2024. április 24., szerda

MagyarZó Pistike messéi

A megérdemelt évi zabadságát töltő atatára tengernyi zabadidejében a héten rátört az életközepi válság.

– Képzeld, Tematild, láttam egy listát azon jelekkel, amelyek a fiatalság elmúltáról árulkodnak – sopánkoda az öreg.

– És ugyan mi az, amiben magadra… magunkra ismertél? – kérdé félénken amama.

– Hol itt sajog, hol ott nyilall bele, ami pedig nem fáj, már nem működik a legjobban – kezdé sorolni a panaszokat a fater. – Folyton szeretnénk valamit, de nem tudjuk, hogy mit. A tévéműsorok egyre zexistábbnak tűnnek. Egyes megnyilatkozásainkban kezdünk hasonlítani a szüleinkre. Már nem az idősebb, hanem a fiatalabb nemzedékeket kritizáljuk. Minden kérdésre tudjuk a választ, de már nem kíváncsi rájuk senki. Egyre korábban fekszünk le, és egyre több időre van szükségünk az elalváshoz…

– Nem valami szívderítő felismerés – állapítá meg a muter.

– Van azonban valami, ami tetszik ebben a korban – mondá felcsillanó szemmel atata. – Többé nem érdekel, ki mit gondol rólam, igyekszem minél jobban érezni magam a bőrömben!

Az életközepi válságról az öreglánynak egy vicc jutott az eszébe.

Hosszú idő után összetalálkozik két régi barátnő. Kávézás közben töviről hegyire elmessélik egymásnak mi minden történt velük az elmúlt évek során, majd egy pillanatnyi hatásszünet után, egy halk sóhaj kíséretében azt mondja az egyik a másiknak:

– Emlékszel még arra, amikor szépek voltunk és kívánatosak? Különösen én! Most meg vének vagyunk és csúnyák. Különösen te!

Bár igyekezett tartani magát ahhoz a maga által megfogalmazott elvhez, hogy az évi zabadság nem arra való, hogy a zember az aktuális hírekkel terhelje magát, a faternak mégsem sikerült teljesen elzárkóznia a kisvilágába beszivárgó információk elől.

– Hallottad, Tegyula – újságola buzgón amama –, a zamerikai Time magazin idén a milliárdos Elon Muskot választotta az év emberének!

– Lévén, hogy az ürge a Tesla Motors autógyár alapító-vezérigazgatója, a SpaceX űripari vállalat és a mesterséges intelligencia kutatásával foglalkozó OpenAI cég alapítója, valamint az emberi agyba beültethető eszközöket fejlesztő Neuralink cég vezetője, én nem látok ebben a döntésben semmi rendkívülit, Tematild – legyinte közömbösen az öreg.

– Na de tudtad azt – hüledeze tovább a muter –, hogy ez a Musk nemrég azt találta mondani, hogy a mesterséges intelligencia terjedésének korában az emberek használhatatlanakká válhatnak amennyiben nem kapcsolódnak össze a gépekkel?! Magyarán: ha nem válunk kiborgokká, eljelentéktelenedünk!

– A krapek a jövőt árulja! – magyaráza higgadtan atata. – Olvastam, hogy majma agyába beültetett egy csipet, aminek köszönhetően az állat telepatikusan játssza a videojátékokat. A rászorultakat is becsipelné, hogy pusztán a gondolatuk erejével használhassák a zokostelefont. Nemrég be is jelentette, hogy a jövő évtől megkezdené a csipek beültetését az emberi agyba.

– Édesistenem – veté magára keresztet az öreglány –, miféle sci-fi jövő vár ránk!

– Már a jelenünk is az! Az okostévé, okosteló, okosmosógép meg a többi okosnyavalya mellett gyakorlatilag már csak mi maradunk hüjék a lakásban! – fejté ki önironikusan a fater.

– Mit gondolsz, meg lehet maradéktalanul bízni ezekben a kütyükben? – kérdé amama.

– Attól tartok, hogy a jövőben nem az lesz majd az igazi gond, hogy az ember nem hisz a gépnek – okoskoda az öreg –, hanem az, hogy a gép nem hisz majd az embernek!

