A Time magazin idén Elon Muskot választotta az év emberévé. A neves amerikai hetilap először 1927-ben osztotta ki ezt a titulust, és azóta olyan nagy történelmi személyiségek érdemelték ki az elismerést, mint például Mahátma Gandhi, Winston Churchill, John F. Kennedy, Martin Luther King Jr., vagy éppen II. János Pál pápa, de az év embereként volt a magazin címlapján Hitler, Sztálin, Andropov és Homeini ajatollah is. Ez utóbbi nevek azóta is szinte minden évben előkerülnek a Time magazin döntésének kritikájaként. Úgy tűnik, e bírálatok megfogalmazói elfelejtik ezen elismerés fő kritériumát, ugyanis az a személy, csoport vagy szervezet kaphatja meg azt, aki „az évben leginkább hatással volt a hírekre, az életünkre, akár jó, akár rossz irányban”. Így például lehet arról vitatkozni, hogy az iráni forradalom inkább negatív vagy pozitív irányban befolyásolta az egykori Perzsia és a világ sorsát, de kétségtelen tény, hogy az 1979-es év híreit ez az esemény és a forradalom vezetője, Homeini ajatollah uralta.
Elon Musk mindenesetre nem egy ország vezére, nem is egy befolyásos politikus vagy éppen vallási vezető, hanem mérnök, vállalkozó, feltaláló, a világ jelenlegi leggazdagabb embere, akinek a felfoghatatlan nagy vagyona 255 milliárd dollárra rúg. „Ő az ember, aki meg akarja menteni a bolygónkat, és egy másikra költöztetne bennünket: bohóc, zseni, úttörő, látnok, iparmágnás, showman – Thomas Edison, P.T. Barnum, Andrew Carnegie és a Watchmen Dr. Manhattanjének őrült egyvelege, aki feltalálta az elektromos autókat és a Marsra akar költözni” – jellemezte őt a Time magazin.
Elon Reeve Musk 1971. június 28-án született a Dél-afrikai Köztársaságban, Pretoriában. Édesanyja, Maye Haldeman Kanadában született, de Dél-Afrikában nőtt fel. Édesapja, Errol Musk, dél-afrikai elektromechanikus mérnök, pilóta, tengerész, ingatlanfejlesztő és tanácsadó, aki úgy alapozta meg a család jólétét, hogy részesedést vásárolt a zambiai smaragdbányában a Tanganyika-tó közelében. 1980-ban a szülők elváltak. A válás után a kis Musk az édesapjával maradt Pretoriában, de később elhidegült apjától, olyannyira, hogy későbbi nyilatkozataiban „szörnyű emberként” jellemezte apját, és azt állította, hogy minden rosszat, ami elképzelhető, megtette vele. Tízéves korában Musk érdeklődését felkeltette a számítástechnika és a videojátékok világa, és szerzett egy Commodore VIC-20-ast. A számítógépes programozást egy kézikönyv segítségével sajátította el, olyan jól, hogy tizenkét évesen 500 dollárért eladott egy általa készített BASIC-alapú Blastar elnevezésű programot. Mivel tisztában volt vele, hogy Kanadából könnyebb bejutni az Egyesült Államokba, tizenhét évesen kanadai születésű édesanyján keresztül kanadai útlevélért folyamodott. Míg a papírokra várt, öt hónapig a Pretoriai Egyetemre járt, ezzel elkerülte a kötelező dél-afrikai sorkatonai szolgálatot. 1989 júniusában érkezett Kanadába, és egy évig Saskatchewanban élt egy másod-unokatestvérénél, ahol egy farmon és egy faüzemben vállalt alkalmi munkát. 1990-ben beiratkozott a kingstoni Queen's Egyetemre, Ontarióban. Két évvel később átiratkozott a Pennsylvaniai Egyetemre, ahol 1997-ben közgazdasági és fizika alapszakos diplomát szerzett. 1995-ben felvételt nyert a kaliforniai Stanford Egyetem anyagtudományi doktori képzésére, de azt két nap után otthagyta, miután elhatározta, hogy inkább részt vesz az internet fejlesztésében és vállalkozást alapít. Ugyanebben az évben öccsével, Kimbal Muskkal megalapította a Zip2 nevű internetes szoftver céget, amelyet 1999-ben 341 millió dollárért eladott a Compaqnak. A pénzt az X.com megalakításába fektette. A cég néhány évvel később egyesült a PayPal vállalattal, mely pár év múlva az internet egyik meghatározó szereplőjévé vált. Az X.com-ot 2002 októberében az eBay 1,5 milliárd dollárért vásárolta fel.
