2024. április 20., szombat
LEHALÁSZÁS BÁNÁTBAN

Kelendőbb a hal

Gőzerővel folyik a lehalászás a bánáti halastavakon, hiszen decemberben és január első felében – illetve a katolikus és az ortodox karácsony közötti időszakban – kel el a halmennyiség 70 százaléka. Kevesebb hal van, mint tavaly volt, viszont jobb az ára és könnyebb az értékesítése.

A Nagykikindától 15 kilométerre fekvő tiszahegyesi halastó a magánosítása előtt a helybeli szövetkezeté volt. Jó fekvésű, mindig jó hozamokat biztosított. Most magántulajdonban van. A halászok a faluból valók. Közülük sokan korábban állattenyésztéssel foglalkoztak. Jószágtartásból azonban már nem lehet megélni a vidéken, ezért most halászatból próbálnak egy kis keresetet biztosítani. A lehalászás ezen a halastavon annyiban könnyebb, mint másutt, hogy itt emelődaru segítségével történik.

A hal ára az idén 20-30 százalékkal lett magasabb. A kiskereskedelemben a ponty kilogrammját valamivel több mint 500 dinárért árulják. Goran Božić, a tiszahegyesi halastó tulajdonosa mégsem derűlátó.

– A múlt évhez képest a hal ára most elfogadható szinten van, és remélem, hogy így is marad. Mert tavaly óta sok halastónak gazdálkodási problémái vannak.

A haltáplálék megdrágult. A kukorica és a többi gabonaféle kilogrammonkénti ára 15-16 dinár volt, jelenleg 30 dináron felül van. Munkaerő viszont nincsen, és úgy gondolom, hogy emiatt sok halastó leáll a termeléssel. Az ágazat nagy problémája a munkaerőhiány. Az országban nagy lehetőségek vannak a halastavak létesítésére. Az alapkérdés: ki fog dolgozni? Az államnak meg kellene értenie a problémánkat, hogy egy kicsit támogassa ezt az ágazatot. Szerintem sokkal észszerűbb rendet teremteni a saját udvarunkban, munkát adni embereinknek, hiszen ők és a gyerekeik is itt vannak. A jövevények csak addig maradnak, amíg abban hasznot látnak. Mi viszont mindig itt vagyunk. Felismeri-e ezt az állam vagy nem, azt nem tudom. Eddig úgy látom, hogy nem. Az államtól nagyon keveset kapunk, lassú ennek az ügyintézése és eljárása. Úgy gondolom, hogy ennek az árát majd a végén mindannyian megfizetjük. Mert a külföldiekhez képest, mi az államtól nem kapunk semmit – mondta a halastó tulajdonosa.

A tiszahegyesi halastavon, 210 hektáron folyik termelés. Az idei hozam átlagos: 2-2,5 tonna hektáronként. A halszállító tehergépkocsik sorban várnak arra, hogy megrakják hallal, amit Dél-Szerbiába szállítanak. A telelőkbe csak kisebb mennyiség kerül.

– Ez többnyire ponty, valamennyi fehér amur, busa és ragadozók. A ragadozók közül süllő meg harcsa, ami számottevő. A nevelés félintenzív, tehát fele szemestakarmány, fele pedig extrudált táp. Ami az évet illeti, az a tavalyihoz viszonyítva átlagosnak mondható. A múlt év az nagyon jó volt, viszont az ár volt nyomott. Az idei év átlagos, az ár azonban sokkal jobb, elfogadhatóbb. Szerbiában sajnos csekély összegű az állami támogatás, miközben a vízdíjak a legmagasabbak a régióban. Ezekkel tulajdonképpen fojtják a termelőket – vélekedett Sípos Sándor, a tiszahegyesi halastó telepvezetője.

A koronavírus-járvány tavaly komoly gondot okozott a halászoknak is. Minden leállt, a halfogyasztás drasztikusan lecsökkent.

– A koronavírus még itt van, ennek a következményeit látjuk és érezzük is. De az idei termelés kiszámíthatóbb volt, mivel a halászok kicsit idomultak is a körülményekhez, azt várták, hogy továbbra is marad ez a helyzet, és nem frissítetták eléggé a halállományt. Emiatt most kis hiány is mutatkozik a piacon. A helyzet azonban jobb mint tavaly, amikor rengeteg mennyiségű hal megmaradt és nem tudtak vele mit csinálni. Az ára a halnak az idén jobb, de drágák az inputok is és a haltáp is, az üzemanyag is megdrágult – hallottuk Pintér Zsolt halászati szakmérnöktől.

A halfogyasztás növelése évek óta foglalkoztatja a halászokat. Szerbiában alakulóban van egy halgazdaságokat tömörítő klaszter, amelynek célja a hazai hal fogyasztásának a népszerűsítése lesz.

– A halászok összefogtak és serkentik a helyi, hazai halnak a fogyasztását. Mert az embereknek az a hal a legmegfelelőbb, ahonnan vannak. Tehát az itt található ponty és az édesvízi halak a legmegfelelőbbek a mi embereinknek. Ezzel nem vagyok a tengeri hal ellen, de mégis a saját halunkat tesszük előnybe és ennek a fogyasztását serkentjük. Ennek a kampánynak ugyanaz a célja, mint a szomszédos Magyarországon is. Vagyis, hogy növeljük a fejenként körülbelül nyolc kilogramm évi halfogyasztást. Reméljük, hogy nálunk is olyan eredmények lesznek, mint Magyarországon, ahol 20 százalékkal növelték a halfogyasztást, négy év alatt – mondta a szakember.

Szerbiában 9000 hektáron vannak halastavak. Ez a terület jövőre valószínűleg kisebb lesz. Vajdaság legnagyobb édesvízi halastavával rendelkező Écska halgazdaság ugyanis nemrég tulajdonost váltott és várhatólag kisebb területen lesz halasítás. Borúlátóbb jóslat szerint viszont a 120 éves létesítmény területén a jövőben gabonát termelnek majd.