– És mi van akkor – aggodalmaskoda a muter –, ha utólag bebizonyosodik, hogy a csipelési mizéria hátterében mégiscsak irányítási szándék áll, ahogyan azt a zoltásellenesek állítják?!

– Szerintem nincs szükség arra, hogy csipet telepíts az emberek agyába, hogy irányítani tudd őket – jegyzé meg atata.

– Egyetértek, zomzéd – helyesele az éppen betoppanó Zacsek. – A politikusok is micsoda kifinomult eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy kihassanak az emberek gondolkozására!

– Jaj, ne is emlegesse a politikusokat – jajonga az öreglány –, jövőre annyi választás lesz, hogy már előre tartok attól a sok zép ígérettől, amivel kecsegtetnek majd bennünket.

– A legőszintébb kampányplakátot az Alan Ford képregényben láttam – mondá a fater. – A következőképpen hangzik: „Mi semmit sem ígérünk, és az ígéretünket be is tartjuk!”

– Szellemes! – kuncoga a Zacsek. – Kétlem azonban, hogy az érintettek ismernék.

Állítását illusztrálandó elmesséle egy történetet, amit a napokban olvasott az egyik lapban.

Egy politikus panaszkodik a kollégájának.

Egyáltalán nem értem, hogy az irodalmárok miért avatkoznak bele a politikába. Mi sem olvassuk az ő könyveiket!

– Észrevettétek – spekulála amama –, hogy a nagy pártokban mindenki azonos véleményen van, a kis pártokban pedig mindenki külön politikát folytat, és a saját nézetét nyomatja?!

– Ez igaz – bólogata egyetértően az öreg –, de nehogy azt hidd, hogy a nagy pártokban ez azért van így, mert hosszú töprengés után mindenki ugyanarra a következtetésre jutott, sokkal inkább az történik, hogy a tagság a magáévá teszi a vezetés által megfogalmazott álláspontot.

– Ahogyan Walter Lippmann írja – fűzé hozzá a Zacsek: – „Ahol mindenki ugyanúgy gondolkodik, ott senki nem gondolkodik nagyon.”

– Tudom, Tegyula, hogy téged a szent zabadságod alatt nem érdekelnek a hétköznapi piszlicsáré ügyek – váltá témát a muter –, de nem árt, ha tudod, hogy összeomlóban a villanygazdaság, és az államvezetésnek nagy fejtörést okoz a záramellátás.

– A szénkitermelésnél ugyanis nem számoltak azzal, hogy nedves és sáros lehet a szén – magyaráza a Zacsek –, és leállhat a Nikola Tesla Hőerőmű.

– Furcsa dolog ez a tél – vakará meg a fejét atata. – Minden évben tudjuk, hogy jön, s amikor megérkezik, mégis meglep bennünket. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy az energiaszektorban senkinek sem fordult meg a fejében, hogy decemberben hó lesz?!

– Bárhogyan is történt, most az a helyzet, hogy fogyóban az áram is meg a gáz is – így a Zacsek. – Az egyiket importáljuk, a másikat pedig a tőzsdén vásároljuk, hiába a Putyinnal kötött hiperkedvezményes szerződés.

– Biztos azért történik velünk mindez, mert a dübörgő a gazdaság nyeli a záramot meg a gázt! – élcelőde a fater.

– Lehetséges – morfondíroza az öreglány –, hiszen a napokban a Vučko bejelentette, hogy hamarosan jelentős katonai fejlesztések lesznek Zerbiában, állítólag a következő öt évben több mint egymilliárd eurót ruházunk majd be a haditechnikába.

– Én ezt uopste nem értem – agyala atata. – Most tényleg a katonaság modernizációja a legfontosabb feladatunk?!

– Hát, ha majd visszaállítják a sorkatonaságot, ahogyan azt már egy ideje rebesgetik, annak a sok ifjú bakának szüksége lesz a korszerű felszerelésre – szögezé le amama.

– No de kitől tartunk ennyire?! – veté fel a költői kérdést az öreg.

A témáról pedig a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.

A kiképzőtiszt rövid nyelvi eligazítást tart az újoncoknak.

– Katonák, az egység az, amiben most vagytok. A kétség pedig az, amibe hamarosan esni fogtok…

Pistike, egyedül gondolkodó könyvolvasó