Ez után alapította meg a mára már vállalatbirodalommá vált cégét, a SpaceX-et. E vállalatot azért hozta létre, hogy forradalmasítsa az űrhajózást, az űrrepülést elérhetővé tegye a civil lakosság számára, és lehetővé tegye az emberiség számára, hogy más bolygókon is megvesse a lábát. A vállalat alapításakor e cél lehet egyesek szerint a tudományos-fantasztikum határait súrolta, de az elmúlt szűk húsz év rácáfolt erre, ugyanis a cég önerőből fejlesztett ki egy űrkapszulát, a Dragont, amely 2010-ben hajtotta végre első tesztrepülését, 2012 májusában pedig sikeresen kapcsolódott össze a Nemzetközi Űrállomással. Emellett a SpaceX elsőként fejlesztette ki a Falcon 9 elnevezésű visszatérő, így többszörösen felhasználható hordozórakétát, ezzel jelentősen csökkentve az űrhajózás költségeit. Az idén pedig a Dragon űrkapszula végrehajtotta első, kizárólag civil űrhajósokból álló misszióját is. Musk legfőbb célja, hogy 2024-re legénység nélküli űrhajót indítson el a Marsra. A SpaceX mellett 2004-ben 6,5 millió dollárt fektetett magánvagyonából a Martin Eberhard, Marc Tarpenning és Ian Wright által 2003-ban alapított Tesla Motors autógyártó startupba, melynek legfőbb profilja az elektromos autók fejlesztése és gyártása, valamint a töltésükhöz szükséges töltőhálózat építése és bővítése. Musk azért támogatta a Teslát, mert az amerikai olajfüggőséget szerette volna csökkenteni, és hogy bebizonyítsa: az elektromos autók felül tudják múlni a belsőégésű motorral felszerelt járműveket.
Szerteágazó tevékenysége során a különc milliárdos igen nagy befolyásra tett szert a közösségi médiában, hiszen csak a Twitteren 66 millió követővel büszkélkedhet. Épp ezért, mert akár a filmbéli Vasember, ő is milliárdos, feltaláló, médiahíresség, és több elsőre szokatlannak tűnő üzleti vállalkozást is sikerre vitt – bár a Time magazin szerkesztősége Dr. Manhattanhez hasonlította –, gyakran az Igazi Vasembernek nevezik. Sőt a Marvelnél mintha értették volna a célzást, ugyanis Elon Musk fel is tűnt a 2010-es Vasember 2 című filmben, amikor is kezet fogott a Robert Downey Jr. által megformált Tony Starkkal és elmondta neki, hogy van egy elektromos repülővel kapcsolatos ötlete. E kis portréból is látszik, hogy Elon Musk vállalatbirodalmán keresztül valóban nagy befolyással bír az emberiség sorsára, főleg a csillagok meghódítására tett erőfeszítései területén. Emellett az idei évben űrhajóinak fellövésével még egy világjárvány kellős közepén is sikerült elérnie azt, hogy ne csak koronavírusról és a járványintézkedésekről, hanem róla is szóljanak a hírek. És ez együtt elég nagy teljesítmény volt ahhoz, hogy idén ő legyen az év embere a Time magazin, de nem csak ott, hanem még a Financial Timesnál is, ugyanis a brit gazdasági napilap is úgy ítélte meg, hogy ő az év embere.
