémia hallgatóinak és Szabó Reginának az alakítását Az idióta c. produkcióban.