2022. május 17., kedd

Legyen a zene mindenkié!

– Kodály Zoltán zenei nevelési koncepciója ma a magyar zenei köznevelés alapját jelenti, fontos szerepe van a szakoktatásban is. Ezek az alapelvek fokozatosan alakultak ki, fogalmazódtak meg, és mentek át a gyakorlatba, azután, hogy a zeneszerző figyelme 1925 táján a zenepedagógia felé fordult. A Kodály-módszer egy zenepedagógiai koncepció, ami Kodály Zoltán zenepedagógiai módszereit foglalja össze. A zeneszerző mindössze a nevelési elveit foglalta össze, és nem épített fel szisztematikus tantervet vagy tanegységeket. Az elveket tanítványaival beszélgetve utólag gyűjtötte össze – hallottuk Papócsi Róbert karvezetőtől, a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar karmesterétől, aki a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központban a közelmúltban a Kodály-módszerről tartott előadást.

Kodály Zoltán 1882-ben született, háromszoros Kossuth-díjas magyar zeneszerző. A 20. század egyik legkiemelkedőbb magyarországi zenei személyisége volt. Szülei is lelkes műkedvelők voltak. Tanulmányait a budapesti Zeneakadémián végezte. Világhírű zeneszerző volt, népzenekutató és zenepedagógus. Ádám Jenővel közösen 1935-től hosszú távú projektet dolgoztak ki a zenetanítás megreformálására az általános és középiskolában. A Kodály-koncepció bevezetése 1945 őszén indult el. „A zene mindenkié” kijelentésével követelte a zene bevezetését az általános képzésbe. Meg volt győződve arról, hogy az emberiség boldogabb lenne, ha megtanulna zenélni. A művész hangsúlyozta, a zene pontosan arra való, hogy táplálkozzunk vele. Ha nem tesszük ezt, akkor egész életünkben lelki vérszegénységben élünk. Három dolgot nevezett meg a magyar zenei visszamaradottság okaként: az óvodai zenei nevelés és az iskola intézményének elhanyagolását és a hivatásos zenészek iránti érdektelenséget. Ezért sürgette az iskolarendszer reformját, sürgette az iskolai énektanítás fejlesztését. Ahogy az írás-olvasásnak, úgy a kottaírás ismeretének is közkinccsé kell válnia, és erre kell alapulnia minden más zenei ismeretnek.

Fotó: Patyi Szilárd
Fotó: Patyi Szilárd

Kodály szerint az első fontos alapelv, hogy a zenei nevelésnek a korai életszakaszban kell kezdődnie, még az iskola előtt. A gyermekeknek a naponkénti zenéléssel testi, lelki gyarapodásukat tudják biztosítani. Ennek eredményeképpen majd az iskolában minden tárgyban jobban haladnak, jobban beszélnek, írnak és olvasnak, valamint hamarabb tanulnak meg folyamatosan olvasni. A cél elsősorban a gyermek önálló zenei világának kifejezése, a szabad, improvizatív játékon és a gyakorlaton keresztül. Az iskolában úgy kell tartani az éneket és a zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak. Sokszor egyetlen élmény megnyitja a fiatal lelkét a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni, ezt meg kell szervezni. A Kodály zenei nevelés a többi koncepcióval ellentétben énekközpontú. Állítása szerint a hangszertanulást csak énekes előképzettség után lehet elkezdeni. E cél megvalósításában fontos feladat hárul az iskolára. A mindennapos éneklés és a tanítás élményszerű átadása kiemelkedően fontos. Ősze László a Kodály zenei nevelés koncepcióival kapcsolatosan kifejti, hogy ennek négy lényeges eleme van. A belső hallás fejlesztésének előtérbe helyezése, a zenei írás-olvasás elsajátításának szorgalmazása, a magyar népdalok tananyagba építése, valamint a relatív szolmizáció bevezetése.

Nagyon fontos megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel az éneklés újra vonzó lehet, például az éneklés mellé játékokat kell kitalálni, olyan mozgásos játékokat, amelyek a zene ritmusát, lüktetését követik, a mozgás éneklés közben felszabadítja a gyermeket. Kodály Zoltán nyomatékosan hangsúlyozta azt, hogy a zeneoktatás és a zenélés élményként kell, hogy együtt éljen az emberrel. Nagy álma volt, hogy felszámolja a zenei analfabetizmust.

Nincs lezárt elmélet, nincs készen kapott szabványosított eljárásrend. Nekünk kell értelmeznünk, újraértelmeznünk Kodály szellemi hagyatékát – emelte ki a kecskeméti karmester.